Hattyúdal – Kia Sportage lágy hibrid dízel teszt

Jóval extravagánsabb lesz az új Kia Sportage a jelenleginél, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a most futó 4. generáció formája elöregedett volna. Sőt! Szerintem még mindig frissnek hat, de hát az tény, hogy már 6 éve a piacon keresi a vásárlók kegyeit, szóval megérett a generációváltás. Azonban előtte még lágy hibridként is bevetik, hallgatva a kor szavára. Nincs egyébként még nehéz dolga a formájával, hiszen nem lóg ki a Kia palettájáról. Ott most egyelőre az új Sorento hozott a többiektől leginkább eltérő karaktert, na meg persze a tisztán villanyos EV6. Na, jó a Soul is a különcök közé sorolható, de ő mindig is egyedi utakon járt.

Szóval a Sportage még mindig tökéletesen illik a tigrisorrú autók közé.

Bizony, ugyanúgy hangsúlyos elem a formatervén a tigrisorr hűtőmaszk, és szemből továbbra is izgalmasak a magasan trónoló fényszórók, ahogy a lökhárító légbeömlői is. És akkor a kerékjárati ívek domborítását még nem is említettem. Hátul is ügyesen játszottak a formákkal. Sikerült egyedivé faragni a Sportage vonásait. Ami nem könnyű, ha jól megnézitek ennek a kategóriának a képviselőit, biztosan fel fog tűnni, amit már biztosan sokszor hallottatok. Olyanok, mint egy „krumpli” vagy „bakancs” (főleg oldalnézetből), egyszerűen egyenformák. Ezért örvendetes, ha sikerül egyedi karakterrel felruházni egy-egy SUV-t. Nos, a Sportage ilyen, és ilyen is lesz, visszautalva fentebb beharangozott extravagáns formára. Az utastérben már jobban tetten érhető a korosodás. De csak azért, mert nincsenek óriási érintőképernyős felületek. És ennek én nagyon örülök, bár ezért biztosan sokaktól megkapom a maradi jelzőt. Pedig annyira jó volt, hogy nem kellett matatni. Mindent szinte azonnal megtaláltam és megszoktam. Ez főleg a klímakezelésre vonatkozik. A hőmérséklet tekerőgombbal állítható. Oda se kell nézni, csak kinyújtani a karunkat, és máris állítható. Ilyet nem nagyon tudnak az érintőképernyők. Az ülésfűtés? Dettó! Kormányfűtés? Szintén egyetlen gombnyomással aktiválható, nem kell levennünk az útról a szemünket. Persze azért ott van a középkonzol tetején az infotainment érintőképernyője a maga 8 colos méretével. Ami nem túl kicsi, nem túl nagy. Egyszerűen jól használható, és ugyanúgy tudja a konnektivitási szolgáltatásokat, mint a modernebb és nagyobb képernyős rendszerek. Az ergonómia mellett a kényelem is ötöst érdemel, örülök, hogy nem GT Line modell volt a tesztautó. Bár a Kia nagyon jól ért hozzá, hogyan fűszerezze sportosra a modelljeit, de a Sportage-től annyira távoli ez a fogalom, hogy jobb nem erőltetni. Nem kell bele sportülés, mert a szövetkárpitos fotelek is kiválóan tartják az utasok testét, hátul pedig hatalmas lábtér segít a kényelmes utazásban. A lágy hibridség viszont kisebb csomagteret eredményez. Méghozzá 41 literrel kisebbet. Alaphelyzetben ugyanis 480 literes lenne a Sportage puttonya, de MHEV-ként csak 439 literes, ami egyáltalán nem katasztrófa, így is nagy a hely, és a hátsó ülések döntésével 1428 literesre növelhető. A csomagtér méretének csökkenésében a 48 voltos, lítium-ion akkupakk a ludas, ezt kellett elhelyezniük a mérnököknek úgy, hogy a lehető legkisebb tér vesszen oda. Itt tárolódik az az energia, amit később fel lehet használni a dízelmotor nyomatéktámogatására gyorsításnál vagy épp emelkedőn. Na, nem mintha erőtlen lenne az 1.6 CRDi. Még ha nem is hangzik soknak a 136 lóerő egy 1,7 tonnás autóhoz. Azért van ott még 320 Nm forgatónyomaték is, szóval önmagában is élhető lenne a dízel Sportage, de tény, hogy az indítógenerátoros rendszer „kisimítja a működését”. Valamint kisebb fogyasztást ígér. A gyári adatok szerint 5,8 és 6,3 liter között vegyesben. Ezt sikerült hozni úgy is, hogy a tesztidőszak alatt a városi közlekedés dominált, így lett 6,2 liter az átlagfogyasztás. Persze hozzá kell tenni, hogy ez a fronthajtású változat esetében értendő. Mert lehet összkerékhajtással is rendelni a Sportage-et, ha valaki többet szeretné terepen használni, avagy kicsit nehezebb terepen, hiszen ott is képes boldogulni. Persze gumiabroncstól is függően. De SUV-sága ellenére minden pillanatban éreztem az autón, hogy szorult bele némi terepjáró vér is. Száraz időszakban, könnyebb terepen próbáltam csak ki a tudását, de bőven lehettem volna merészebb is, még fronthajtással is. Ugyanakkor aszfalton kissé billegős tempós kanyarokban, ellenben az úthibákat szépen kisimítja a futómű. Viszont a hatfokozatú manuális sebességváltóval nem alakult harmonikusan a kapcsolatom, többször is megszámolgattam vele a fogaskerekeket, a kar mozgása is kicsit „fakanál a főzelékben” érzés volt, úgyhogy vágyakoztam kicsit a hétfokozatú duplakuplungos automatáért, amivel még kényelmesebb lehet a Sportage. Kényelme mellett a biztonsági felszereltsége is példás volt a tesztautónak, bár ehhez kell a 700 ezer forintos biztonsági csomag. Alapból még sok minden hiányzik belőle, viszont a kedvezménnyel 6,4 millió forintos alapárával figyelemreméltó a piacon. Dízelmotorral már jóval drágább, de még mindig versenyképes, hiszen kedvezménnyel 7,45 millióról indul. Lágy hibridként, Safety felszereltséggel már 8,4 millió forint az ár kedvezménnyel (8,55 millió listaáron), de ebben már van sávtartó, éberségfigyelő, távfény-asszisztens és tolatóradar is. A fentebb említett biztonsági csomag már ad holttérfigyelőt, ráfutásos ütközésmegelőzőt gyalogosfelismeréssel, hátsó keresztirányú forgalomfigyelőt, adaptív tempomatot és 360 fokos kamerarendszert is. Aztán kényelmi csomaggal, automataváltóval, összkerékhajtással fel lehet menni 9 millió forint fölé, de gondoljunk csak bele, hogy már egy alsó-középkategóriás autóért is elkérhetnek ennyit. A Sportage viszont tényleg egy sokoldalú szabadidő-autó, ami még az én „SUV-utálatom” közepette is kivívta a tiszteletet.