25 millióért luxuskombit? BMW 530d Touring teszt

Néha a világ legnehezebb dolgai közé tartozik az autóteszt írás. Amikor a zsurnaliszta abban a szerencsés helyzetben van, hogy húszmilliós, minden kívánságát teljesítő luxusautó szolgál alatta, nem lehet olyan közhelyeket leírni, mint csendes, jó minőségű, kényelmes, pazarul felszerelt és hasonlók. Persze, hogy az, ha nem így lenne, nem kerülne 25 millió forintba, mert akár hiszik, akár nem, a pénznek óriási szerepe van a BMW 530d Touring szubjektív megítélésében. Igen, szándékosan írtam szubjektív megközelítést, mert objektíven nézve nem sok kivetnivaló akad a müncheniek közepes méretű kombijával kapcsolatban. A 15,74 millió forintos alapár ellenében az autó már mindent tud, sőt, többet is, mint amire a hétköznapi életben szükség van. A háromliteres common-rail turbódízel motor adott, az 560 literes, 40:20:40 arányban dönthető ülésekkel bővíthető csomagtér szintén, beülve velúrszőnyegen tapos a láb, villanymotorral zümmög a deréktámasz, finom bőrrel simul a kézbe a kormány, az ablaktörlőtől kezdve a fényszórókapcsoláson át a rögzítő fékig minden automatizált, és még hosszasan sorolhatnám. iDrive menürendszer, Professional hifi, kétzónás automata klíma, tempomat, kulcsnélküli indítás, távirányítással nyitható hátsó szélvédő, no és persze a szó valós értelmében vett maximális biztonság aktív fejtámlákkal, légzsákokkal, DSC dinamikus menetstabilizálóval. És mégis, ügyfél még nem vitt haza BMW 5-öst alapáron, és borítékolható, hogy a jövőben sem fog. De miért?

Azt hiszem, erre a kérdésre felesleges görcsösen választ keresni, mert nincs rá józan ésszel felfogható magyarázat. Legyen elég annyi, hogy ezen a szinten ez így szokás, pont. Aki Audi A6-ost, Mercedes-Benz E-osztályt, netán Lexus GS-t vásárol - a közvetlen piaci ellenfelek egyikét -, az is hasonlóan gondolkodik, és hasonlóan horror összeget fizet ki. Ebből az is következik, hogy a BMW 5-öst felesleges a hétköznapi autókkal párhuzamba állítani, összemérni, már csak azért is, mert hozzánk sem jutnak el ilyen külön anyagi és technikai dimenzióba tartozó tesztautók heti, netán havi rendszerességgel – az évi két-három alkalom számunkra is ünnepnap. Ilyen esetben érdemes inkább körülnézni a nemzetközi berkekben, abban a környezetben, ahol nincs szükség különleges társadalmi státuszra egy ilyen luxuskombi birtoklásához, és ahol relatíve nagy számban vannak jelen az imént említett konkurensek is. A legtekintélyesebb brit, német és olasz szaklapok véleménye szerint az 530d Touring kártyái igen jók, sőt, egyesek szerint per pillanat a legjobbak. Bár az új Audi A6 Avant kombira még várni kell, meggyőző motorjával, remek futóművével, jó fékjével a BMW a Mercedes és a Lexus előtt jár a vezethetőség terén; igaz, a japán modellnek nincs kombi változata. Praktikus részletekben, rendelhető opciókban egyik gyártónál sincs hiány - erről bővebben kicsit lejjebb -, ám ha a nettó számokat nézzük, akkor az E-osztály sok tekintetben megelőzi az 5-öst – a sváb autó 695 literes csomagtartója például mindent visz. Egy prémium autónál azonban nem elsődleges, hogy kizárólag a számok tükrében legyen jó.

Arról felesleges vitát nyitni, kinek tetszik az új BMW 5-ös, és kinek nem, de az egyértelműen kijelenthető, hogy a Touring - összhatását tekintve - harmonikus jelenség, nem barkácsolt fércmunka, amit csak azért dobtak össze, mert vastagon lehet vele keresni. Egyébként az extraprofitot nem szimplán az autón, hanem az extrákon kaszálja le a BMW, ami jelen esetben közel 10 millió forintot tett ki. Ezért a pénzért már olyan kocsi vihető haza, ami voltaképpen „magától megy”, és a vezetőnek csak kormányoznia szükséges. A csodának tűnő szerkezet neve adaptív tempomat araszoló funkcióval, ahol előre programozható a sebesség és a követési távolság, a többi pedig az autó dolga, amely gyorsít, lassít, és a sorban haladva meg is áll az előtte lévő jármű mögött. Mi sem természetesebb, hogy az ajtók nyitásához, zárásához nincs szükség kulcsra, de a tesztautót becsapni sem kellett, mert halkan zümmögő szervomotor húzta őket a helyükre. A minden porcikájában állítható, felfújható, fűthető komfortüléseket már megénekeltem az 530d limuzin tesztben, és ugyancsak szépen hoz a BMW konyhájára a bőrkárpitozás, a komfortmozgatásos üvegtető, a kiváló hangminőségű hifi, a multimédia csomag, a különféle kamerák, a nyolcgangos automataváltó, és ekkor még egy árva szó sem esett a vezetés élményét, illetve biztonságát garantáló műszaki, illetve a megjelenéssel kapcsolatos esztétikai dolgokról – ezek sem filléres tételek. De szükség van egyáltalán ezekre? Az eladott autókat figyelembe véve úgy tűnik, a piacon mindenre van igény, akár együtt, akár szerényebben összeválogatva. Viszont akinél a pénz nem számít, és belemerül a vásárlásba, készüljön fel, korábban az űrhajó sem volt sokkal bonyolultabb eszköz.

Hogy gyakorlati részleteket is említsek, kellemes emlék maradt az 530d Touring társaságában eltöltött néhány nap. Alaphelyzetben ez a BMW is csak egy autó - pontosítva praktikus autó -, ami arra való, hogy A-ból B-be elvigyen, ám ahogy ezt teszi – na, azt kell megfizetni! Ebbe a kvázi élményfaktorban egyaránt benne vannak olyan apróságok, mint a diszkréten, akár a hátsó üveg nyitására is motorosan mozgó kalaptartó, amivel nem kell bíbelődni, ha tele a kezünk csomagokkal. Benne van a bivalyerős dízelmotor, amelynek teljesen lényegtelen, hogy 0-100-ra, vagy 100-ról 200-ra kell gyorsítani, mert vesz egy nagy levegőt, és mély morgással azonnal teszi a dolgát. Megjegyzem, 2000 1/min fordulatnál 160 km/h az utazósebesség… Nekem azonban továbbra is furcsa a kapcsolás helyett csak szimplán parancsokat osztogató elektronikus váltókar, és az sem tetszett, hogy a csomagtér-takaró rolójának keresztrúdját (kutyások figyelem: benne térelválasztó hálóval) nehéz ki- és beszerelni, de ezeket a kellemetlenségeket hajlandó lennék lenyelni, mert az általános kidolgozás, az anyagminőség, az összeszerelés osztályon felüli. A menetkomfortra legutóbb panaszkodtam, a nagy felnik, a nehéz defekttűrő abroncsok belerondítottak az amúgy kedvező összképbe, és lám, a ballonosabb téli gumikkal szerelt Touring sokkal kedvezőbb arcát mutatta – itt megjegyzendő, hogy a kombiban a hátsó futómű eleve légrugós, automata szintszabályzós.

Hétköznapi fejjel, és máris teszem hozzá, hétköznapi fizetéssel az égvilágon semmi értelme egy 25 milliós, dízelmotoros kombinak, hiszen aki a gázolajon akar spórolni, az nem ebben a szegmensben nézelődik, de az élet nem ilyen egyszerű. Az senkit nem érdekel, hogy jómagam akkor sem fizetnék ki ennyi pénzt egy ilyen autóért, márkától, presztízstől függetlenül, ha az ára a számlámon lenne; mint ahogy szintén vállalom, van élet méregdrága extrák nélkül is. Ettől függetlenül ki kell mondanom - és nem azért, mert lényegét tekintve döntően ezt olvastam a nemzetközi sajtóban -, bitang jó autó a BMW 530d Touring, jelenleg talán a legjobb a saját kategóriájában. Igazán gyenge pontja nincs, amiben pedig jó, abban hengerel. Akinek pedig az anyagi lehetőségei megengedik, hogy milliomos létét ilyen autóval jelenítse meg az utakon, azt úgysem lehet majd lebeszélni róla, miután elviszi egy próbakörre…