Hódítás a brit lobogó alatt – Mini John Cooper Works

Kicsi, de erős - Mini John Cooper Works teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Ha John Cooper Works feliratot látsz egy Minin, akkor máris tudod róla, hogy a legvadabb apróságok egyike, ami már messze nem csupán egy városi cirkáló.

Ha akarod csajos városi kisautó, ha szeretnéd vérpezsdítő sportautó, amit egyetlen férfinak sem szégyen fülig érő vigyorral hajtani. Ebben rejlik a Mini egyik varázsa, ugyanakkor úgy érzem, kicsit tisztába kell tenni a nevét, mivel sokan keverik a Mini Cooper leszármazási vonalát. Nos, aki eddig arra következtetett, hogy John Cooper az autó megalkotója, sürgősen felejtse el, hiszen Sir Alec Issigonis tervezte a pirinyó gépet a British Motor Corporation számára még az 1950-es évek végén. A BMC története is eléggé kaotikus, könyveket lehetne vele megtölteni, ezért most nem szeretnék elkalandozni az egykor oly színes brit autóipar históriájában. Viszont, aki szeretné ugyanazt a libabőrt átélni, amit én is egy-egy John Cooper Works modell láttán, az autósport történetében kutakodjon kicsit.
Hirdetés
A Cooper modellek pedigréjének alapját ugyanis a Formula 1 hőskorában kell keresni. Jóval korábbra kell visszautazni az időben, mint a ’60-as évek, amikor a raliban arattak sikereket a Morris Minik, hiszen John Cooper az édesapjával Charles Cooperrel már 1946-ban elkezdett versenyautókat készíteni. Az F1-ben is már a kezdetektől ott voltak, és már akkor a versenyző háta mögé építették a motort, ami igencsak merész vállalásnak tűnt akkoriban, de a történelem őket igazolta.

IndyCar rajongóként számomra még inkább különleges John Cooper neve, mert Amerikában lényegében ő és a Jack Brabham ébresztette rá a konstruktőröket, hogy az orrmotoros „roadsterek” kora leáldozott.

Azonban a John Cooper Works vállalatot John Cooper fia, Michael Cooper alapította a nem is oly távoli múltban, hiszen 2002 óta létezik és 2008 óta a BMW tulajdonában van. Na, de ennyit a történelemről, hiszen korunk erős Minije orrmotoros és elsőkerékhajtású, ám így is a legjobb élményautók egyike.
Mint mindegyik Mini, a frissített John Cooper Works is tömény brit hazafiságot sugároz magából, persze leginkább akkor, ha megrendelik hozzá az Egyesült Királyság lobogóját ábrázoló dizájnelemeket. Ott lehet a Union Jack a hátsó lámpákban, a fejtámlákban, a bőrburkolatba nyomva és belevarrva apró gombokként. Ám a JCW modellek további módosításokat is kaptak, amelyektől sokkal mokányabbak lettek, illetve látványosan versenyautósabbak, mint az alap Minik, vagy akár a Mini Cooper S. Pedig ez utóbbi is kimondottan sportos, de a JCW modellen az első ködfényszórókat is méhsejtmintás rácsra cserélték, valamint a lökhárító alsó részén is módosítottak picit a légbeömlőkön. A John Cooper Works felirat pedig ott virít a hűtőmaszkon, illetve a sárvédőkön, de szembeötlő a 18 colos, egyedi könnyűfém keréktárcsák közepén, továbbá a vörös féknyergeken is.

A Pirelli gumiabroncsai egyébként veszettül peresek, első pillantásra is sejthető, hogy a lelket is kirázza az utasokból az autó, de nem is az a rendeltetése, hogy semleges nyugalommal suhanjon.

A kéttónusú fényezés is sokat hozzátesz a boyracer érzéshez, a motorháztetőre ragasztott csíkokkal egyetemben és hátul is érdemes egy picit elidőzni. A tető látványos hátsó légterelőben végződik, a középen kivezetett kipufogókat pedig méhsejtmintás díszbetétek fogják közre, hogy teljes legyen az összhang az autó orrával. Az utastérben mélyre süllyeszthető kagylóülések várják a vezetőt és az első utast. Hátul is mélyített a két hely, és meglepően kényelmesen elférnek a térdek, ha nem nő 180 centiméternél magasabbra a hátulra kényszerülő személy vagy személyek. A fejtér viszont még az átlagos termetűeknek is necces, túl közel van a plafon.
Élményautóként azonban a balegy a lényeg. Az üléspozíció mesés, akár egy igazi versenyautóban. A kormánykerék tökéletesen simul a kézbe, szükség is van rá, mert erős kézzel kell fogni, a visszajelzések ugyanis annyira közvetlenek, hogy egy óvatlan pillanatban képes kirántani magát az ember kezéből. És ez maga a gyönyör! Viszont a duplakuplungos, 8 fokozatú váltó nem az, de erre egy picit később bővebben is kitérek. A műszerfalat szeretném még egy picit dicsérni, hiszen továbbra is egyedi látvány a nagy „palacsintasütő” kijelzővel és a kormánnyal együtt mozgó műszeregységgel. A középkonzol versenyautós (egyesek szerint repülőgépes) kapcsolói szintén üde színfoltnak számítanak, és ezek a részletek elengedhetetlenek a Mini életérzéshez.

Ahhoz, hogy élményautónak nevezzek valamit, nem kell sok száz lóerő, ám nagyon fontos a hajtáslánc a futómű, a kormányzás és a sebességváltó összhangja. A Mini JCW ebben a tekintetben szinte tökéletes. Az 1,2 tonnás tömegét 231 lóerővel és 320 Nm forgatónyomatékkal mozgatja a kétliteres, négyhengeres, duplaturbós benzinmotor, immár részecskeszűrővel felszerelve. Szinte már soknak is tűnik, de sajnos a váltó egy picit elrabol ebből. Főleg az indulásnál.

Picit lomhán ébred az autó, olyan, mint, amikor egy hűvös reggelen nem akarunk kimászni a paplan alól. Azonban miután megvan a lendület már helyreáll a világ rendje. Villámgyorsan kapcsolgat a fokozatok között, akár a vezető is a kezébe veheti az irányítást a kormánykerék mögötti váltófülekkel, így könnyebb előcsalogatni a diszkrét „puffogást” is a kipufogóból.

Azonban az élmény kimaxolásához inkább a manuális váltót javasolnám. Ugyanakkor a futómű és a kormányzás zseniális. Ahogy már említettem elképesztő, ahogy az út minden milliméteréről tájékoztat a kormánymű. A sport futómű pedig állítható, szükség esetén „puhítható”, sport módban viszont kőkemény, ahogy azt kell. A rövid tengelytávnak is köszönhetően rendkívül fordulékony, a lerágott csontnak számító gokartos érzés is megvan az elsőkerék-hajtás ellenére. Azonban a gyári 6,9 literes fogyasztást elég nehéz reprodukálni, mert az autó könyörög, hogy téglákat pakoljunk a jobb lábunkra, így a teszthét végén 9,1 literre jött ki a vegyes fogyasztás. Persze ez leszorítható kevesebb szerpentinezéssel és ritkább üresben túráztatással, de azért a kilenc liter környéke sem szégyen egy kétliteres, kétszáz lóerő feletti teljesítményű autótól. A John Cooper Works modell árszabása nem szerény. Automatizált váltóval 9,49 millió forintról indul, ami gyorsan feltornázható a tesztautó 13 milliós tartományába. Ekkor azonban már mindent megkap a vásárló, ami az élmény mellett a biztonsághoz is fontos. Többek között sávtartót, adaptív tempomatot, tolatókamerát, hátsó keresztirányú forgalomfigyelőt és parkolósegédet is. Kisebb kerekekkel és manuális váltóval pedig bő egymillió forintot is meg lehet spórolni, így 11-12 millió forintból kijön egy teljesen egyedi élményautó. Ha nagyon akarnék a vetélytársakkal példálózni, akkor azt mondanám, hogy ugyanebben az ársávban találhatók azok is, de nem akarok, mert a Mini John Cooper Works utánozhatatlan élményt nyújt.
Értékelés
Pozitív
Brit hangulat, vezetési élmény, kiváló futómű
Negatív
Nem illik hozzá az automata váltó, a könyöktámasz útban van a kormányzáskor
Árak
Tesztmodell alapára
9 491 200 Ft (2019.10.12.)
Tesztautó ára
13 757 400 Ft (2019.10.12.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1998 cm3
Teljesítmény:
170 kW (231 LE) 5200 1/min-nél
Nyomaték:
320 Nm 1250 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
6,3 s
Végsebesség:
246 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
6,9 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4005 mm
Szélesség:
1727 mm
Magasság:
1425 mm
Saját tömeg:
1205 kg
Össztömeg:
1685 kg
Tengelytáv:
2567 mm
Karosszéria-kivitel:
ferdehátú
Csomagtér:
211 l
Belső szélesség elöl:
1410 mm
Belső szélesség hátul:
1270 mm
Belmagasság elöl:
930-1000 mm
Belmagasság hátul:
920 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
140 mm
Ülőlap hossza elöl:
530-580 mm
Ülőlap hossza hátul:
480 mm
Csomagtér maximális szélessége:
960 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
960 mm
Csomagtér magassága:
420 mm
Csomagtér hossza:
420 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1150 mm
Raktérnyílás szélessége:
910 mm
Raktérnyílás magassága:
690 mm
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Motorosztály:
Euro 6d-Temp
Hengerűrtartalom:
1998 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
8 fokozatú automata
Nyomaték:
320 Nm 1250 1/min-nél
Teljesítmény:
170 kW (231 LE) 5200 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
246 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
6,3 s
CO2-kibocsátás:
155 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
6,9 l/100km
Fogyasztás a használónál:
9,1 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
64 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
70 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
74 dB(A)
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?