Szívesen látjuk – Opel Grandland X

Komoly dilemmát okozott az PSA csoport bejelentése 2017-ben, mikor attól zengett a világsajtó, hogy felvásárolták az Opelt. Nehéz volt még eldönteni akkor, hogy mennyire járunk ezzel jól, az persze nem volt kérdés, hogy a márkának jó lesz-e. Garantálható volt a folyamatos negatív évzárások után, hogy a PSA házassággal csak nyerhet az Opel, méghozzá a fennmaradását. Az üzleti oldal viszont ritkán érdekli a vásárlókat, a legtöbben csak azt látták benne, hogy mostantól a jól megszokott német termék helyett franciát kapnak majd a pénzükért, amin sokaknak a szíve szakadt meg. Nem vagyok Opel hívő, de felszisszentem én is, viszont érdekelt, mi sül ki belőle, mondjuk a Crossland X-szel első körben nem sikerült meggyőzniük, aztán jött a nagyobb Grandland X. A PSA EMP2 padlólemezére épült nagyobb crossover már első körben is bejött, épp azért, mert úgy éreztem, nem kaptam ordítóan más, franciás élményt, amit látok, amit érzek, amit hallok, az opeles és semleges.
Ez a crossover őrület annyira hidegen hagy, az erőltetetten emelt és fura arányú autók között viszont a Grandland X valahogy kiadja. Méretileg még éppen nem tolakodó, kellően széles is a magasságához, vagyis stabil, nem túl hosszú, manőverezni még tolatókamera nélkül is pofonegyszerű vele. Még mindig jól áll neki az Opel ruha, valójában ezen a téren semmi nem változott, mióta megjelent, de egy pillanatig sem nevezném megfáradtnak a dizájnt.

Különösebb érzelmet nem vált ki, de jó ránézni, és nagyjából ennyi a dizájn lényege.

Ügyes megoldás a ledes fényszóró, már ez is a kitakargatós, adaptív és automata kapcsolású. Indításkor elég hosszú fényjátékkal kalibrálja be magát, de ami érdekesebb, hogy fénykürtnél sem egyszerre villannak fel a ledek, hanem sorban, így lényegében a villogtatás egy lassú fel-le kapcsolás, ami egyelőre furcsa megoldásnak tűnik. A fényszóró viszont hatékony, kanyarkövetős is, kormánymozdulatra látványosan fordul a fénykéve, olyan segítség ez, amit sokan lehet, hogy észre sem vennének, annyira jól működik.
A legnagyobb változás most a technikát érte, megérkezett végre a PSA-féle 1,6-os turbós benzinmotor. Ez már teljesen új fejlesztés a korábbi, egyébként nem épp alaptalanul rossz hírű THP motorhoz képest. Hangyányit gyengébb, mint az Opel-féle 1,6-os turbó, 180 lóerős és 250 Nm nyomatékú, előbbit viszonylag magasan, 5500-as fordulatnál képes leadni, utóbbit viszont már 1750-nél. Kellemes jelenség, és használni is elég kényelmes vele a Grandland X-et. Egy kicsit azért furcsa 180 lóerőre mondani azt, hogy kellemes, de sajnos az van, hogy a teljesítmény ma már laboratóriumi eredmény, ahogy a károsanyag-kibocsátás és a fogyasztás is, érzetre ez már nem az, mint amit régen jelentett. Félreértés ne essek, semmiképp sem kell egy ilyen autónak sportosnak lennie, de ütősebben hangzik a 180 lóerő, mint maga az élmény.

Nem épp pozitív, hogy csak automata váltóval érhető el, az viszont mindenképp díjazandó, hogy legalább normális bolygóműves automatát kap.

Ez a mai duplakuplungosok bénázásai között egy kimondottan jó élmény. Fogyasztásban is elég erős, de egy ilyen párostól balgaság is elvárni, hogy 10 liter alatt fogyasszon városban, szerencsére ehhez hozzátartozik az is, hogy meglódul rendesen, ha arról van szó. Stabil, fordulékony, igazán agilis kocsi ahhoz képest, hogy egy bucinak tűnik a sok közül. Futóműve kielégítő, ennél komolyabb tudásra itt nincs szükség az viszont tény, hogy a nyálkás decemberi időben valami csoda, amilyen tapadást produkálnak a téli Michelinek, és ez most itt nem a reklám helye akart lenni. A szintetikus kormányzás itt azért kapott némi súlyozást, ami jól is áll neki, de sokat azért ne várjunk. A kilátás szuper, könnyen belátjuk mind a négy sarkát, magasan ülünk, ezek miatt egyébként kimondottan pihentető a SUV-okkal meg crossoverekkel való közlekedés.

Egészen meglepő, hogy a sok új modellhez képest nem jár hozzá lényegében semmilyen biztonsági vezetéstámogató rendszer.

Vagyis a ráfutásgátlós, sávtartós, vészfékezős és fáradtságfigyelős csomagért az Ultimate felszereltségen kívül mindegyikhez 160 000 forintot kell fizetni és a belépőszinten nem is elérhető. A bővebb téli csomagnak most kimondottan örültem, a két első és a két szélső hátsó ülés mellett a kormány is fűthető, bár azt kell mondjam, előbbiek a bőrüléseket épp csak fellangyosítják. A 8 colos multimédiás fejegység a legtöbb igénynek szerintem tökéletesen megfelel, és ma már a fordításbeli botlásokon is csak mosolyogni tudok. Nincs akadás, gördülékenyen fut a szoftver, sokadjára próbálva már egészen egyértelmű a háromféle hangbeállításból, hogy melyikben találom majd a hangszínszabályzást. Apple CarPlay és Android Auto kompatibilis, csatlakoztatva a telefo szinte azonnal meg is jelenik a képe a kijelzőn. A Denon hifi hatalmas mélynyomója jól mutat a csomagtér padlója alatt, igaz, a pótkerék helyére kerül. Ahhoz képest, hogy mekkora a rendszer, nem szól olyan fergetegesen, csak átlagosan szépen, az alapnál biztosan jobb, de feláras extraként találunk másnál szebben szóló hangrendszert is. A helykínálat kielégítő, az első ülések ülőlapjának hossza is állítható, könnyedén testre szabható, hátul hatalmas a lábtér és az egész mögött van egy 514 literes csomagtartó is. Motorosan is nyílhat a raktér fedele, bár szerintem a gombot megtalálni kissé hosszadalmas mutatvány, pláne nem kellemes ebben az időszakban. Még szerencse, hogy egyszerű láblendítésre is kinyílik, megfelelően be kell gyakorolni a mozdulatot és akkor a rendszeres használat sem lesz kínokkal teli. Hajtáskombinációival egyelőre nem mutat túl sok újat az Opel, de szerencsére már megérkezett a piacra a második hibrid modelljük. Ez már teljesen a PSA fejlesztése és először a Grandland X kapja meg a rendszert.

A hibrid modellben és a tesztautónkban az a közös, hogy a hibrid hajtáshoz is az 1,6-os turbómotor adja az alapot.

Lesz belőle két villanymotorral is kiegészített, összesen 300 lóerős teljesítményű, elöl-hátul hajtó kivitel is. Azt hiszem, az lehet a következő nagy lépcsőfok az Opel életében, annyira jól állna ezeknek az egyébként könnyedén vezethető és mozgó modelleknek a teljesen csöndes és emissziómentes haladás, a Peugeot-kból is régóta várjuk már a - szintén érkező - hibrideket. A Grandland X-nek már látatlanban is jól állhat a hibrid hajtás, az amúgy is meglepően pihentető használathoz sokat hozzá fog még tenni, pláne zöld rendszámra is jogosult lesz.