50 éves a Fiat 124 Spider

1966. november 3-án nyitotta meg kapuit a Torinói Autószalon, ahol a Fiat stand büszkeségeként debütált a 124 Spider. Persze mellesleg szintén ott láthatták először a látogatók a Spider roadster műszaki alapjait is adó 124 Familiare típust is, amit első ránézésre manapság szinte mindenki elintézne egy kombi Zsiguli legyintéssel. Hiszen valóban nem sokkal korábban mutatta be a Fiat a később Togliattiban készült Ladák eredetijét, a 124-est, s hivatalosan ennek nyitható tetős változataként jelent meg a 124 Spider. Áhított, ám korántsem előzmény nélküli típus az 1966-os Spider a Fiat kínálatában. Hiszen 1957 és 1959 között már készített roadstert a márka, ez volt az 1200 Spyder - igen, y-nal. Ennek utódja a Fiat 1200 Cabriolet, amely 1963-tól nagyobb motorral és némileg módosított külsővel készült 1965-ig, Fiat 1500 Cabriolet néven. Ezt váltotta tehát a 124 Spider 1966-ban, korszerű, soros, négyhengeres, 1,4 literes és 90 lóerős motorral. Az erőforrás 170 kilométer/órás végsebességre gyorsította a hátsókerék-hajtású roadstert, ötfokozatú manuális váltó és radiál gumiabroncsok közreműködésével. Élvezetes vezethetőséget ígért a 124 Spider, sportautós menettulajdonságokkal és olyan korszerű kiegészítőkkel, mint például a tárcsafék, valamennyi keréknél. Ehhez jött még a gazdagon műszerezett fabetétes belső és máris a prémium sportkocsik világában érezhette magát a 124 Spider vevője, amit az autó árcédulája is jelzett számára. Bevezetésekor 1,55 millió líráért kínálták az olasz roadstert, míg a négyajtós 124 alapára körülbelül félmillióval lejjebbről indult. További 65 ezer líráért pedig alufelni és keménytető is járt a Spiderhez, amelyből a magas ár ellenére 25 ezer példány kelt el 1969-ig. Ismét a Torinói Autószalonon mutatták be 1969 őszén az 1970-es évekre felkészített 124 Spidert. Az új hűtőrács mögé immár egy másik négyhengeres is kerülhetett az 1,4-es helyett. Az 1,6 literes egység 110 lóerővel és 180 kilométer/órás végsebességgel kápráztatta el a nyitott tetős száguldás szerelmeseit. A típus sikere töretlenül folytatódott, 1972-ig újabb 27 ezer példány kelt el a 124 Spiderből. 1972 egy órát hozott a roadster műszerfalára, valamint a króm elemek feketéknek adták át helyüket. A motortérbe ekkortól 1,6 literes, 108 lóerős vagy 1,8 literes, 118 lóerős motor kerülhetett, s utóbbi egészen 185-ig lendítette a sebességmérőt. Szintén az 1972-es év újdonságaként jelent meg a 124 Spider raliváltozata, a Fiat 124 Abarth Rally. Ráadásul nem csak a versenypályákon indult 1975-ig, hanem utcai változatban is készült. Többek között az üvegszálas tető és motorházfedél, valamint az alumínium ajtók jóvoltából, 960 kilogramm helyett csak 938 kilóval kellett birkóznia az 1,8-as motornak. Utóbbi itt 128 lóerőt teljesített, így a roadster már 190 kilométer/óra feletti sebességgel is hasíthatott. A Spider alapjául szolgáló Fiat 124 gyártása 1974-ben ugyan befejeződött Torinóban, a roadster azonban továbbra is készült a Pininfarinánál. 1979-től viszont Fiat 2000 Spider néven került forgalomba, elnevezésében is az új, kétliteres, 105 lóerős erőforrásra utalva. Ezzel a motorral egészen 1982-ig gyártották Torinóban a Spidert, ám még ezzel sem ért véget a legsikeresebb Fiat roadster története. 1983 és 1985 között ugyanis a Pininfarina árusította a típus utolsó példányait, mielőtt végleg nyugdíjba vonult volna. Az eredeti Fiat Spider eltűnése után 10 évvel ismét gyártott roadstert a Fiat, de elnevezése alapján azt nyilván ők sem tartották a 124 Spider közvetlen utódjának. Pedig az 1995 és 2005 között készült elsőkerék-hajtású Barchetta méretben megegyezett elődjével, és az 1,8 literes benzinmotor is a Spider aranykorára utalt. A Barchetta viszont ugyanúgy utód nélkül tűnt el, mint elődje. Ismét 10 évet kellett várni a Fiat legújabb roadsterére, bár műszakilag ez már japán. Ám mivel a méltán elismert - és hátsókerék-hajtású - Mazda MX-5 alapjaira épül, ezért a Fiat büszkén adta neki újra a 124 Spider nevet. Motorja viszont tényleg olasz és megint 1,4 literes, turbófeltöltővel 140 lóerős. Majdnem ilyen erős volt az 1983 és 1985 között készült, 136 lóerős, ugyancsak turbófeltöltős motorral hajtott utolsó Spider is.