A legáramvonalasabb oldtimer – 30 éves a Calibra

Ha ma gyártanák, akkor is menő lenne - Veterán az Opel Calibra!

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Különösen veszélyes, ha az ember fotókat kezd el keresni az Opel Calibráról. Még ma is éppen annyira ébreszt fel birtoklási vágyat, mint 30 évvel ezelőtt, amikor bemutatkozott.

Meg volt írva, mégis felfoghatatlanul elszaladt az idő, amit jól mutat az a tény, hogy az Opel egyik, ha nem legszebb autója elérte az oldtimer korhatárt. Ez természetesen nem más, mint a Calibra. Bátran mondhatjuk, hogy az Opel Calibra a legáramvonalasabb veterán, miután bemutatkozásakor más sorozatgyártású modell nem érte még el a 0,26-os légellenállási együtthatót. A Calibra megalkotásában még vastagon érződik az akarás, a bizonyítás, az új technológiák kiaknázása és a közönség lenyűgözése. Ezt sikerült is 1989-ben, amikor a közönség először láthatta az Opel új kupéjának végleges formáját. Úgy építettek lenyűgöző kupét, hogy közben nem szakadtak el a márka eredeti értékeitől, vagyis a megfizethetőségtől és a használhatóságtól. A Calibra úgy kapott még ma is fantasztikusnak tűnő formát, hogy a technikájában semmi pazarlót, vagy űrtechnikát nem találunk és még a helykihasználása is mondhatni, mindennapi. Az Opelnek valahogy mindig jól sültek el a kupéi, volt azért pár a történelemben, de persze nem ezek határozták meg a márkát. A Calibránál a klasszikus hátsókerékhajtás helyett a fronthajtásra váltottak, mivel a Manta utódjaként, mely az Asconára épült, a Calibra szintén a kor szedánja, a Vectra A padlólemezét használta.

A teljes felépítményt a nulláról tervezték meg és már javában számítógépes technikát használtak hozzá.

A forma tökéletesítéséhez már CAD programot használtak, miután a dizájnerek munkáját még véletlenül sem akarták elrontani. Nem használhattak meglévő fényszórókat, vagy létező alkatrészeket, a keskenyre rajzolt lámpákba ellipszoid vetítőlencsés egységeket kellett tervezniük, ami számítógépes rajzolás nélkül lehetetlen lett volna. A Calibra arányait tökéletesen lőtték be a meglévő padlólemezre. Furcsa módon nem lett sportautósan alacsony, de ez elsőre nem látszik rajta, mert a fenekét magasra húzták, az orrát pedig lesüllyesztették. Tökéletes lett az ék alak, a szolidan hullámzó oldallemezek hatalmas lámpákban végződnek, mindene arányos, fantáziadús és még elegáns is.

A formát szélcsatornában edzették addig, amíg rekordértéket nem kaptak.

A Calibra után csak 10 évvel később a 2000-es évek elején sikerült sorozatgyártású autón hasonlót alkotni. A Honda Insight, majd később a Prius is hasonlóképpen és még jobban is teljesített, ám ebből tökéletesen látszik, hogy egy olyan csodás formával, mint a Calibráé is lehet hatékony légellenállású autót faragni. A lehetőségekhez képest izgalmasra sikerült a keret nélküli ajtó is, bár egy jókora háromszög üvegnek maradnia kellett rajta fixen, így is hozza a kötelező stílust. Sikere volt a ’89-es Frankfurti Autószalonon, de arra talán az Opel sem számított, hogy rekord számokat fog hozni a megrendelés, az első évben 29 431 darabot kellett gyártaniuk belőle. A rüsselsheimi gyártósor mellett Finnországban is beindították a gyártását, hogy követni tudják az igényeket, 1991-ben született a rekord adat, miszerint 67 443 készült a kupéból. A Calibra készült természetesen Vauxhall és Holden emblémával is, a tervek, miszerint még Saabként is piacra kerül, már nem valósultak meg. Kétféle motorral kezdték gyártani, mindkettő kétliteres, ám a belépő motor a Vectrából továbbvitt 8 szelepes 115 lóerős volt. Potensebb és vágyottabb modell volt nála a 16 szelepes, piros szelepfedeles kétliteres benzines, a híres C20XE. 150 lóerejével és remek légellenállásával 230 km/h-nál is magasabb végsebességet mérhettek a gyáriak. A motor remek lehetőséget biztosított a tuningolásra, a Cosworth-szal közös fejlesztésű négyhengeres a más modellekben versenyeken is bizonyított, a Calibrában pedig turbót kapott. A Turbo modell 204 lóerős és mindenképp összkerékhajtású, hatfokozatú kézi váltójával pedig 245 km/h-s csúcstempóra volt képes, valamint 6,8 másodperces 100-as sprintre, amivel a nagyobb kategóriájú sportkupék között sem kellett szégyenkeznie.
Hirdetés
A modellkínálat bővítése 1994-ben érkezett, hogy a prémium felé kacsintó ügyfeleket is kiszolgálják, megjelent az Opel első V6-os motorja, a 2,5 literes, 170 lóerős C25XE, mely a kor leghalkabb V6-osa címet is elnyerte, ekkor még ez volt a cél, nem a hang növelése. A V6-os Calibra 7,8 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, ami szintén nem rossz érték, de annak ellenére, hogy erősebb, sokan a pörgősebb karaktere miatt mégis a négyhengeres C20XE mellett döntöttek. A V6-os megjelenésével viszont ez a motor kikerült a kínálatból, helyére az új, 136 lóerős EcoTec került, mely már inkább fogyasztásra és károsanyag-kibocsátásra optimalizált motor volt. A Calibrának ez volt az első döfés 1994-ben, a második pedig a Tigra, saját kicsinyített testvére, az Opel pici kétajtósából már az első évben elkelt 68 000 példány. A Calibra sikerének persze jót tett, hogy az Opel ezzel a pompás kupéval indulhatott a Német Túraautó Bajnokságban (DTM). Az autót persze teljesen átépítették, viszont a V6-os motort használták a versenymotor megépítéséhez, ami a kész autóban 500 lóerőt teljesített és összkerékhajtást is kapott. Kilenc versenygyőzelem után az Opel lett az 1996-os csapatbajnok és Manuel Reuter az egyéni bajnok. Keke Rosberg csapatfőnök után az Opel el is nevezett egy különleges Calibra szériát róla, melyből 2170 példány készült. A másik DTM-es csapat után egy Cliff külön szériát is indítottak, ebből csupán 630 példány készült, de a Calibrából találhatunk még Classic, Color, Young, Special és Last Edition névre keresztelt kiadásokat is. A Calibrával összességében sikert könyvelhetett el az Opel, miután hét év alatt több mint 239 000 példány került gazdához. Majdnem készült belőle kabrió is, miután az Opel megbízta a Valmetet, hogy építse meg. Hogy az Opel külsős céget kért fel, nem volt különös, miután minden korábbi kabriót is külsősökkel építtetett. A Valmet furcsa utat választott, egy tuningcégtől vásárolta meg a donorautókat, amiből állítólag hármat is beszerzett. Egy készült el teljesen, egyet állítólag töréstesztekhez használtak el, de sajnos erről nem tudni semmi bővebbet, valamint egy harmadikkal csak a váz átépítéséig jutottak, ezt a merevségi tesztekhez használták el.

Az egyetlen Valmet által átalakított és fennmaradt kabrió Calibrát ma az Opel őrzi.

A Calibrát nem hedonistának, sokkal inkább sikernek tervezték, miután mindenki megtalálhatta benne a számítását. Aki sportkupét keresett, annak megadta a 150, valamint a 204 lóerős változat, aki egy használható Opelt keresett, azt a 2+2 személyes utastér és a 300 literes csomagtartó szolgálta. Voltak jól felszerelt példányok puhára tömött bőrülésekkel, de már az alap ülések is jóval sportosabbak voltak annál, amit a márkától megszoktunk. Bár a komplett műszerfal a Vectráé volt, érdekes műszereket kaphatott, mint turbó- és olajnyomásmérő, valamint fedélzeti „számítógép”, mely a menetadatok mellett stopper funkciót is tudott. A Calibra ma legalább annyira menő, mint piacra kerülésekor, persze a tuningmesterek és a lecsúszott ára miatti egyszerű és barbár módon átalakított példányok a 2000-es évek elején rossz hírnevet szereztek neki. Éppen ezért a jelentős állomány el is pusztult, már pár éve is alig 10-15 darabot hozott a Használtautó.hu találati listája, ma csupán 6-ot, abból is csak 4, ami értékelhető állapotban van. Nagy kár, youngtimerként is csábító volt már, most, hogy egyre elérhetetlenebbnek tűnik, még inkább az, és a gyári fotókat nézegetve nehéz lenne nemet mondani egy jó állapotú példányra.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?