Nosztalgiautazás

Ki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli. Szigorú a fogalmazás? Aligha, hiszen a hagyományok ápolása nem üres beszéd, a múltra nem divatból, mesterkélten kell emlékezni, hanem őszintén, büszkén, megmutatva a világnak, hogy milyen és mekkora a megtett út, ami mögöttünk áll. Cégek esetében nem túlzás kimondani, a történelem szerves része a jelennek, és mindannak, amire a jövő épülhet. Ha a magunk portáján, az autóknál maradunk, szinte nincs olyan gyártó, akinek ne lenne házi múzeuma, szerényebb vagy fényűzőbb - ez most lényegtelen mind a külsőségeket, mind a tartalmat illetően -, de van, mert a múlt fontos, értéket képvisel és teremt egyszerre, miközben korszakokat köt össze. Pécsett, a Pannon Volánnál minden bizonnyal ez a szemlélet uralkodik, és ez nagyon jó hír. Mostanában amúgy is sokat beszélnek a baranyai megyeszékhelyről, Európa Kulturális Fővárosáról, és nem kizárt, hogy ez a kvázi felfokozottság hozta lendületbe a közlekedési vállalat munkatársait, vezetőit is, akik elhatározták, megpróbálják feleleveníteni múltjuk azon szép emlékét, ami az egyetlen példányban épült Mávaut emeletes autóbuszhoz kapcsolódik.
Nem valószínű, hogy a sztori közismert. Az 1950-es, 60-as években tombolt az ipari szintű újítási láz, minden gyárban dolgozó szaki, technikus és mérnök egyaránt furfangos dolgokon törte a fejét, és a házilag kivitelezett csuklós autóbusz megszületése a Fővárosi Autóbuszüzem berkein belül, 1960-ban új korszakot nyitott a járműépítésben. A helyközi és távolsági forgalmat bonyolító Mávaut át is vette az ötletet, de a két cég profilja a hasonló feladatkör ellenére eltért egymástól, így a Mávautnál nem álltak meg a csuklósításnál, és évről évre innovatív fejlesztésekkel álltak elő. Ikarus alapjárművek átalakításával speciális buszok gördültek ki a néhány éve lerombolt Szabolcs utcai és Béke téri műhelyekből: nyitott és zárt karosszériás városnézők, mikrobusz szerelvények, elegáns vonalú Európa luxusbuszok, valamint olyan kuriózumok, mint a 180-as típusból létrehozott, 12 személyes Hotelbusz, vagy éppen az első magyar emeletes, amelynek sorsa most jobbra fordulhat. Az említett házon belüli építéseket persze nem úgy kell elképzelni, mint a szalagot a mátyásföldi Ikarusban, inkább „szorgalmi feladatok” voltak ezek - az igavonó csuklósokon kívül csekély darabszámokkal -, adott esetben egyetlen, kísérleti üzemre szánt példánnyal – az emeletesből sem készült több, csak az, ami jelenleg a Pannon Volán telephelyén állva porlad.

Az egységnyi területen szállítható utasok számának növelése mindig komoly fejtörést okozott a szakembereknek, az üléseket, az állóhelyeket nem lehetett a végtelenségig növelni, és az emeletes konstrukció szinte tálcán kínálta magát. Csuklós vagy vonórudas pótkocsi helyett gyakorlatilag egy félbevágott buszt erősítettek az Ikarus 556-os típus tetejére, amelynek második szintjén kizárólag ülőhelyeket alakítottak ki, fűrészfogas üléselrendezéssel, hogy a szélen körbe lehessen járni. Az impozáns megjelenésű, a homloklemezén MÁVAUT IKARUS feliratot viselő kocsi kísérleti üzeme Budapesten kezdődött, azonban a 4,25 méteres magasság erősen korlátozta a mozgást – az óriás csak előre kijelölt útvonalon közlekedhetett, ahol nem gabalyodott bele a fővárost behálózó troli és villamos felsővezetékekbe. A vállalat végül Pécsre irányította le a különleges buszt, ahol a Pannon Volán elődjénél (12-es AKÖV) 1969-től selejtezéséig, 1976 nyaráig futott, döntően a 20-as és 28-as vonalakon, majd sokáig a telepen állt, a forgalomból már kivonva. Mivel nem volt katasztrofális állapotban, a balatonvilágosi Volán-üdülőbe került, később innen szállították át a hírhedt ceglédi autóbuszbontóba, azonban a szétvágás szerencsére elmaradt, és az emeletes busz éveken keresztül gyűjtői körökben forgott.

Mint Horváth Zoltántól, a Pannon Volán Zrt. vezérigazgatójától megtudtuk, a közlekedési vállalat szeretné, ha a kuriózumnak minősülő, pécsi helytörténeti emléket képviselő jármű megmenekülne a teljes pusztulástól, és ennek érdekében már tettek vételi ajánlatot a roncsra, de a tulajdonossal lezajlott tárgyalás első köre nem vezetett eredményre, ezért folytatódnak az egyeztetések. A Pannon Volán speciális Scania autómentője tavaly ősszel „vitte haza” állagmegóvó tárolás céljából az emeletes Ikarust Budapestről, meglehetősen rossz állapotban, és eddig nem is készült pontos kalkuláció a felújítás várható költségéről – a vezérigazgató szeretné, ha a muzeális jármű tulajdonviszonya rendeződne, és ha ez megvan, elkezdődhet a részletes állapotfelmérés. Az ügyben sikerült beszélni Dörnyei Gábor főmérnökkel (ő vezényelte a Pécsre szállítást), aki elmondta, mélyreható vizsgálat nélkül is egyértelmű, hogy a vázszerkezet igencsak megsínylette az elmúlt évtizedek korróziós pusztítását, gyakorlatilag új vázat kell építeni, és sok minden más ugyancsak pótlásra szorul. Ahhoz, hogy az első magyar emeletes autóbusz a terveknek megfelelően működőképes jármű lehessen, előzetes becslések szerint mintegy 20-30 millió forintra lenne szükség. Ezt a hatalmas összeget szponzorok, támogatók nélkül a Pannon Volán nem tudja önerőből kigazdálkodni, de a busznak sok olyan rajongója van, akik anyagilag, szakmailag hozzá tudnak járulni e tetemes költséghez, és már jelezték, ha rajtuk múlik a dolog, akkor szívesen bábáskodnak a Mávaut egykori büszkeségének újjászületésénél.
(fényképek: Pannon Volán Zrt.)