Tessék olcsó alapmodellt venni! – Kia Sportage teszt

A sajtótesztre beállított autók általában a legmagasabb komfortszintű, gazdagon felszerelt modellek, hogy a zsurnalisztáknak véletlenül se legyen okuk panaszra. A Kia is ezt a taktikát követte, amikor elkezdte kiadni a Sportage első tesztpéldányait: a hozzánk érkezett, automataváltós 2.0 CRDi EX Premium második hallásra is sokkoló 10,25 millió forintos árával jelezte, hogy jóformán minden létező extrával rendelkezett. Ilyenkor gyakran megesik, hogy később szerényebb kivitelben, gyengébb motorral ismét visszatér az adott típus, és mivel gyakorlatilag fapadosnak tűnik az előzőhöz képest, a kollégák nem tolonganak a slusszkulcsáért. A legolcsóbb Kia SUV, az 1,6-os, benzines Sportage LX azonban rácáfolt az iménti elméletre, mert állandóan nyújtotta valaki a kezét a kulcsért és a forgalmiért a szerkesztőségen belül. Hogy lehet ez? Körmönfont válaszra semmi szükség, egyszerűen a Sportage már alapból nyújtja mindazt, amire az átlagos vásárló manapság igényt tarthat, és akinek tetszik a karosszéria formája, és mindemellett csak egy jó autóra vágyik, annak meg van oldva a problémája. És máris hozzátesszük: ezer forint híján 5 millióról beszélünk. Mit kapunk ezért?

Néhány krómozott dísz, a tükörházba tett irányjelző, és a LED nappali fény hiányától eltekintve az LX kívülről nem henceg az olcsóságával. Körben fényezettek az elemek, a gumikat 16 colos könnyűfém felnikre húzták, az üvegek színezettek, és a hátsó szélvédő fölé tett légterelő sem feláras adomány. A megjelenés abszolút korrekt, akárcsak a biztonság, amelyben a Kia nem ismer tréfát. Az összes légzsák, az ABS, az ESP, valamint az első ülések aktív fejtámlája is része az LX báziscsomagnak, a komfortot pedig manuális légkondicionáló, fedélzeti számítógép, négy elektromos ablak, központi zár, és meglepően jó minőségű 6 hangszórós, MP3-as, USB csatlakozós CD rádió fokozza. Fapados? Nem igazán, mert a műanyagok jelenléte a dupla áron mért csúcsmodellben ugyanilyen nyomasztó, ráadásul a kopogós keménység is egyformán kísért. A szövet üléskárpit a célnak tökéletesen megfelel, a dél-koreai bőrbevonatok amúgy sem túlzottan igényesek, az ülés kényelmére pedig most sem volt különösebb panaszunk. Ha mindenáron költekezni szeretnék, akkor a Kia nem nyúl mélyen az ügyfél zsebébe. A tesztautó P1 és P2 kiegészítő pakkja összesen 280 ezer forintot kóstált, és tartalmazta a kanyarkövető fényszórót (hazakísérő fénnyel), a ködlámpát, az esőérzékelős ablaktörlőt, a hűthető kesztyűtartót, a riasztót, a távirányítót a központi zárhoz, a kormány négy irányban történő állíthatóságát, az elektromosan állítható és fűthető tükröket, a Bluetooth kapcsolat lehetőségét, a sebességtartót, valamint a kormányvezérlést a hifihez. Végösszeg: 5 279 000 Ft. Az egyetlen szálka a szemben, hogy bőrözött kormány és váltógomb még felárért sem rendelhető az LX-hez, a műanyag pedig nem igazán tenyeret kényeztető anyag.

Az 1,6 literes, közvetlen befecskendezéses (GDI) benzinmotor 135 lóereje papíron biztatónak tűnik. Alapjáraton legfeljebb hidegen érezhető diszkrét rezonancia, akkor hajszálnyit remeg a kormány és a váltókar, de menet közben vagy meleg motorral már nyoma sincs ennek. A Sportage könnyedén vezethető, a kuplung és a sebességváltó kezelése nőknek sem okozhat gondot, az elektromos szervokormány is kellemes, bár semmilyen visszajelzést nem ad az útról, főként középállása érzéketlen. Városban közlekedve kifejezetten csendes a motor, a kellő dinamika szintén megvan, és ilyenkor teljesen felesleges a hatodik fokozat kapcsolása. Autópályán sajnos negatív irányba változnak a dolgok, a menetzajok felerősödnek, és előzés előtt jobb kétszer is meggondolni a manővert. Ha már a gázpedál padlóra küldésével nem is történnek csodák, a fékre szerencsére mindig lehet számítani, és a futómű hangolásának köszönhetően meglepően sportosan terelgethető a magas építésű, szimplán fronthajtású modell. Persze, a kanyarok élvezetét a durván csillapított zökkenőkön, bukkanókon fizetjük meg, annak ellenére, hogy a 16 colos felnikre manapság szokatlanul ballonos gumikat szerelnek gyárilag. Apropó gumik, a tesztautóra szerelt téli abroncsok meglepő gördülési zajt produkáltak. Döntően városban jártunk a kocsival, váltott vezetőkkel, és ennek függvényében nem katasztrofális a 9 litert nem sokkal meghaladó átlagfogyasztás, de inkább azt hangsúlyoznánk ki, hogy lehetőség van a start-stop rendszert is magába foglaló ISG rendszer megvételére (100 ezer forintért), amely csökkenti a fogyasztást, illetve a károsanyag-kibocsátást.

Summa summarum, kevés korrektebb ajánlat van ma a hazai piacon, mint a Kia Sportage 1.6 GDI LX. A dél-koreaiak egy szigorúan alap stafírungos német kompakt, vagy egy gazdagabban felszerelt kisautó áráért divatos megjelenésű, terepjárós karosszériát adnak, magas üléshelyzettel, a hétköznapi élethez elegendő tartalommal, tisztességes kidolgozással, életképes benzinmotorral, jó vezethetőséggel, és mindezt megfejelve 7 év/150 000 km garanciával. Hogy az utastérben sok a kemény műanyag? Sebaj, de nincs zörgés, és tetszetős a dizájn. Mi egyértelműen azt mondjuk, vegyék meg bátran!