Autóvásárlás Olaszországban: nem ajánljuk senkinek!

Sikeres, de kalandokkal teli volt az olaszországi autóvásárlás

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Kecsegtető áron kínált MX-5-ért mentünk Olaszországba. Két napot szántunk a projektre, ami végül 2,5 nap alatt, sok bonyodalmat leküzdve sikerült.

Kockázatos vállalkozás – írta egy olvasónk az olaszországi autóvásárlásunkról megjelent első cikkünk kapcsán. Egyet kell, hogy értsünk vele. Annak ellenére, hogy sikerrel jártunk, s igazából átverési szándékot sem észleltünk, inkább csak olaszos lazaságot és kő kemény bizalomhiányt. Sok-sok mázlifaktorral a történet akár úgy is felfogható, hogy beültünk egy másik autóba, kimentünk, megvettük a kiszemelt MX-5-öst és hazajöttünk két autóval. Pofonegyszerű, ugye? Érthetetlen, hogy miért nem csinálja mindenki így, ha az európai kereskedőknél a hazai kínálatnál nagyobb választékból lehet válogatni, s így nagyobb sansszal lehet jobb állapotú, jobb, azaz alacsonyabb árú példányt vásárolni. Na persze, „fotelfizikusként” valóban ezt lehet gondolni, ám az autóvásárlás két és fél napját, pontosabban inkább hetét végigkísérve azt kell, hogy mondjuk (amit a korábbi, Renault Grand Scénic vásárlása kapcsán is leírtunk), hogy csak a kihívásokat és a kalandokat kedvelők vágjanak bele!
Kezdődjön a történet! Adott volt, hogy kollégánk talált egy neki tetsző színű, vonzó áron - 6900 euróért – kínált alacsony, 53 ezer kilométer futású, 2006-os Mazda MX-5-öst Olaszországban. Leinformáltattuk, reálisnak tűnt a futásteljesítménye, bár márkaszervizben csak egyszer járt. Több levelet is váltottunk az autót kínáló kereskedéssel, korrektül ment az információáramlás, ráadásul nem is egy murvás udvarú, hanem egy többmárkás – de nem Mazda kereskedés kínálta. A biztonság kedvéért egy olasz cimboránkkal is felhívattuk az eladót – ő is ugyanazokat tudta meg, mint mi.
Repülővel ezúttal macerás lett volna utazni, nem mentek jó időben a gépek, így maradt az autózás. Több mint 1200 kilométernyi úttal és nettó – megállások nélkül – 14 órás utazási idővel. Mivel csak két szabadnapot szántunk a vásárlásra, szerda este indultunk, a biztonság kedvéért négyen, hogy hazafele is váltott sofőrökkel tudjunk vezetni. Mindenképp tágas és takarékos utazóautóval kívántunk menni, eleinte úgy volt, hogy a tavaly ősszel az említett kollégával vásárolt és hazahozott Renault Grand Scénicemmel megyünk, ám végül a Renault Hungária tesztautó-felelősét csak próba szerencse alapon az indulás napján felhívva a későbbre egyeztetett legújabb Grand Scénic 1.6 dCi tesztautót sikerült megkapnunk és elhoznunk. Így egy alapos teszttel is összekötöttük az utazást. A Scénicről – ezúttal - csak annyit, hogy nagyon remekül szolgált.
Négy ember egyetlen autó vásárlásához?
Nem túlzás ez, nem lesztek sokan? - kérdezték sokan annak kapcsán, hogy négyen indultunk egyetlen autót megvenni. Eleinte csak azért, mert többünknek tetszett és érdekesnek számított az autó, a vásárlás és a teljes buli is. Utólag azonban azt kell, hogy mondjuk, hogy nem csak brahiból volt érdemes mennünk, hanem azért is, mert a kifelé vezető út autóban töltött, részint átvezetett éjszakája után hiába aludtunk egyet korrekt szálláson, messze nem voltunk kipihentek. Kellett a négy fő, hogy visszafelé is mindkét autóban váltott sofőrökkel vezethessünk. Pláne úgy, hogy belefutottunk a vendégmunkások tumultusába, így uszkve 3 órával nőtt menetidőnk, futottunk dugóba a fizetőkapuknál, az olasz-szlovén határnál és utána az olaszoknál jóval olcsóbb szlovén benzinkutaknál is kivétel nélkül tumultus volt, s nekünk is tankolni kellett. Aki tehát autóval menne külföldre egy másikat megvásárolni, s hosszú utat tervez, az vigye magával legalább három cimboráját!
Hirdetés

Térjünk vissza azonban az utazáshoz. Igyekeztünk mindent alaposan és átgondoltan megszervezni, így természetes, hogy megterveztük az útvonalat, foglaltunk szállást, s vittünk magunkkal elemózsiát, valamint temérdek hűtött folyadékot is. A megvásárolandó MX-5 számára friss – és megfelelő minőségű – motorolajat, olaj- és légszűrőt, hogy ha szükséges, azokat ki tudjuk cseréltetni, s ne ki tudja milyen öreg kenőanyaggal, esetleg eltömített légszűrővel kelljen megtenni a hazavezető bő 1000 kilométeres utat. Vittünk továbbá csavarhúzókat, dugókulcs-készletet, szerelőkesztyűt, láthatósági mellényeket, a vásárláshoz festékvastagság-mérőt, kétnyelvű szerződést és persze autókat már látott szemeket.
Vakmerő vállalkozás volt persze a vásárlás, az autó szervizmúltjaként egyetlen bejegyezést látó mazdások szerint például valódi zsákbamacska volt a csak néhány rossz minőségű fotón látott autó. És igaz is, kockáztatni kellett, nem is keveset, négyünk két napját és uszkve 100 ezer forintnyi útiköltséget. Ráadásul az autó már viszonylag régóta hirdetettnek számított, többször beszéltük, hogy már-már gyanúsan jónak tűnik. De egy MX-5-ösért bizony sokat vállal az ember, és persze a barátai is.
Már a minket utaztató tesztautó felvétele is kacifántos volt, hiszen éppen még egy másik autó volt nálam, amikor megtudtam, hogy sajátom helyett a teszt-Scénickel mehetünk. Így első körben csak a forgalmiját tudtam felvenni, majd később az MX-5-vásárló kollégával felvettük a tesztautót, én pedig a Balatonig sajátommal mentem, ugyanis a hétvégén onnan a családomat kell hazavigyem, s ahhoz pontosan egy Grand Scénic szükséges, továbbá logikus is, hogy Olaszországból hazajövet én a Balatonnál kiszálljak, s ne hazáig menjek.
Amit lehetett már kedden megvettünk az utazáshoz, az alkatrészek persze szerdára jutottak, majd este pakolás, én otthon a saját autómba táraztam elsőként a holmikat. Majd legurultam a hétvége óta nem látott családhoz a Balatonhoz, ott gyorsan vacsoráztam, bevártam a kollégákat, beültem az új Scénicbe és Szlovéniáig meg sem álltunk. Jött a sofőrcsere, pihenés hátul, egészen kora hajnalig, vezettem akkor is egy órát, aztán pirkadattól az utolsó 320 kilométert is én tettem meg. Tudtam aludni, egyedül navigátorunk nem. Nagyjából délelőtt 10-re értünk a kereskedéshez, ahová mindenképp délelőtt kellett megérkeznünk, ugyanis Olaszországban 950 eurónál többet nem lehet készpénzben fizetni, bankkártyát nem fogadott el a kereskedés, így maradt az átutalás, ami elvileg másnapra átér.
Az MX-5 szerencsére nem volt csalódás, bár koszosan láttuk, s úgy nem volt túlzottan szívderítő. Kissé matt fényezés, nagyon matt fényszórók, gyűrű által karcolt bőrkormány és a Mazdák esetében ilyen futással is teljesen reális váltógomb-kopás jellemezte. Külső sérülésként mindössze egy apró horpadást láttunk, a motor szépen járt, s vezetve sem találtunk hibát, sőt, hibátlanul hozta az MX-5 híres vezetési élményét. Rendben gyulladt ki és aludt el indításkor a légzsák kontroll-lámpája, s a klíma is veszettül jól hűtött, s ami talán még fontosabb: a még gyári gumiabroncs, valamint a szervizekről szóló matricák teljesen hihetővé tették az óraállást. Egyértelmű volt, hogy meg kell venni az autót, bár a vásárló érezte ezt akkor a legkevésbé, szó szerint rá kellett beszéljük. Ráadásul az árral is adódtak problémák, ugyanis a kereskedés 7900 euróért akarta adni a 6900 euróért hirdetett autót. Egyesek szerint ez egy jó trükk lehetett ahhoz, hogy az alkulehetőségeket csökkentsék, de az első, 6500 eurós ajánlatunk és persze általuk némi fejvakarás után 6700 eurós árban megegyeztünk. Érezhető volt általuk némi keserűség az árban, s az értékesítő meg is jegyezte, hogy ezért valakinek a feje fog hullani. Mindezt Google Translatebe írva, ugyanis mint kiderült a levelekhez is azt használta, angolul ugyanis nem tudott. Szóban tehát így nem tudtunk beszélni, csakis írásban. Nem volt egyszerű a tárgyalás.
Bíztunk benne, hogy a vételár átutalásával elkezdik intézni az ideiglenes rendszámot és az exportpapírokat, ám nem így lett. Hiába mutattuk, hogy átutaltuk a pénzt, ők csakis akkor voltak hajlandók a papírok intézését elkezdeni, ha saját bankszámlájukon látják a pénzt. Bizalomnak tehát nyoma sem volt, annak ellenére, hogy teljesen barátinak tűnt a viszony köztünk és az eladó között. Felhívtuk bankunkat, akik csak azt tudták ígérni, hogy másnapra ott lesz a pénz, de azt nem, hogy reggelre. Bíztunk benne, hiszen az értékesítő is azt javasolta, hogy találkozzunk reggel, és ha ott lesz az összeg, akkor kezdi a papírok intézését. Miénk volt a délután: gyors evés, Scénic-fotózás és -videózás, majd fürdés a tengerben. Nem rossz program. Este ájulás és alvás, reggel irány a kereskedés, ahol türelmünket kérték, majd következett a Google Translate-tel beszélgetés. Egyszer megjelent a „minden rendben, a pénz megérkezett” felirat is a kijelzőn, s azt is megtudtuk, hogy 100 euróért elintézik ők az amúgy 60 euróba kerülő papírokat. Ismerve az olasz ügyintézést, látva azt, hogy elvétve találunk csak angolul beszélő embert, remek ajánlatnak tűnt. Azonban hamar vége lett jókedvünknek, ugyanis kiderült, hogy a pénz mégsem érkezett meg, s hiába adtuk oda a papírok és az ügyintézés árát is, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy azokkal csakis akkor foglalkoznak, ha megkapják az autó vételárát. Ez pénteken, egy viszonylag kisméretű városban, ahol úgy tippeltük, hogy délnél biztosan nem dolgozik tovább a helyi okmányiroda, eléggé aggasztó volt. Hiába hívtuk fel bankunkat, ők már elküldték a pénzt. Kértük az eladót, hogy ellenőriztesse a pénzt bankjánál, kértük olasz cimboránkat, hogy hívja fel a kereskedést, ám ő sem tudta meglágyítani az eladót. Nem jutottunk tehát előbbre.
Elmentünk megtankolni az üzemanyaggal már alig rendelkező Scénicket, 60 literes tankjába sikerült 58 liternyi gázolajat tölteni szolid 97,3 euróért, azaz uszkve 30 ezer forintért - Olaszországban iszonyat drága, több mint 500 forint a gázolaj literenkénti ára is. Elmentünk vásárolni egy kis elemózsiát, majd elindultunk a nemrégiben földrengés sújtotta L’Aquila központja felé, amikor – 11:50-kor - jött az SMS olasz barátunktól, hogy baj van, a kereskedő hívta őt, hogy a pénz még nem érkezett meg és a helyi okmányiroda délben zár. Gyomorgörcs a köbön, vészforgatókönyvek fejben, azt vizionálva, hogy hétfőig kell maradni, közben se autó, se szállás, ugyanis a család miatt is haza kellene érni, a tesztautót pedig hétfő reggel vissza kell adni. A vevővel tehát egy ember maradhat, ketten mindenképp haza kell menjünk – hiszen az MX-5 kétüléses.
Közben persze vissza is értünk a kereskedéshez, ahol végre sikerült az angolul beszélő főnökkel is egyeztetni. Ő végre áldását adta, hogy intézzék a papírokat, sőt, épp jött a hívás is a bankból, hogy megvan a pénz. Ekkor persze már 12:08 volt, s nem tartottuk túl sanszosnak, hogy kapunk rendszámot a már zárva tartó hivatalból. Persze bíztunk az olasz korrupcióban, így elejtettük, hogy lenne még 50 euró a zsebünkben, ha elkészülnének a papírok. Ez érezhetően oldotta már a hangulatot is, s nem egész fél óra alatt el is készültek a papírok. A rendszám nem más, mint egy nyomatott A4-es lap, amit a kocsi hátsó szélvédőjére kell ragasztani – máshova nem lehet. Agyő kabriózás! És persze az autót lemosni sem volt ideje a kerekedésnek, így az is ránk maradt. Rögtön sokkal vonzóbb lett, az addig stresszben élő kollégánk végre derűs lett, sőt egyenesen szerelmes az új autóba, amelynek belsejét porszívóval, frissítőkendőkkel és némi ablaktisztítóval egészen tűrhető állapotba hoztunk. Utóbbit a külföldi autóvásárlások kötelező kellékévé írja is fel mindenki, aki hasonlóban gondolkodik, a belülről is koszos szélvédő és az éjszakai vezetés miatt ugyanis nagyon fontos felszerelés!
Ami még fontos, hogy Olaszországban nagyon magas, 540-560 forint környékén mozog a benzin ára, az MX-5 első teletankolása például literenkénti 558 forintért sikeredett. A töltőállomások, amelyek közül a kisebb falvakban, városokban lévők ugyanúgy tartanak sziesztát, mint az autót eladó kereskedés - helytől függően délben vagy 13 órakor kiesik a ceruza a dolgozók kezéből. Így történt a minket kiszolgáló kereskedésben is, ahol értékesítőnk csakis az említett 50 euróért intézte és intéztette ügyünket. Végül sikerrel, nem rossz órabérért. Mi pedig sikerrel jártunk, remek az MX-5, de azért volt stressz bőven a vásárlása kapcsán. Több is, mint amennyit írásban vissza lehet adni.
A vásárlás után is visszatérő macera volt például, hogy a kisebb benzinkutak nem csak sziesztát tartanak, hanem korán zárnak is, s olyankor náluk csakis olasz bankkártyával lehet(ne) fizetni. Az autópályákon pedig igen magas áron, így a behozatali költség egy kevéssel magasabb is lett a tervezettnél. És ennél még fájóbb, de leginkább fárasztó volt, hogy épp kifogtuk a kelet-európai vendégmunkások hazafelé áramlását. Temérdek dugót fogtunk ki, menetidőnk 3 órával, mintegy ötödével nőtt meg. Persze még így is jó bolt, s leginkább buli volt - ismételten – a külföldi autóvásárlás. Olyan, amelyet azonban tiszta szívvel nem tudunk ajánlani senkinek sem, ugyanis reálisan nézve szívások halmaza volt.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Kedves András! Ma már sajnos nincs ilyen ideiglenes rendszám Olaszországban. Onnan jelenleg (legálisan) leginkább csak a trélerezés játszik. Megfelelő P rendszámmal rendelkező vállalkozás alkalmazottja persze akár azzal is hozhatja.

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Kedves Mátyás,

    az olasz ideiglenes rendszám árára lennék kíváncsi és, hogy hogyan sikerült rá biztosítást kötni? Azzal a papírlappal jön az ember keresztül Szlovénián és Magyarországon is? Köszönöm a válaszát, Üdv.Kristóf

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Kedves Mátyás!
    köszönjük, hogy megosztottad tapasztalataidat. Az ideiglenes olasz rendszám érvényes Ausztriában és Szlovéniában? Kell a magyar határon ideiglenes magyar rendszámot kérni?
    köszönettel,
    attila

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Kedves Mátyás!

    Az olasz ideiglenes rendszámra hogyan sikerült itthon biztosítást kötni? Még a kiutazás előtt itthon intézték, vagy kintről interneten? 1-2 mondatot kérem írjon az ügyintézés menetéről!

    Üdv:
    A.

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Kedves Szenvedők!Ugyanezt a tipust angliában 2007es évjáratu ezüst csodás állapotban 5-6000 max fontban meg lehet venni teljes érvényes rendszámmal,biztositással és bármikor kirepülhet 20-30e ft ért a kivánt helyre 1-2 napon belül.Ráadásul Ott mindenki beszél angolul.Egy problem jobbos a kocsi.De alkuval még 5000eu ár is lehetséges.

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Valamikor azt hallottam, hogy Olaszországban, inkább, a déli területekről érdemes autót venni, mert az ottani, szegényebb emberek, jobban vigyáznak autóikra, mint az északi területeken élők. Ebben, mennyi az igazság?

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Egyet értek. néhány km-rel hosszabb, de a szépség, a nyugodt autózás bőven megéri…nem is értem, milyen meggondolásból indul valaki Szlovénia felé Olaszországba? a Szlovén matrica ráadásul majdnem duplája az Osztráknak és csak 7 napos

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    A strapabíró képességetek 0. A stressztűrő képességetek szintúgy. Az asszonnyal hoztunk egy golfot a francia határ mellől, 1200km, pénteken mi is lecsúszunk az ügyintézésről, szállást nem kaptunk, hétfőn visszafelé az egyik autóban az asszony, a másikban én egyben szépen hazajöttünk. Nem cserélgettünk, nem görcsöltünk, kicsit stresszeltünk a szállás miatt. Ez nevelés kérdése. Ezért férne rátok 2-3 év katonaság! :))

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Ez baromság! Jellemzően azok ítélkeznek az Olaszokról így, akik még az életben nem jártak ott. Mint ahogy a Német autópályáról szóló legendák (korlátozás nélkül lehet száguldozni) is azok fejéből pattannak ki akik soha egy km-t nem tettek meg az autobahn-on.

    Olaszországban annyi a lényeg, hogy legyen szép ruha, zselé a hajon, cappuccino és szép autó. És pont ezekre van igényük.

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Én biztos, hogy olaszból fogom megvenni a következő autómat mivel ott jóval olcsóbb és remélem nem kereskedésből fogom kifogni a leendő kocsit mert ez az átutalásos baromság valami felháborító dolog. Örüljön neki, hogy egyáltalán kiviszik az országából a kocsiját végleg. Sőt ezek után inkább szűkítem a keresést, hogy privát személy legyen! Én biztos trélerrel hozom be jogsim megvan rá , felkapom a hátamra és csak 1 autót kell megtankolnom, és egy autóra kell matricát vennem, és nem kell ideiglenes rendszámot kiváltani. Igaz, hogy sokkal lassabban fogok kiérni de engem ez már nem érdekel. Az időmbe belefog férni.A szervizes dolog meg annyira hidegen hagy az már rég nem mérv adó hogy van szervíz könyve. Megette a fene az egészet ha már 20-30000km-es periódusokban cserélik az olajat. 10000km!!!! De ilyet meg úgysem talál sehol az ember. Így hát marad a viszonylag kevés km-t futott autó felkutatása.Ha az ember talál 1-t akkor ugyanúgy átlehet vizsgálni mint itt a cikkben írtak alapján.

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Nem értem a sok parát.

    Mi évente sokszor leutatzzunk 1500km-t két kisgyerekkel, fofőr csere nélkül.

    Csak nem éjszaka (egyébbként több simerősöm éjszaka szokott, mert a gyerekek akkor alszanak).

    A legutóbbi használtatóvtelem (5 éve) külföldön törént, saját autóval és a pótsofőrrel (aki értett is valamit az autókhoz), odamentünk, kpben kifizettük, új rendaszűámmal és papírokkal elhoztuk.

    Ja igen, ez nem itthonról történt.

    Nálunk az nem kvititelezhető, hogy előre megkötöd a biztosítást, kikéred a rendszámot és azzal hozod be?

    Nekem az egész 4/1/2 nap volt: 1. Megnézni az autót (600km oda+vissza), 2 megállapodni nagyjából, biztosÍtást rendszámot szerezni. 3. Elmenni az autóért, megnézni alaposan, kifzetni (kp, én javasotlam hogy bankban vegye át ahol egyből le is tudja ellenőrizni) rendfszámot fel és elhozni. 4. Leviszgáztatni (ez volt a legmacerásabb de ez sem az autó miatt).

  • 2017.10.30. at 00:30
    Permalink

    Örülök, hogy más is járt sikerrel! A történetek lényege: mindenhol van jó és rossz autó, átverős és becsületes kereskedő is. Ne legyünk előítéletesek – az autóknál sem!

  • 2017.10.30. at 00:31
    Permalink

    Mi szintén szerda este indultunk autóért Massa-ba Pisa mellé. Tisztára mosott, ragyogóan kitakarított autó várt bennünket. Nem próbálták feljebb húzni az árat a meghirdetettnél, abból 200 eurót engedtek. Ügyintézés egy óra alatt díjmentesen történ. Fizethettünk bankkártyával. Egyedül az ideiglenes rendszámot nem intézték el. De ezt már az előzetes telefonbeszélgetéskor közölték, hogy nem, mert az túl bonyolult szerintük. A “P”-s rendszámot javasolták. Mivel olyanunk nem volt ezért trélerrel oldottuk meg a szállítást. A szerviz és a kereskedés mellett lévő kúton, ami a szieszta alatt automatán működött, tudtunk készpénzért tankolni 1,68-ért gázolajat. Az autónak végig vezetett szervizkönyve van. Egy iratgyűjtőben megkaptuk az autó előéletére vonatkozó össze hivatalos dokumentumot. Az első telefon után már e-mailben elküldték a forgalmi másolatát. Ennyi a különbség kereskedő és kereskedő között. A szlovén tankolás nekünk is élmény volt. A határ utáni első két kutat kihagytuk a tumultus miatt. a harmadikra már kénytelenek voltunk bemenni, de ott sem volt rózsásabb a helyzet. Sőt, valami általunk ismeretlen ok miatt fél óráig egyetlen kútból sem jött a nafta.Már kezdtem keresni az assistance-szolgáltatóm számát a telefonomban, hogy hozzanak üzemanyagot. De aztán zökkenőmentesen ment a tankolás. A következő, negyedik kút mellett elhaladva, ami kb 15 km-re volt, meg azt láttuk, hogy összesen 3 autó állt a kútoszlopoknál. Mi pénteken hajnalban szerencsésen hazaértünk.

  • 2017.10.30. at 00:31
    Permalink

    elvileg az is ökölszabály, hogy magyar használt autót sem veszünk! 🙂 mert az is sose látott szervizt és legalább felére van visszatekerve az órája… ehhez képest kicsit árnyaltabb a valóság, de pl. az én autóm 53e km alatt még csak márkaszervizben volt és nem futott még 106e km-t csak 53-at, és eredeti gumik vannak rajta, hasonló mértékű kopással 🙂

  • 2017.10.30. at 00:31
    Permalink

    Végigsirtam a cikket,reszkettem, izzadtam. A család a balcsiba,a piszok bankok ülnek a millákon, koldulni kell a drága olasz benzinre, a jómagyar megfázik a hideg tengerbe a haverkkal együtt.Ja és a hülye olasz rendszám miatt a tetőt sem lehet leengedni a cabrioletten…A menkő pedig ott csap majd be, ha a főszerkesztő nem akarja majd kiutaltatni az 50 eurós kenőpénzt..

  • 2017.10.30. at 00:31
    Permalink

    Márkaszervizben volt csak egyszer, egyéb műhelyekben kapott törődést a beragasztott olajcsere-matricák szerint. A gyári gumik kopása és az állapot összevágott az állapottal, egy lelakott autónál mindegy lenne, hogy milyen gumi van rajta.

  • 2017.10.30. at 00:31
    Permalink

    Olaszoktól akkor sem vennék autót,hogyha pisztolyt fognának a fejemhez,trehány egy népség.Abból is látszik,hogy egyszer volt szervizbe.pár év alatt letudnak lakni egy autót.Az eredeti gumiról csak annyit,hogy megvan nekem is.Ha kicserélem akkor vissza tekerhetem az órát 150 000km-t?

Vélemény, hozzászólás?