Harmincöten egy címért – a 2016-os Év Autója díj jelöltjei

Nyitott sportkocsi, nagy szabadidő-autó, crossoverek tömkelege mellett jutott kisautó, sőt miniautó, kompakt, prémium szedán és átlagos családi autó is az Év Autója díj 2016-os várományosai közé. A nemzetközi zsűri közzétette azt a harmincöt autót tartalmazó listát, amiből hamarosan kiválasztanak hét döntőst. Érdekes az idei mezőny, mert bár tele van több mint korrekt gépekkel, még sincs köztük igazán nagy durranás. Kérdés, hogy a zsűri idén hogy dönt, mennyire boríthatják fel az érzelmek az észérveket, és hova szavaznak azon országok bírái, akik eddig is nemzeti, nemzetközi kérdéssé tették az Év Autója választást. 2014-ben, amikor a Peugeot 308 nyert, a végeredmény kissé meglepő volt, hiszen az akkor új francia kompakt bár nem rossz, de annyira nem is kiemelkedő, sőt hátsó ülőhelyei lábban kifejezetten szűkek. Lehet magyarázni, hogy a díj szólt az új háromhengeres turbómotornak és a már lábtérben is nyerő kombi változatnak, de itthon ezeket a díjátadókor még a nagy többség csak képen látta. Éppen emiatt a győzelmet a legtöbben ahhoz kötik, hogy a latin országok megszavazták az épp igen mély szószban levő PSA konszernnek az iparági bizalmat, és a 308-as lenyomta a BMW i3-at és a Tesla Model S-t is.
Két éve elég jelentős fölénnyel nyert a Volkswagen Golf VII, de a második helyen ott volt, igaz fele ponttal a Toyota GT86-Subaru BRZ páros. Mintegy jelezvén, hogy van lelke a zsűritagoknak. Azaz még mindig imádnak vezetni és a környezetvédelem meg az innováció szem előtt tartása mellett azt tudták díjazni, hogy a japánok a modern regulák ellenére ennyire jó és egyben ennyire régi vágású sportkocsit tudtak kihozni. Idén aztán megint papírforma szerint alakult minden. Harmadik lett a Mercedes-Benz C-osztálya, ami Év Autója megközelítésből semmi több, csak korrekt iparosmunka. Befért másodiknak a Citroën C4 Cactus, ami persze nem forradalmasította a városi közlekedést, inkább kiábrándítóan olcsó hatást kelt, és kisautós érzetű. Nyerni tudott a Volkswagen Passat, ami a német ipari gyártás diadala, hiszen a kategória határait feszegető minőséget és kifinomultságot pakoltak bele, tudatosan.
A németek kicsit túlnyerték magukat a közelmúltban, idén is tizenegy germán jelölt akad a harmincötből. A Golf és a Passat után idén talán kevesebb esélye lesz a Volkswagen konszern többi márkájának is. Na persze nem a korábbi nyertesek tehetnek erről, hanem a dízelbotrány. A VW dízel csalása az egész iparágat és főleg az európai piacot érinti, ahol a dízelek mindenhatósága jó tizenöt éves trend. Mernék - mondjuk egy csokiban, nagyobb tételben soha - fogadni, hogy idén nem a Volkswagen kötelékéből kerül ki a győztes. Hiába lenne amúgy békeidőben esélyes az Audi A4-es, most szerintem nem rúghat labdába.
Az Év Autója zsűri saját meghatározása szerint nem oszt kategóriadíjakat, így az olcsó városi autónak azonos szempontrendszer szerint kell megmérkőznie a nagy luxuslimuzinnal. A lényeg, hogy milyenek a saját versenytársaikhoz képest. A fő értékelési területek a dizájn, a komfort, a biztonság, a gazdaságosság, a kezelhetőség, a teljesítmény és a funkcionalitás. Mindezt megspékelve azzal, hogy mennyire innovatívak és mennyi értéket adnak az árukért cserébe. Nem egyszerű a zsűritagok élete sem. Vegyük sorba a jelölteket. Teljesen új fejlesztésű autóknak kell lenniük, ráncfelvarrás itt nem játszik. Az elmúlt egy éven belül volt a bemutatójuk, és az is kitétel, hogy a szavazás idején már legalább öt európai országban árulják őket. Az Audi A4, a Q7 és az R8 is kiválóak mind a maguk módján. A Q7 és az A4 sofőrsegédjei már ma kvázi önvezetővé teszik őket, az R8 meg egy csoda a nagyfordulatú, feltöltés nélküli V10-es motorjaival. A BMW legújabb 7-es sorozata sincs híján az állejtős technikáknak, de ára és mérete meggátolja, hogy manapság nyerhessen. Sokkal inkább beleillik a korszellembe az X1-es, ami egyszerre divatos és praktikus. Éppen, mint a Ford S-Max és Galaxy párosa, amik még közelebb állnak egymáshoz az új generációban. Az előbbi a sportosabb, utóbbi a családiasabb változat. Mekkora punkság lenne, ha teremhetne babér a Ford Mustangnak, ami a hatvanas évek amerikai olcsó izomautóit örökíti át a mába. Ára a hangulatához és az erejéhez képest piszlicsáré tétel, 14 millió forintért a V8-as az igazi.
A Honda HR-V jó autó, de nem átütő a tudása, ahogy a legújabb Jazz sem olyan átütő már, mint valaha az első volt. A zsűri itt nem ad életműdíjat, inkább valamelyik elődje érdemelte volna meg a címet. Látványos a Hyundai Tucson fejlődése, de ilyen beltéri anyagokkal nem nyerheti meg ezt a címet egy kompakt crossover. A Jaguar XE és XF is jó, de nem tudnak igazán kiemelkedni a kategóriából, annyi szigetországi zsűritag meg nincsen, hogy évtizedek után ismét egy brit autó kerüljön dobogóközelbe. A Kia Optimát még nem láttuk élőben, de félő, hogy észrevétlen marad, mint elődje. Viszont a Sorentóval elég nagyot gurítottak, kérdés, ez itt mire elég. A Land Rover Discovery Sport nagyon jó lett, dögös is, de nem emelkedik kategóriatársai fölé mással, mint hogy lehet kérni hét üléssel is. Másnak nem tetszett annyira a Mazda CX-3, mint nekünk, a 2-es viszont eddig osztatlan siker. Érdekes, hogy a Skyactiv Mazdák bár sikeresek, de az Év Autója választáson a dobogóig sem jutottak. Szintén nagy vicc, egyben autóbuzi gyönyör lenne, ha a zseniális MX-5 legalább a hetes válogatásba bejutna.
Mercedes-Benz GLC, GLE és AMG GT? A sima GLE igazából nem új, a BMW X6-szerű kupé változata viszont itt nem rúghat labdába, talán a GLC. Az AMG GT is olyan, hogy csoda lenne, ha akár a hét finalista közé beférhetne. Mire kaphatna pontot a Mini Clubman? Hogy hatalmas és elfér benne a család? Ár/érték arányban nincs a topon. És itt jött el talán az új, K szériás Opel Astra ideje. Az Opel ugyanis saját démonjaival megküzdve végre letett az asztalra egy jó árú, jól összerakott, tágas, jól vezethető, csinos és végre nem túlsúlyos Astrát. Nem lett éppen könnyű, de legalább nem lóg ki több mázsával a kategóriából. És összességében sokkal jobb autó lett, mint volt. Kérdés, hogy ez mire lesz elég. Kisöccse a Karl? Vajon mit látnak meg benne? A Renault idén három autóval is képviselteti magát. A Kadjar nem rossz, de esetében innovációról nemigen beszélhetünk, nem úgy a crossoverré lett Espace vagy a Talisman esetében. Mindkét középkategóriás kérhető összkerék-kormányzással és a Talisman hátsó nappali menetfényével is újat hoz. Az ár/érték arány az, amivel az új Skoda Superb hasíthat. Egy tágasabb és olcsóbb, de nem csúnya változat a tavalyi győztesből idén is lehetne siker, de rá is vethet rossz fényt a dízelbotrány. Szegény SsangYong Tivoli egy árban konkurenseivel nem rúghat labdába, ahogy a Subaru egyfelől érdekes és jó, másfelől nem a ma emberének tervezett termékei sem. Nem úgy az Esztergomban gyártott Suzuki Vitara, ami a kis crossoverek között az egyik legjobb ajánlat. A Volkswgaen Touran is rutinmunka, a VW higgadt autótervezésének mintapéldája. Semmi kirívó megoldás, semmi kiugróan extra részlet, mindezt nem épp olcsón és jólesően unalmas előadásban – sose rosszabb családi autót. A Volvo is nagyot lépett előre az XC90-essel, aminek az előző generációban is volt egyfajta kultusza például Angliában, kérdés, hogy a zsűritagok érzik-e benne a jóságot.
Az Év Autója díj 35 jelöltjéből jövő héten választja ki a döntős 7 modellt a zsűri, utána jövő februárig lesz idejük gondolkodni, hogy számukra melyik tűnik a leginkább nyerőnek, majd a végső győztest az új hagyomány szerint a Genfi Autószalon nyitónapján, március 1-jén fogják kihirdetni.