Tankkal az oldtimerek között

Hamarosan, egészen pontosan az április 10-én megrendezésre kerülő Veszprém Classic futammal kezdetét veszi a 2011-es Oldtimer Szuperkupa, ezért éppen időszerű volt a ChronoMoto Timing meghívása, miszerint vegyünk részt az általuk szervezett Évnyitó Edzésen. Persze, nem arról volt szó, hogy ide-oda lődörgünk egy kiürített parkolóban, és a placcon csoportosan, egymást heccelve gyakoroljuk a fotócellákon való áthaladást – ugyan dehogy! Profi, versenyszerű program került lebonyolításra kb. 150 kilométeres versenytávval, trükkös rajttal, 15 darab 1/100-as szakasszal, 27 fotócellával, és összesen 49 induló párossal. Mi a Veterán Autó és Motor magazinnal alkottunk csapatot, szerkesztő-fotós barátom, Papp Zoltán vállalta a navigátor szerepét, jómagam vezettem, és utasként betársult mellénk Gergely Béla kolléga, aki még nem vett részt ilyen jellegű megmérettetésen. Az autóval azonban bajban voltunk. Bár két oldtimerrel is rendelkezem, a felújítás előtti Alfa Romeóm üzemképtelensége miatt szóba sem jöhetett, a Citroën 2CV furgonomnak pedig lejárt a műszakija, így sajnos élnünk kellett azzal a kivételes lehetőséggel, hogy edzés lévén bármilyen, akár új autóval is rajthoz lehetett állni, évjáratmegkötés nélkül – így neveztük be az éppen tesztüzemben nálam lévő BMW X5 xDrive40d modellt. Nem tagadom, nagyon furcsán éreztük magunkat a sok veterán jármű között, a vadonatúj X5-ös - enyhén szólva - kilógott a felhozatalból, és csak akkor nyugodtunk meg valamelyest, amikor feltűnt a mezőnyben Suzuki Swift, előző Mercedes-Benz E-osztály, G-osztály, új CLS, és több aktuális Citroën C4, illetve C5.


Mi is a 1/100-as versenyzés lényege? Elsősorban a remek szórakozási lehetőség! Az útvonal titkos, a rajt előtt kiosztott itiner alapján kell haladni, és adott helyszíneken teljesíteni a benne leírt feladatokat. GPS használata tilos (mi becsülettel kinyomtuk a BMW gyári naviját), és ajánlott a mechanikus stopper, mert a digitális időmérőkért büntetőszorzó jár. Az 1/100-as onnan kapta a nevét, hogy két pont között századmásodperc pontossággal, megállás nélkül kell megtenni az előírt távolságot, és az eltérések adják a hibapontokat – értelemszerűen az győz, akinek a végén a legkevesebb pontja van. A pontosságot fotocellával mérik, és a feladatokat általában kombinálják. Ebből most is kaptunk ízelítőt, volt, hogy órára indultunk és fotócellával végeztünk, de akadtak dupla, tripla és rémálommal felérő ötös szakaszok is – ilyen például ötször 20 métert megtenni különféle időkkel, szakasz közben a végző fotócella egyben indítja a következőt is, és hab a tortán, amikor mindezt egyenes helyett spirál vonalú pályán kéretik megoldani. Mindebből látható, hogy nem az autók ereje vagy gyorsasága a döntő tényező, már csak azért sem, mert a verseny közúton, a KRESZ szabályainak maximális betartásával történik. Érkezni időre kell, a korai befutás ugyanúgy hibapontot szül, mint a késés, kvázi egy Fiat 500-assal a földbe döngölhető a mezőny összes Ferrarija, Porschéje – csak az ügyesség és az érzés, a pilóta és a navigátor összhangja számít, semmi más.

Papp Zolival már nekifutottunk egy-egy Szuperkupa futamnak, de állandó autó és gyakorlás híján komoly eredményt eddig még nem sikerült letennünk az asztalra. Ahogy most sem. Mivel mindketten versenyeztünk korábban, ezért a Profi kategóriában álltunk rajthoz, és kapásból a napi legrosszabb időnkkel abszolváltuk a Le Mans-i hangulatú startot: gombnyomásra óra indul, autóhoz futás, beszállás, indulás, és pontban 15:00-ra szakítani a 10 méterre lévő fotocellánál. Ehhez képest mi 15:89-re hoztuk a feladatot, az X5 tankszerű elejét lehetetlen a vezetőülésből megtippelni, így aztán végig lutriztunk a nap folyamán. Nem is olyan rosszul. Egy eldobható szakaszt kivéve eme 89 századnál rosszabbak soha nem voltunk, az átlagunk 35-40 század körül alakult, de megesett, hogy 2, illetve 4 századot tévedtünk csupán. Hogy miért végeztünk összetettben mégis a 20. helyen? A válasz egyszerű: mert ilyen erős a hazai mezőny. Az igazi profiknak (akik közül többen nem voltak jelen) a mi zseniálisnak tűnő 35-40 századunk is katasztrófa, ők annyi hibaponttal nyernek komplett kétnapos versenyt, amennyit mi két-három szakasz után hipp-hopp bezsákolunk, és ez óriási különbség. Sebaj, jól éreztük magunkat, bemelegítettünk, gyakoroltunk, voltaképpen javuló tendenciát mutattunk, a lehetőséget pedig ezúton is köszönjük a ChronoMoto Timing csapatának.