Nézőpont kérdése

Boxer, turbó, WRC, ralibajnoki címek, legendás versenyzők – ha nem is ebben a sorrendben, de nekem ezek a fogalmak jutnak eszembe a Subaru név hallatán, no és persze az a fél tucat, örök emléket jelentő Impreza WRX és STI tesztautó, amit az évek során módomban állt kipróbálni. A japán márka élete azonban nem kizárólag a rali körül forog – vagy inkább már csak forgott –, az elmúlt évtizedek során a farmotoros Libero minibusztól kezdve az SVX szuperautón keresztül a Legacy Outback kombiból kialakított platós Baja szabadidőjárműig sokféle különös szerzet látott napvilágot, és öregbítette az autógyárat birtokló Fuji Heavy Industries hírnevét. A Subaru soha nem a pozitív kimenetelű formai bravúrjaival toborzott magának híveket, a vásárlók döntő többsége a strapabíró mechanika, a megbízhatóság, valamint a széles körű használhatóság miatt választotta ezt a márkát, és voltaképpen ez lenne mostanság is a fő motívum; ám a legújabb Legacy valahogy kilóg a sorból. A kombi tesztjében már sok általánosságot leírtunk, ezért az alábbiakban leginkább a szubjektív véleményemnek adnék hangot; rávilágítva, hogy mi az, ami számomra elveszett a kissé erőltetett modernizációnak köszönhetően, és mi az, ami miatt még mindig az átlag fölé emelkedik ez a kocsi.

Kezdjük a 4,7 méteres hosszúságot meghaladó karosszériával, ami nem igazán tetszik. Az első generáció harmonikusan szögletes volt, a második és a harmadik meggyőző módon hozta a kötelezőt, míg a negyedikben zseniálisan megvolt minden: a hagyomány, a tradíció és a modernség különös, szerethető összhangja. Ehhez képest ez az ötödik generáció kissé torzszülött jelenség, olyan, mintha egy évekkel korábbi, tipikusan dél-koreai típusra biggyesztették volna rá a közismert, hatcsillagos Fiastyúk-emblémát; a részletek elnagyoltak, az arányok nem stimmelnek, a megjelenés pedig teljesen jellegtelen, mondhatni sterilen érzelemmentes. Az Active felszereltség is rányomja a bélyeget a Legacy esetlenségére, a szériában adott 16 colos könnyűfém felnik csenevésznek tűnnek a túlzásba vitt sárvédő domborítások alatt. Az indexes tükrök kissé ormótlanok, úgy tűnik, a tervezők nem sokat vesződtek velük, és akárcsak az aktuális Impreza esetében, a keret nélküli ajtók korszaka lezárult. A boxer és a 4x4-es hajtáslánc mellett ez volt a harmadik olyan stíluselem, ami a Subarut kiemelte a hétköznapi tömegből; kár érte, annak ellenére is, hogy a keretes üveggel – a konstrukcióból adódóan – jobb a hangszigetelés.

A vezetőülésből körülnézve nem úgy tűnt, hogy 9 millió forintos látványban van részem – 10 ezer forint híján ennyibe kerül az Active kivitelű limuzin –, a belső kialakítás abszolút szinkronban van a külsővel, és abban a hitben voltam, hogy újfent néhány évet repültem vissza az időben. Legutoljára a Lancia Delta sokkolt ennyi fémhatású burkolatnak szánt ezüst csiricsáréval, itt is jutott mindenhová, amerre a szem ellát, de a Legacy-tulajdonost vélhetően nem a naprakész design, hanem a jó minőség érdekli – és ebben nem fog csalódni. A bútorzat rossz úton is zörejmentes, a műszerfal masszív védőfalként tornyosul a vezető és utasa előtt, és minden gomb, kapcsoló úgy kattan, úgy fordul, úgy működik, ahogy az elő van írva. A bőrözött kormány fogása kellemes, a küllőkről kezelhető a tempomat és a hifi – utóbbi hangminőségéről ugyan áradozik a gyári prospektus, de valahogy nem ájultam el a 6 hangszórós Premium rendszer tudásától; példának okáért a SEAT Exeo hifije szebben szólt. Az ülések szövetborítása nem túlzottan barátságos, ezen az árszinten sokkal finomabb, puhább, összességében igényesebb huzat dukálna, ellenben a villanyos állíthatóság fokozza a komfortot. A Legacy ütőkártyái közül a helykínálat mindenképpen erős lap, a hosszú távon is kényelmes üléseken mindkét sorban, minden irányban szellős a kabin, és 486 literes térfogatával a csomagtartó sem haszontalan egérlyuk.

Boxer Diesel. A maga nemében igazi kuriózum a Subaru common-rail erőforrása, ilyet más gyártó nem kínál, és ez a gázolajos csont nélkül hozza a benzines boxer pozitív tulajdonságait, azaz különleges a hangja, jóformán vibrációmentesen dolgozik, és a mély beépítés kedvezően hat az autó súlypontjára. Két literből 150 lóerőt és 350 Nm forgatónyomatékot varázsoltak elő a japán szakik, és ugyan vannak már ennél combosabb motorok a piacon, a másfél tonnás Legacy lendületbe hozása egyáltalán nem jelent problémát (0-100 km/h: 9,3 sec, végsebesség 206 km/h). Pechemre a teszt idején nem esett sem az eső, sem a hó, ami volt, már elolvadt, így nem tapasztalhattam meg az állandó összkerékhajtás legfontosabb gyakorlati előnyeit. Sportosabb vezetésnél azért érezni, hogy átlagon felüli a tapadás, de akárcsak a kombinál, a futómű nem támogatja a hajszolós stílust, a Legacy billegős rugózása inkább kényelemre lett hangolva, amit megerősít a kelleténél szervósabb kormányzás is. A váltó számomra csalódás volt, a régi rudazatos megoldást elhagyták, ez az új viszont nehezen, darabosan dolgozott, és aki a hátramenetet kitalálta… A Ford Focus RS hatgangos váltójánál ugyanígy jobbra lent volt a rükverc, nem is lenne ezzel gond, csakhogy a Subarunál beiktattak egy felhúzógyűrűt, és így már kínszenvedés a kapcsolás, mert sehogy nem esik kézre a mozdulat. A különleges dízelmotor étvágyát átlagos használattal mértem, és alaposan túllőttem a gyárilag ígért értéken, hiszen a 8,5 literes fogyasztás két és fél litert vert rá a kézikönyvben előírt adatra.

Svájcban nem véletlen imádják a Subarut, mert vannak hegyek, van hó, és ezek az autók rendre bizonyítják, hogy mostoha körülmények közepette sem hagyják cserben gazdáikat. Az autó kidolgozási minősége engem is meggyőzött, viszont nálunk egyáltalán nem létszükséglet az állandó 4x4, még akkor sem, ha műszaki megoldásait tekintve a Legacy alatt található Symmetrical AWD a legjobbak közül való. A keret nélküli ablakok elhagyása az ortodox márkarajongóknak minden bizonnyal fájó pont, de a Subarunál elengedhetetlen géplelkűség azért döntően megmaradt, köszönhetően többek között a Boxer Diesel erőforrásnak. Szerencsésebb, karakteresebb formával az új Legacy jó esélyekkel indulhatna a magyar piacon is, mert ár/érték aránya versenyképessé teszi, de úgy vélem, a korábbi tendencia most sem szakad meg, és karosszériaváltozattól függetlenül marad ritkán látott rétegmodell.