Tekerni mindenhol lehet, a villamos is füvezett

Közlekedési körkép Hollandiából

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Azt gondolhatnánk, hogy egy országban, ahol legálisak a könnyű drogok és a prostitúció, mindenhol káosz van. Pedig Hollandia közlekedése minden, csak nem kaotikus.



Fejükre fordított dolgokból nincs hiány Hollandiában, a vonatok például tiszták és gyorsak, az autósok türelmesek és előzékenyek, a bringások gyorsak és ügyesek, a gyalogosok figyelmesek, a tömegközlekedés pedig menetrend szerint zajlik: senki sem őrül meg pusztán azért, mert mindenhol lehet tekerni. Nem csak a közlekedés feltételei, infrastruktúrája, hanem a közlekedési morál is teljesen ellentéte a nálunk tapasztalhatónak. Figyelnek egymásra, mindenre, nem bambulnak, mennek, amikor lehet. Nincs anyázás, ökölrázás, dudálás, a forgalom szereplői partnernek tekintik egymást, nem pedig ellenfélnek. Szokatlan? Igen. Hozzá lehet szokni egy másodperc alatt? Igen. Jobb, mint itthon? Igen, de senki se kezdjen "akkor el lehet költözni"-t zengeni. Ez most nem erről szól.

Több mint 16,7 millió ember próbál megélni egymás mellett 33 ezer km2-nyi szárazföldön, azaz körülbelül harmadakkora területen, mint Magyarország. Zsúfoltság tehát van, 491 ember jut minden négyzetkilométerre, a városokban időnként elviselhetetlennek is tűnik a nyüzsgés, a közlekedésben mégis mindenki békében megfér a másik mellett. Ez a harmonikus együttélés elsősorban a kerékpározás roppant népszerűségének köszönhető. Országszerte a közlekedés mintegy 27%-át két keréken bonyolítják, míg a nagyvárosokban a forgalom 59%-át teszik ki a bringások. A bringázás elterjedtsége több tényezőnek köszönhető: sokat számítanak a domborzati adottságok, hogy nem nagyon kell hegyet mászniuk, természetesen nélkülözhetetlen a roppant kiterjedt bringaút-hálózat, és az a várostervezési gyakorlat, hogy a kisebb és nagyobb városok központjait úgynevezett woonerfek köré építik.

A woonerf olyan városi területet jelöl, amely elsősorban gyalogosok és kerékpárosok számára készült, autók csak sétatempóban hajthatnak át rajta. Mivel a holland autósok nagy többsége kerékpározik is, remekül átérzik, mit és hogyan engedhetnek meg maguknak a bringások között, ráadásul az autós-bringás ütközéseket felelősség-biztosításilag mindig az autóvezetők számlájára írják, ami további óvatosságra inti őket.
Bár régebben igyekeztek ezekről a területekről kiszorítani az autókat, újabban inkább arra törekednek, hogy egyenrangúvá tegyék a közlekedésben résztvevőket, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy megelőzés szempontjából az a legjobb, ha a szemkontaktusra és a szereplők közti interakcióra bízzák a forgalomszervezést. Kortól és nemtől függetlenül tekeregnek, az átlag holland középiskolás naponta akár 2x15 km-t is teker otthonról suliba és vissza.

Ugyanakkor a bringások között is él egy hallgatólagos közlekedési kódex, amely nem engedi nekik a lassú haladást, a cikázást, szabálytalankodást, és ez alól még azok sem húzzák ki magukat, akik adott esetben vállukon nagybőgővel, kezükben bőrönddel haladnak úticéljuk fele. Legtöbben klasszikus holland városi bringákkal tekernek, amik fő előnye szinte karbantartásmentes egyszerűségük mellett, hogy geometriájukból adódóan csomagszállításra is alkalmasak. A városban tökéletes eszköz, de mi elkövettük azt a hibát, hogy túrára indultunk velük, 35 km után elegünk is lett a küzdelemből, mert esőben, szembeszélben nem túl inspiráló a velük elérhető nagyjából 13-15 km/h-s átlag.

A 93 030 km2 alapterületű Magyarország közúthálózatának hossza 31 700 km, ehhez képest a 41 540 km2 kiterjedésű, de 18%-ban vízzel borított Hollandiában összesen 137 000 km-t fednek le az autóutak! Nem nehéz átlátni, hogy mindent megtesznek azért, hogy a rémes mértékű népsűrűség ellenére is megpróbáljanak élhető viszonyokat teremteni a közlekedésben. Közúthálózatuk anyagválasztás tekintetében is eltér a szokásostól, olyan porózus aszfaltbetont használnak, amelynek speciális szerkezete elvezeti a csapadékot, így a gyakori esők sem árasztják el az utakat, a gyorsan lefolyó nedvesség miatt az aquaplaning ismeretlen fogalom.
Hirdetés
Az autópark jó állapotú, és amint azt már korábbi, villanyautós cikkünkben leírtuk, összesen 7,2 millió autót számlál. Ugyanakkor tényleg csak akkor és ott használják, amikor feltétlenül szükséges, a jelenlegi 1,7-1,8 eurós benzinárak azért ott is éreztetik hatásukat.


Tömegközlekedést csak rövid úton vettünk igénybe, de azért az eindhoveni főpályaudvar melletti buszállomás logisztikai rendszere megér egy leírást. A pályaudvarról kilépve széles járda fogadja az érkezőket, akik itt várakozhatnak. A járdával szemközt, tőle nagyjából 10-12 méterre 13 egymással párhuzamosan elhelyezett megállóba állnak be a buszok. A megállóknál nagyméretű kijelző értesít arról, hogy milyen busz jön legközelebb, és hány perc múlva indul. A rendszer a következő: ember kilép, feltekint a kijelzőre, majd szembeáll azzal a "vágánnyal" ahova majd busza érkezik. A jármű begördül, s mire az indulni vágyók átsétálnak az öbölig, a leszállók pont elhagyják a megálló területét. Több szempontból is zseniális.
Egyrészt az ember tudja, honnan indul majd tovább, így az utazni szándékozók már a várakozásra kijelölt területen a megfelelő helyre csoportosulhatnak. Másrészt, mire az indulók odaérnek a buszhoz, a leszállók már elhagyták azt, amivel elmarad az ajtóknál szokásos tolongás. Harmadrészt pedig az induló buszok sofőrjei tökéletesen átlátják a gyalogrészt, amivel teljes mértékben kiküszöbölték a takarásból kipattanó gyalogosok által okozott balesetveszélyt. A közlekedést pedig pont ilyen átgondolt, mindenki számára nyilvánvalóan kedvező megoldásokkal lehet normális mederbe terelni, nem pedig tiltásokkal, értelmetlen korlátozásokkal.

[kepallojobb=399562]Holland vasúthálózat, 2800 km, átlagsebesség 130-140 km/h, csúcssebesség 300 km/h[/kepallojobb]
Autóban nem ültünk, az ideális kerékpáros körülményekre számítottunk, arra viszont, legalábbis én nem, hogy vasútrajongó leszek. A Nederlandse Spoorwagen 2886 kilométernyi hálózatán évente 438 millió utas összesen 15,5 milliárd utaskilométert tesz meg, azaz a kihasználtságára nem lehet panasz.1 A szolgáltatás elsőrangú, a vonatok tiszták, kényelmesek, és nem utolsósorban gyorsak, a fedélzeti sebességmérővel felszerelt kocsikban 126-132 km/h-s sebességet mutatott a kijelző. Mindezt úgy, hogy az egyetlen komolyabb zajforrás, a folyamatosan búgó klíma mellett 61-62 decibeles értéket mértem: személyautókban általában 90 km/h-nál regisztrálunk ilyen zajszintet. A szolgáltatás persze nem olcsó. Nagyjából kétszer annyiba kerül, mint itthon, de az ottani másodosztály simán lenyomja a hazai prémiumot, a késés ismeretlen fogalom, a vonatok jó tempóval mennek, úgyhogy csipetnyi rossz érzésem sincs a kötött pályás közlekedésre kiadott eurók miatt. A jegykiadó rendszer majdnem teljesen automatákra épül, az előre kiváltható OV-chipkaarttal lehet belőlük jegyet venni, általában aprópénzt is elfogadnak, de csak Maestro bankkártyákkal kompatibilisek. Jegy nélkül ne szálljunk fel, mert kalauztól vásárlás esetén a 35 eurós büntetést is hozzácsapják a végszámlához, és a hagyományos jegypénztárakban is 0,50-1 euró között változó különdíjat számolnak fel az emberi munkaerő igénybevételéért.

Második legnagyobb városuk, Rotterdam jelentőségét kikötője adja, itt ér véget két jelentős európai folyami útvonal, a Svájc, Franciaország és Németország fele közvetlen vízi összeköttetést biztosító Rajna és a Meuse is ezen a ponton torkollik az óceánba. Hajóból az Amszterdam déli és északi felét összekötő komp jutott nekünk, mely hajnaltól éjfélig biztosítja a két városrész közötti összeköttetést teljesen ingyenesen. A többféle vonalon közlekedő kompok között olyan is van, amely egész éjszaka jár a két városrész között.

Ennek az irtózatos közlekedési infrastruktúrának a megépítése és fenntartása nyilván borzalmas összegeket emészt(ett) fel, mellette viszont rengeteg embernek biztosít megélhetést, az ország lakosságát pedig az akadálymentes, korlátok nélküli mobilitás hatalmával ruházza fel. Egy ország és lakóinak általános állapotát általában jól tükrözik a közlekedési feltételek: ha ebből következtetünk, akkor Hollandiában eléggé rendben mennek a dolgok.


1 : Viszonyításképp a MÁV vonatkozó adatai: 7476 km vasúti pálya, 137,7 millió utas, 7,548 milliárd utaskilométer
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 21:55
    Permalink

    Én ötödik éve dolgozom Hollandiában, ebből több mint egy évet Amsterdam és környékén.
    Én se szívesen mennék bele, hogy hány bicajost ütnek el. Minden második autó vonóhorgos,
    a párhuzamos parkolásnál simán nekimennek a másiknak. Autópálya 2-3 sáv nem tudják melyikben
    menjenek kilencvennel. Egy pá napból nem lehet következtetéseket levonni!

  • 2017.10.30. at 21:55
    Permalink

    A cikk jónak mondható.
    Miért nem írok többet?
    “Aki egy hétig van egy országban az könyvet ír róla.
    Aki egy hónapot az novellát.
    Aki egy évet az egy cikket.”
    Én évekig éltem Hollandban Oss-ban és Dongen mellett.

Vélemény, hozzászólás?