Tankot vezettünk – Nissan Pathfinder teszt

Nissan Pathfinder 3.0 V6 dCi Automata teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Nissan összkerekes palettáján a csúcsmodell egyértelműen a Pathfinder, abból is a V6-os, 7 fokozatú automata váltós. Pontosan ezt teszteltük.


Speciális célközönségnek szól a Pathfinder. Jellemzőivel sokakat megnyerhet, de a tesztautó 18 millió forint közeli ára zömüket elijesztheti. Igyekeztünk kideríteni, hogy tudása arányban van-e árával.
A 4,8 méter hosszú, tükrök nélkül 1,85 m széles, és tetősínnel, 18 colos könnyűfém felnivel ugyanilyen magas hasábforma méretei ellenére nem hivalkodó. A karosszéria cicomái szerények, szinte csak a kötelező elemek szerepelnek: krómozott hűtőmaszk, méhsejt-mintás beömlővel, beszállást könnyítő oldalsó fellépők, sötétített hátsó ablakok. A vonalzóval rajzolt forma valós méreteinél nagyobbnak hat, ezért tekintélyparancsolásból hibátlan a Pathfinder. Mintha korbácsot csattogtató falkavezérként állna szintén nem szerény méretű konkurensei fölött.
Valójában a Pathfinder a munkás, nem pedig a részint divatból épített, ínyenc, de komoly képességű terepjárók, mint például a Toyota Land Cruiser vagy a Volkswagen Touareg. Karosszériája merev létraalvázra épül, emiatt terepen sem csavarodik, gond nélkül bírja az útegyenetlenségeket. Ugyanakkor országúti komfortjával már-már titkolja építésmódját. Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul független mulitlink futóműve terepen és országúton egyaránt remekel: a makacs úthibákon is játszi könnyedséggel gördül át és a fekvőrendőröket is alig érezteti. Az alvázas építésmóddal természetesen jár az átlagosnál jelentősebb oldaldőlés, és a fékezéskor, komolyabb gyorsításkor érezhető bólogatás, de a hasonló konkurensekhez mérten ezek is visszafogottak, az útfogás pedig jóval tovább tart, mint az átlagos utasok cérnája. Teherautósan sok fordulatos, egyáltalán nem közvetlen a kormánymű, viszont a kerekek egészen jól kitekerhetők, így méreteihez képest kifejezetten fordulékony a Pathfinder. Kilátni persze nem a legjobb belőle: elöl a tetőoszlop nem túl vaskos, ám az a széles tükörrel együtt mégis sokat takar ki átlósan. Hátra még kevesebbet látni, túl szélesek a hátsó oszlopok. Tolatáskor segít a nagy látószögű tolatókamera, amivel tényleg milliméterre pontosan érezhető a far, de menet közben vigyázni kell a holtterekre.

Érdekes elegy a 2,2 tonnás önsúly és a 231 lóerős, 550 Newtonméter nyomatékú V6-os dízelmotor. Sportautós teljesítmény egy kicsit sem gyorsulásbarát karosszériában. Hidegen ijesztő, tekintélyt parancsoló morajjal indul és néhány percig úgy is jár a 3,0 literes erőmű. Utána elcsendesedik, hangja távolivá válik, járása mindig egyenletes. A 7 fokozatú automata váltó csakis ennek, a kizárólag csúcsfelszereléssel kapható motornak a kiváltsága, más erőátvitellel nem is társítható a csúcsmotor. Higgadt gázkezeléssel komótosan váltogat az automata, már akár 2000/perc környékén felkapcsol, hiszen a motor 1200/perctől elviselhetően gyorsít. Padlógázra sem gyorsan gangol vissza és utána még a turbó feltöltődésére is várni kell picit, de végül nagyon komoly, már-már pusztító gyorsításra képes a V6-os. Igazából nagyon ritkán adódik olyan mértékű szabad tér, ahol bátran ki lehetne használni erejét. Ha mégis van, akkor álló helyzetből 100 km/órás tempóra 8,9 másodperc alatt gyorsulhat a Pathfinder és akár 200 km/órával is roboghat. Ez talán nem is olyan különleges, de az már komoly fegyvertény, hogy az útminőség nem igazán érdekli, hó, latyak, sár sem igazán gátolja. Hajtáslánca a platós Navaráéval egyező, de a vezérlés kicsit más. Alapesetben itt is a hátsó kerekek hajtanak, a menetstabilizáló elektronika jelei alapján azonban a számítógépes vezérlésű központi lamellás kuplungcsomag bármikor adhat nyomatékot az első kerekeknek is. Ezzel a rendszer teljesen bolond-biztos az alapesetben csupán hátsókerék hajtású Navarához mérten. A középkonzolon állandó összkerékhajtás és felezőfokozat is választható, a differenciálművek azonban nem zárhatóak. Az elpörgő kerekeket, önzáró differenciálművet játszva az ESP fékezi. Összességében – 21,6 cm-es hasmagasságával, 30 fokos első, 26 fokos hátsó terepszögével és 24 fokos rámpaszögével – a Pathfinder a legtöbb, autóval józan ésszel megközelíthető terepen elboldogul, sofőrjét lejtmenet és hegymenet vezérléssel is segíti. Mind a 48,7 fokos maximális oldaldőlési szög, mind pedig a 39 fokos kapaszkodóképesség olyan érték, amit csak a vérbeli terepezők mernek kihasználni.

Kétségtelen, hogy a Pathfinder célközönségének igenis számítanak a komoly terepképességek, de legalább annyira a menetkomfort is. Utóbbi szempontjából a futómű és a teljes erőátviteli lánc is hibátlan partner, az autópályás 130 km/órás tempó például viszonylag szerény, 2500/perc körüli motorfordulattal futható hetedikben, viszonylag csendesen, de érezhető szélzajjal és az osztályban jónak számító egyenes-futással. Az utastér azonban nem tudta levetkőzni a haszonjármű Navarával közös gyökereket. A műanyagok mindenhol kemények és olcsó hatásúak – a 17-18 milliós árhoz mérten. A bőrüléses csúcsgépben az ajtókra puha bőrszigetek kerültek, így érintkezni valójában nemigen kell az olcsó műanyagokkal, de a belső – óriási méretek, olcsó berendezés, sok kütyü – hangulat kissé bazári. Mutatóban van mindenből: króm kilincs, fabetétes középkonzol, bőrkárpit, az összhatás mégsem prémiumos.

Miként a hajtáslánc, úgy az utastér technikája is elsőrangú. Profi a (feláras) navigáció, jól szól az azzal együtt adott Bose hifi és a kulcs nélküli nyitórendszer is felettébb kényelmes. Helykínálatból elöl kitűnő, a középső sorban inkább csak egy erős közepes, leghátul pedig kettes alá a Pathfinder - felnőtt mércével. A gyerekek persze sem középen, sem a leghátsó sorban nem fognak panaszkodni, ám hosszabb utazás után a támlák hátán látható cipőnyomok jól mutatják: a legkisebbek is elérik azokat, azaz átlagos hosszúságú, de legalább törésmentes a hátsó sorok lábtere. Az első fotelek kifejezetten kényelmesek, de a csúszós bőrkárpittal tartásuk kevés. Az ülések mérete a hozzájuk járó hellyel arányos: elölről hátrafelé jelentősen csökken. Szerényebb a tendencia a pakolóhelyeknél, elöl kétrekeszes a kesztyűtartó, egészen mélyek és hosszúak a 1,5 literes palackok tartására is felkészített ajtózsebek és még a váltó mögött is van két pohártartó, plusz a könyöklő gyomra is sok cuccot nyelhet el. Középen az elsőkhöz hasonlók az ajtózsebek, rekeszesek az első ülések háttámlái, pohártartó és apró kacatgödör pedig a leghátsó utasoknak is jár az oldalfalakban. Az ottani műanyagok már az előrébb találhatóknál is jóval puritánabbak, hiszen ekkor már lényegében a csomagtérben járunk. A két leghátsó ülés az 5 ülés mögött 515 literes csomagtér aljából hajtható ki egy-egy mozdulattal – a primitív, lamellás kalaptartó kiemelése után. Hét ülés mögött kisautónyi, 190 literes poggyásztér marad, az összes ülés lehajtásával pedig 2091 literes, egysíkú, de a leghátsókhoz hasonlóan egyenként hajtható középső sornál lyukacsos padlójú a raktér.

A téli teszt, szinte kizárólag városban, 14,4 l/100 km fogyasztással zárult, normális használatban egyértelmű, hogy a 10 l/100 km-es fájdalomküszöb alá lehetne szorítani a V6-os étvágyát. Ezzel erejéhez mérten nem mondható iszákosnak a Pathfinder, de a csúcsgép 16,78 millió forintos alapára még a gazdag, sok egyéb mellett függönylégzsákot, ESP-t, xenon fényszórót, elektromos, fűthető első üléseket, bőr kárpitozást, tempomatot és gyári riasztót is tartalmazó felszereléséhez mérten is meglehetősen magas. Noha profi az érintőképernyős navigáció és a tolatókamera, valamint a vele együtt adott 10 hangszórós Bose hifi is, az érte kért 1 010 000 forintos felár is túlzó. Sokan nem akartak hinni fülüknek, amikor elárultuk a metálfényezésű tesztautó 17 980 000 forintos listaárát. Nyilvánvalóan az importőr is tudja, hogy ez bizony eltúlzott, ezért ad kereken 1,5 millió forint kedvezményt az összes Pathfinderre. A 16,5 millió forint alá tolt árral a 7 üléses, 7 fokozatú automata váltós, jó terepképességű csúcsverzió pedig be kell vallani, már a szódával elmegy kategória, van annyival szerényebb a kifinomultabb konkurenseknél, hogy érdemes legyen mérlegelni. Akinek ilyen jellemzőket tudó autóra van szüksége, annak igenis nyerő lehet a Pathfinder és biztos lehet benne, nem fognak rá burzsoáként nézni, hiszen ez az óriási terepjáró fényűző ellátmánya ellenére sem luxusautó, hanem csak nagy, jól felszerelt, tisztességes igavonó.
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
2991 cm3
Teljesítmény:
170 kW (231 LE) 3750 1/min-nél
Nyomaték:
550 Nm 1750 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,9 s
Végsebesség:
200 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
9,3 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4813 mm
Szélesség:
1848 mm
Magasság:
1862 mm
Saját tömeg:
2210 kg
Össztömeg:
2980 kg
Tengelytáv:
2853 mm
Karosszéria-kivitel:
kombi
Csomagtér:
190 l
Motor és váltó
Motor:
Dízel üzemű
Motorosztály:
EURO 5
Hengerűrtartalom:
2991 cm3
Hengerek/szelepek száma:
6/24
Sebességváltó:
automata - 7 fokozatú
Nyomaték:
550 Nm 1750 1/min-nél
Teljesítmény:
170 kW (231 LE) 3750 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
200 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
8,9 s
CO2-kibocsátás:
246 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
9,3 l/100km
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    Ha luxus terepjáró akkor Toyota Land Cruiser, Range Rover. SUV ként INFINITY a Nissantol ezért már kifizetném a 18 milliót. A Dakarokon a Nissan terepjárók sajnos sorozatban leszerepeltek, a terepes adotságait nem említeném. A tozoó nem hátrány, a karoszéria minden erőbehatás után vissza kell nyerje eredeti formáját ezt elaszticitásnak hívják. A Nissan terepjárói sajnos rigidek és plasztikusak. Kedves ujságíró kérem egyeztesen hölgyekkel mielőt megdicsérne egy kockát.

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    18 millióért már egy Diesel Porsche Cayennet lehet venni amit egy napon nem említennék a Nissannal. A Navaraban ültem az ujgazadag proletariátus kényelmetlen autója.

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    18 millióért már egy Diesel Porsche Cayennet lehet venni amit egy napon nem említennék a Nissannal. A Navaraban ültem az ujgazadag proletariátus kényelmetlen autója.

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    Azért egy ESP-vel diffit játszó “terepest” ne emlegessen már az igen tisztelt újságíró egy szinten a Land Cruiserrel!Ez egy kasztnis Navara és azért a terepképességük messze van a Hiluxtól,L200tól,vagy az új Rangertől!Meg nézzen már bele egy 18 milliós LC belsejébe,meg ebbe a fröccs-öntött csodába,vicc kategória ennyi pénzért!Az meg pláne röhej,hogy a Landit komoly tudású,divat terepesnek titulája!Mifelénk az a szokás,ha nem értünk valamihez,akkor nem szólunk hozzá!Katona Mátyás úrnak is ezt ajánlom…

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    A gépkocsi szinte tökéletesen kielégíti egy nagyobb család igényeit. Minden úton megbízható, (a harmadik üléssortól eltekintve ahol csak a kis lábtér jelent problémát és nem az ülések minősége) kifejezetten kényelmes. Nekem ez a második Pathfinderem (és kb. a 30. autóm!), a 3,0 V6 kifejezetten kedvezőbb menettulajdonságokkkal bír, és a fogyasztása is sokkal jobb. A szervíz sem kerül őrült összegekbe, a szervízintervallum betartása esetén pedig igen megbízható (Nissan Hovány Debrecen!). A 7 sebességes automata váltó a sport fokozatban pedig sok személykocsinak is elfogadható gyorsulást biztosít. A terepezésről keveset tudok csak mindani, mivel döntően városban és országúton használom, de azon pár alakalommal, amikor el kellett hagyni az országutat, akkor sem volt vele semmi probléma. Még a felezőt sem kellett bekapcsolni, csak a lejtmenet vézérlés haszánlatakor. Ekkor viszont a keskeny, és rosszminőségű havas murván, úgy hozta le az autót, a nyári gumi ellenére, mint ha sínen húznák! Én minden családnak és cégeknek is bátran ajánlanám az autót, a biztonsága, a komfortja, a megbízhatósága, az elfogadható szervíköltségei mellett jó választásnak tartható. Sajnos azonban az ára viszonylag magas, de a vetélytársakéhoz viszonyítva az ár/érték arány is kiemelkedően kedvező. Az újban a navigációs remdszer is sokkal korszerűbb, a legtöbb európai ország lefedettsége is jobb, csak néhány szmszédos ország hiányos, és a frissítése is nehézkes! Én következő autónak is valószínűleg ezt választom. DRAZSE

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    Hja, arról nem is beszélve hogy ugyanaz a hajtáslánc van benne mint a navarában, tehát alig mész vele 20 ezer kilométert, és szétcsavarja az egészet (kardánok-váltó-difik…).
    Meghagyták a 130 lovas navara hajtásláncát az erősebb modellekben is, és gyakorlatilag a Pathfinder ugyanaz mint a Navara csak más felépítménnyel. 150 ezer kilométer körül, ha sokat terepezel vele elkezd széthullani a belseje is….az YD25 motorral szerelteknél a motor is…..30 ezres szerviz intervallummal nem mész sokáig. Ha esetleg lecsökkented 10-15 ezerre (nagy turbodízel motoroknál ez lenne az optimális), akkor a gatyád is rámegy a fenntartásra. Úgyhogy jó autó ez nagyon.

  • 2017.10.31. at 21:55
    Permalink

    18 millióért veszek 3 vagy inkább 4 HDJ80-as Land Cruisert…..aszt az azért odaver ennek a fosnak.
    Sőt, a 20 éves 4runnerem is simán odaver neki terepen, 18-ad áron. Aszfalton már fordított a helyzet, de akkor is…..
    Ár-érték arány: lószar.

Vélemény, hozzászólás?