Tudtad, hogy már 40 éves a Toyota Supra?

A sportautózás legfelső foka – a 40 éves Toyota Supra rövid története

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Idén áprilisban ünnepelte negyvenedik születésnapját a sportautózás egyik legszebben csengő típusneve. A Toyota Supra megérdemelten vált legendává, és a történet még korántsem ért véget.


Miként arról a héten már beszámoltunk az új Supra utcai változata a hétvégi Goodwood Festival of Speed rendezvényen mutatkozik be, természetesen már most hatalmas az érdeklődés iránta. De honnan indult a legenda és mik voltak a legfontosabb állomások? Alább minden kiderül!
A Toyota Supra története egy nem kevésbé híres és sikeres modellel, a Celicával kezdődik. Utóbbi a második generációjában járt, amikor a Toyota vezetősége úgy döntött, megépíti a modell extra igényes kivételét. A négyhengeres motor helyére selymes járású hathengerest álmodtak, mivel azonban az nem fért volna el az orrban, megnyújtották – és ha már megnyújtották, meg is szélesítették – az autót. Az így létrehozott verziót stílusosan Celica Suprának nevezték: a latin eredetű utótag jelentése „valami fölött”, „valamin túl”. Hozzá képest a Superb (ami ugye Skoda, s a modellnév jelentése „remek”, „nagyszerű”) is csak hétköznapinak tűnik, meg persze amúgy is. De minek is hasonlítsunk egy tisztes, nagyautóba hajló középkategóriást egy sportautóhoz?
A hetvenes évek végén, 1978 áprilisában debütált Supra a világszerte egyre népszerűbb gran turismo kategóriába érkezett, sikerrel, s a japán hagyományok szerint mindössze három év elteltével megújult, követve az alapját adó Celicát. A második generációs kupé alapozta meg azt a stílust, ami a Supra védjegyévé vált: ultra nagy tengelytáv, vaskos kerékívek, bukólámpák (a korszak talán leglátványosabb, persze máig imádott tévedése) és méretes szárny a hátsó ablak fölött. Mindez persze csak a körítés, ennél sokkal fontosabb volt a független hátsó felfüggesztés, ami elképesztően precíz vezethetőséggel ruházta fel az autót. Szintén ezzel, a második szériával vált motorsport-ikonná a Supra: rali- és túraautó-bajnokságokon mutatta meg a versenytársaknak, mire képes a Toyota.
A második sorozat nyugdíjazásával a Celicától is elbúcsúzott a Supra: miközben a kistestvér elsőkerékhajtásra váltott, az impozáns csúcsmodell megőrizte az eredeti hátsókerékhajtású konfigurációt, és 1986 májusában egy teljesen önálló konstrukcióval tért vissza.
Hirdetés

Ez, a harmadik generációs modell tette legendává a modellnevet.

A korábbi egyetlen (bár igen kiváló) motor, a 2,8 literes sorhatos helyébe összesen négyféle, szintén hathengeres motor lépett. A hierarchia csúcsán egy két vezérműtengelyes, köztes töltőlevegő-hűtős turbómotor állt. A 233 lóerős blokk teljesítményét később egy limitált széria, a Supra 3.0 GT Turbo A verzió kedvéért 274 lóerőre emelték – ez volt a kor leggyorsabb japán sportautója.
Habár puszta teljesítménye is lenyűgöző volt, a Supra valójában elképesztő kifinomultságával, pazar vezethetőségével nyűgözte le a vásárlókat és a szakújságírókat egyaránt – az autó viselkedése autópályán és kanyargós országúton egyaránt mértékadóvá vált. Ez, valamint az erősödő hazai konkurencia (ekkortájt debütált két nagyon eltérő karakterű japán sportautó: a Honda NSX és a Mazda MX-5) egyértelművé tették, hogy a soron következő Toyota Suprának minden normát túl kell szárnyalnia.
A Toyota ezért tudatosan kivárt a modellváltással. Rekord hosszúságú négy éven át tökéletesítgette a következő széria prototípusait, és amikor végre bemutatkozott a jellegzetes triplalámpás kupé, a nagyközönség nem jutott szóhoz a bámulattól. Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros, különösen kompakt felépítésű autó egy mázsával könnyebb volt közvetlen elődjénél, formaterve pedig minden idők talán legszebb japán sportautója, a 2000GT előtt tisztelgett.
A negyedik generációs Toyota Supra nem csupán saját kategóriájában nem talált legyőzőre, de felsőbb súlycsoportokban is verhetetlennek bizonyult: az egész világ a csodájára járt, amikor független sajtóteszteken a korabeli Porsche 911 Turbo, majd az Aston Martin DB7 is kapitulált előtte!
A konkurencia képtelen volt legyőzni a Suprát – a szigorodó emissziós szabványok és a sportautóktól elforduló vásárlói érdeklődés azonban igen. Tragikusan korán búcsúzott az autó: Európában három, Észak-Amerikában öt évig élt, egyedül Japánban forgalmazták kilenc éven át. A gyártás 24 éve alatt több mint 590 ezer darabot adtak el a Suprából.

A Toyota Supra nem csak a versenysportra, és az autótuningra volt őrületes hatással, az underground versenyzésben is meghatározó modellnek számított. Talán nem véletlen, hogy a máig zseniális Getaway In Stockholm második részében a két autó közül az egyik főszereplő egy Supra. A 26 perces felvételt máig az egyik legnagyobb hatású „dokumentum filmnek” tekintik underground körökben.
Sokáig úgy tűnt, örökre leáldozott a Supra legendájának. A 2014-es Toyota FT-1 tanulmányautó azonban felébresztette a reményt, a 2018-as Genfi Autószalonon pedig megmutatta magát az a versenyautó-prototípus, a GR Supra Racing Concept, amelyről már csak az aerodinamikai sallangokat, kerékív-szélesítéseket és persze a matricázást kell lefejteni, hogy előttünk álljon a történet ötödik felvonása: az újragondolt Toyota Supra.
Ma viszont erre is sor kerül, hiszen a Toyota Supra utcai változatnak prototípusa az Egyesült Királyságban, a világhírű Goodwood Festival of Speed alkalmával mutatkozik be a nyilvánosság előtt ezen a hétvégén. Az autó július 12-én, 13-án, 14-én és 15-én is részt vesz a fesztivál hegyi futamán, volánja mögött Tetsuya Tada főmérnökkel és Herwig Daenens mesterpilótával.
Az új Toyota Supra hű marad örökségéhez, így soros elrendezésű orrmotorja hathengeres lesz, és természetesen a hátsó kerekeket hajtja. Az előzetes hírek szerint a vadonatúj Toyota Supra 2019 első felétől rendelhető.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.07.12. at 09:04
    Permalink

    “Ez, valamint az erősödő hazai konkurencia (ekkortájt debütált két nagyon eltérő karakterű japán sportautó: a Honda NSX és a Mazda MX-5) egyértelművé tették, hogy a soron következő Toyota Suprának minden normát túl kell szárnyalnia.”

    Az inkább Mazda RX-7 lesz… Továbbá ott volt még a többi nagynevű rivális, a Nissan 300ZX, a Mitsubishi 3000GT és a Subaru SVX.

  • 2018.07.12. at 12:01
    Permalink

    A Suprára is igaz hogy egy kérészéletű rövid diőszak alaján próbálunk hamit nosztalgiát kelteni. Az első sportkocsiként valóban komolyan vehető Supra a 86-os III-as volt. A II-es inkább a mai Celica piaci pozicióját töltötte be.

    Igazából itt lehet látni hogy mekkorát fejlődtek a japánok a 80-as években, a Celica 89-es Celica egy Supra utód, a 86-os Supra bekopogott a GT-k ligájába a IV-es Supra meg valósággal rárúgta az ajtót a sportkocsivilágra.

    Viszont itt áljunk meg egy szóra, csakhogy a fiatalok is megértsék a sziutációt. A 80-as években kialakult egy sajátos gazdasági válság, aminek nyomán a sportkocsigyártók finoman szólva sem voltak jó bőrben. Erre jött a japán sportkocsi invázió minden szinten (Paseótól Mx5ösön át a 911-es gyilkos elitligáit, amiket Csalfa felsorolt). A megyroggyant autógyártók pedig egyszerűen nem voltak abban a helyzetben hogy a 10 éves modelciklust levágják.

    Tehát az új Suprát egy olyan 911-esnek kellett lenyomnia (a 928 ,meg 1979-es!), amely régebbi volt, mint a III-as Supra. Az Aston meg végképp ki volt vérezve. Ferrari is teljesen más koncepicót képviselt.

    Viszont pár év alatt rendezték a soraikat, a Suprát az új 996-os helyre tette, nem konzekvens amit írtatok, mert ha a Porsche sikeres lett, a Ferrari, Lambo Aston és társai is felvirágoztak, akkor a Toyota is simán megtehette volna, hogy a Suprát folyamatosan fejleszti és kínálatban tartja (persze akkor kiderül, hogy nem jár jobbanm, mint a Honda a 15 évig árult NSX-szel). De nem ez történt.

    • 2018.07.12. at 13:36
      Permalink

      A Supra amúgy a japófanek szent grálja, mivel a drága jen hamar hazavágta az újautóeladásokat, a tuningcsávók meg leirtották az elkelt készletet, gyakorlatilag alig található normális állapotú Supra a piacon. Érdekes volt látni, hogy a kölni Toyota Gyűjtemény ( http://egzostive.com/toyota-collection/ ) is keresett elfogadható árú IV-es Suprát a gyűjteményükbe (III-as van nekik, meg egy sor egzotikum, pl maerikai modellek, a Gyűjtemény ékköve amúgy a 2000GT, de a magyar kezek által restaurált Land Cruiser vagy Roger Moore privát L-Cruisere is érdekes darab. Utóbbi tekintetében én tartozom egy beismeréssel, ezek szerint a legstílusos James Bond valóban kedvelte a japán autókat)

  • 2018.07.13. at 15:22
    Permalink

    “Világszerte rajongást váltott ki a Supra, a 3,0 literes sorhatos motor teljesítménye 233-240 lóerő, tubóval 274 lóerő volt – gyárilag, később persze kedvelt tuningalappá vált”

    A 233 loeros is turbos volt, sot igazabol a japan piacos 2.0 sor 6-on kivul mindegyik turbos volt.

Vélemény, hozzászólás?