Életöröm négykeréken – 30 éve született a Mazda MX-5

Létezik néhány olyan autó, amely már több generáció óta megmozgatja az értő közönség fantáziáját, sőt mi több folyamatosan megy a „vita” arról, hogy melyik a „legjobb évjárat”. Magyarul, hogy kinek, melyik generáció tetszik a legjobban. Említhetném például a sportautó-ikon Porsche 911-est, ám most a roadster ikon, a Mazda MX-5 ünnepli a 30. születésnapját. A japán autóipar egyik büszkesége mellett szinte senki nem tud szó nélkül elmenni, és mindenkinek megvan a maga kedvence - legyen az az NA, az NB, az NC, vagy az ND generáció. De hogyan is indult világhódító útjára?
A kezdetekhez egészen 1979-ig kell visszaugranunk az időben. Abban az évben ugyanis egy amerikai újságíró adott ötletet a Mazdának, amelyből aztán 10 évvel később megszületett az MX-5. A legenda szerint a Mazda hirosimai központjában, Bob Hall, az a bizonyos újságíró vetette fel először Kenichi Yamamotónak, a márka későbbi kutatási és fejlesztési igazgatójának, hogy egy klasszikus brit roadster mintájára kellene megépíteni egy sportos és persze olcsó autót. Hall gyorsan illusztrálta is az ötletét, felrajzolta egy táblára, hogy körülbelül mire gondolt.

Yamamoto nem ellenezte az ötletet, ám tudta, hogy a vezetőség nem fog könnyen belemenni egy rétegmodell gyártásába, hiszen ezek többnyire nem termelnek nagy hasznot. A mérnököknek azonban tetszett az ötlet, sőt úgy érezték, hogy üzletileg sikeres modellt tudnának faragni, ám végül csak 1984-ben kapott zöld utat az LWS projekt.

Hogy mis az az LWS? Nos, a lightweight sports car rövidítése, ami annyit tesz, hogy könnyű szerkezetű sportautó. A kis tömeg nagyon fontos szerepet játszott a tervekben, ugyanis lehetőleg minél kisebb motort akartak az autóba szerelni, amelynek természetesen gyönyörűen kellett szólnia. Na, meg persze a szívdöglesztő karosszériáról sem feledkeztek meg, miközben az autó építésének a filozófiáját, a Jinba ittai, tehát a ló és lovasának tökéletes összhangja itatta át.

Azonban most ideszúrok gyorsan egy kérdést. Emlékeztek még az 1970-es évek Lotus Elan roadsterére? Nem véletlenül hasonlít annyira az MX-5-re, vagy mondjam inkább azt, hogy az MX-5 nem véletlenül hasonlít rá? Természetesen nem „lopta” a formát a Mazda, hiszen eleve a brit roadsterek vonalán indult a projekt.

Ám a mérnökök valóban beszereztek egy Lotus Elant és hosszasan tanulmányozták. Ezután felvázoltak három lehetséges alapfelépítést.

Az első egy orrmotoros, fronthajtású, a második egy középmotoros hátsókerék-hajtású, a harmadik pedig az orrmotoros és hátsókerék-hajtású változat volt. Az 1980-as években a legjellemzőbb felépítés az első változat volt, amit gyorsan és olcsón lehetett fejleszteni. A sportautó-rajongók kedvence azonban a középmotoros megoldás lett volna, Bob Hall elképzelése azonban a harmadik változat volt.

Mindhárom felépítéshez születtek formatervek, amelyeket két japán és egy kaliforniai formatervező stúdió rajzolt. A végső döntés még 1984-ben megszületett: orrmotor és hátsókerék-hajtás. Felmerült a Wankel-motor használata is, ám gyorsan elvetették a költségessége miatt, így a már jól bevált erőforrások közül kellett kiválasztani a megfelelőt.

A mérnökök ekkor döntöttek a Mazda 323-asban szolgáló, négyhengeres, 1,6 literes, 16 szelepes, szívó benzinmotor mellett, ami tökéletesen illett a kis roadsterhez. Legalábbis elméletben, mert a gyakorlat rámutatott, hogy a 323-asba keresztben beépített motort el kell forgatni a roadster hátsókerék-hajtásához.

Ez a művelet pedig nem olyan pofonegyszerű, de a japán mérnökök persze rájöttek, hogyan oldják meg. Igaz ez időbe és még több pénzbe került. Azonban a végeredmény egy 7000/percig pörgethető, sportos erőforrás lett. Természetesen a kipufogórendszert is addig hangolták, amíg elérték a vérpezsdítő szólamokat, illetve kölcsönvették az RX-7 ötfokozatú manuális váltóját is
Az első prototípus (V705) 1985-ben már mozgóképes volt, pedig a futóművet például a nulláról fejlesztették hozzá. Elöl és hátul egyaránt kettős keresztlengőkaros megoldást alkalmaztak, azonban a váz, illetve a karosszéria fejlesztése is kemény diónak ígérkezett, de egy bizonyos Toshihiko Hirai, aki 1986-tól dolgozott a projektben, ragaszkodott a számítógépes tervezéshez, ami felgyorsította a munkát. Ugyanakkor még mindig akadtak kétségek a sorozatgyártással kapcsolatban, pedig a fejlesztőmunka már a végéhez közeledett. A kételyek eloszlatása érdekében, egy műanyag karosszériás prototípust is megalkottak, amit lényegében elvittek turnézni az elsőszámú piacra, az USA-ba, 1987 tavaszán. Ott a szakértőket nagyon gyorsan magával ragadta a kis roadster, így a Mazda döntéshozói is láthatták, hogy igenis, érdemes befejezni a projektet.

Egy évvel később, már 12 darab prototípus állt készen arra, hogy néhány amerikai újságíró kipróbálja (értsd: jól megnyúzza) őket. A szakikat persze secc perc alatt levette a lábukról az autó, és mondhatni hangosan követelték a sorozatgyártást, amire már nem is kellett sokat várni. Az 1989-es Chicagói Autószalonon hivatalosan is bemutatták az autót, amit ugye pont harminc éve, szintén februárban rendeztek. Azóta már a negyedik generációnál tartunk, miközben rengeteg egyedi széria is napvilágot látott, illetve megjelentek a keménytetős változatok a kínálatban. Mivel az MX-5 mindig is a kis tömegről és a lehető legkisebb, de élvezetes motorról szólt, valószínűleg még sokáig velünk maradhat, hiszen az egyre szigorodó környezetvédelmi normáknak is képes megfelelni.