Polákmérgezés – Autós nemzetté válik a lengyel

Időrendi felsorolásban a Romanowski omnibuszokkal illik kezdeni a lengyel járműgyártás történek kezdetét, hiszen ezek a vezetőn kívül 7 fő befogadására képes, maximális terheléssel 20, szimplán a vezetővel 35 km/h sebességre képes járművek 1904-ben készültek Varsóban. Ezen omnibuszok műszaki konstrukciója Wincenty Schindler és Henryk Brezski nevéhez kapcsolódik. 1912 vonatkozásában egy STAR nevű konstrukció említhető, majd 1918-ban Tadeusz Tanski Ford Model T alapra építette páncélozott harci gépjárművét, és sokan innen valójában innen datálják a lengyel járműgyártás valós kezdetét. A Ford Model T szó szerint kiváló alapot biztosított a hadászati fejlesztéshez, mivel az alváz már a szériagyártmányokon is rendkívül jó minőségű acélból készült, és a négyhengeres motor szintén megfelelő teljesítményről gondoskodott. Az 1908-ban világújdonságnak számító autó Tadeusz Tanskinak is megtetszett, és erre építette fel az első lengyel páncélozott harci automobilt.

Áttekintve a korai szárnypróbálgatásokat, mindenképpen említést érdemel a Mikolaja Karpowskiego mérnök által 1924-ben megalkotott POLONIA prototípusa, amelyet 4,8 literes, hathengeres motor hajtott. A varsói RALF-STETYSZ elnevezése mozaikszó: Rolniczo Automobilowo-Lotnicza Fabryka Stefana Tyszkiewicza. Az első igazi, már sorozatgyártásra berendezkedő lengyel autógyár 1924-ben jött létre. A gyárat Stefan Tyszkiewicz alapította, akinek a neve STETYSZ rövidítéssel mind az üzem, mind pedig az autók motorháztetejére típusfeliratként került fel. A fővárosban, Varsóban felépített üzem 1924-1929 között két sorozatot gyártott: a TA modellt 1,5 literes, négyhengeres motorral szerelték, míg a TC jelzésű kocsi 2,8 literes, hathengeres erőforrással büszkélkedhetett. A RALF-STETYSZ autók zárt és nyitott kivitelben egyaránt készültek. Nazwa Iradam konstruktőr 1924 és 1927 között három különböző prototípust fejlesztett ki, amelyek IRADAM 500, 600 és 980 jelzéssel váltak ismertté. Az ebben a kezdeti időkben újszerűnek mutatkozó vállalkozás kis hengerűrtartalmú motorokat épített be az autókba, és a szerény teljesítményt a padlólemez, illetve a váz súlycsökkentésével próbálta ellensúlyozni. Az IRDAM modellek csak nyitott kivitelben készültek, elöl a vezetőnek jutott hely, hátul pedig ketten utazhattak. A lengyel kormány 1924-ben intézkedett a teherautók gyártásáról, mert az ipar dinamikus fejlődése miatt fokozott szerep hárult a belföldi szállítmányozásra. Két gyár, a Polonia és a Berlietów CBA kezdte meg az URSUS teherautók gyártását. A kisebb járművek másfél, a nagyobbak 3 tonnás teherbírással készültek, a végsebesség a teherbírás függvényében 40 és 60 km/h között változott. A nagyobb teherbírású alvázra autóbusz felépítmények is készültek, majd a II. világháborút követően traktorjaival vált híressé a márka.

Az 1920-as évek közepén tehát jelentős mértékben megélénkült a vállalkozási kedv az autógyártás iránt. Európa az I. világháborút követő fellendülés éveiben valóságos motorizációs lázban égett, és a fejlődő nemzeti gazdaságok - tanulva az I. világháború tapasztalataiból - jelentősebb haditechnikai fejlesztésekbe kezdtek. A motorizáció a korszerű honvédelem, a hadviselés alapfeltételévé vált, és a járműipar egyik meghatározó megrendelője a hadsereg lett. A lengyel gyárak által megalkotott automobilok a sorozatgyártás jelentős költsége, illetve a folyamatos, teljes körű fejlesztési feladatok miatt nem tudtak versenyképes árakat, valamint ezzel párhuzamos minőséget felmutatni a német, a francia, az olasz, és az amerikai konkurensekkel szemben. A lengyel kormány ezért alapos elemzés és mérlegelés után úgy döntött, licence megállapodást ír alá az olasz Fiat konszernnel, méghozzá az akkor igen népszerű FIAT 508 modellek sorozatgyártására vonatkozóan. A szerződést 1932-ben kötötték meg, és az 508p egy nagyon hosszú, több évtizedes úton indította el a lengyel járműipart.

Némi előzmény, hogy az 1929. évtől begyűrűző gazdasági világválság hatására 1932-ig csaknem valamennyi lengyel járműgyár bezárta kapuját – mondhatni véglegesen. A szűkös esztendők utáni időkben voltaképpen nem is állt rendelkezésre más megoldás, mint egy, már bizonyítottan bevált termék, és a vele együtt járó technológia megvásárlása. A Polski Fiat az első években személyautók gyártásával kezdte el arculatának építést, ám a gyártósor elindulását követő években az első Polski Fiat teherautók is kigördültek az üzemből – az olaszok főleg a tehergépjármű és az autóbuszok tekintetében szolgáltattak mintát a lengyelek számára. 1936-tól, a lengyel hadsereg igényeinek kielégítésére szinte valamennyi járműgyártó - ide értve a Polski Fiatot is - intenzív fejlesztésekbe kezdett, de a sors közbeszólt. Lengyelország 1939-ben bekövetkezett villámháborús német lerohanása szempillantás alatt véget vetett a gépjárműgyártásnak, a hadsereget legyőző idegen hatalom pedig valamennyi katonai járművet hadizsákmányként lefoglalta.
Köszönjük együttműködő partnerünk, a Polski Fiat 125p Klub segítségét!