A fene tudja, miért, de tetszik – Suzuki Jimny teszt

Nemrég számoltunk be arról, hogy minimális frissítést kap a 13 éve lényegében változatlan formában gyártott Jimny, a Suzuki népszerű kis terepese. Népszerű azok között, akik ismerik és elismerik, összességében viszont elrobogott mellette a világ, s a többség divatosan nagyobb-puccosabb-kényelmesebb, bonyolultabb és nehezebb álterepjárókból néz le a forgalomra. A Jimny hozzájuk képest játékautócskának tűnik, de legalább egyike azon keveseknek, amelyeknek egyéniségük van, s amelyeket szimplán jó vezetni. A voltaképp megmagyarázhatatlan hangulatával vidáman meggyőző, még facelift előtti tesztautót 1,3 literes benzinmotorral próbáltuk – nincs is másmilyen a palettán.
Ha csak nem sznob az ember, már ránézésre beleszeret a Jimnybe. Klasszik japán. Egyszerű, mint a rizs. Rövid, keskeny, magas, jól mutat ebben a vadászzöldben, s háromajtós. Szélvédője karakánul meredek, kereke nem túlméretes (205/70 R15), nem hivalkodik krómcsicsákkal meg fellépővel, pótkerekes hátfala ugye oldalra nyílik, ami praktikus is meg nem is, és hát egy mini, mindössze néhány szatyornyi, 113 literes rakteret rejt. Üléshajtással sem bővíthető hatalmasra (a fix pad okán síkpadlósra sem), de azért elfér benne a bevásárlás, a kutya meg az erdőkerülő cuccok. Kár, hogy nincs kalaptartó. Ja, és négyszemélyes. Az utastérben a műanyagok olcsók, kemények, ám nem bántóan. Funkcionálisan, őszintén. Mókás az elektromos ablakemelők egymás mögé biggyesztett két kapcsolója a vezetőoldali ajtón, ahol a könyöknek jut egy kis szövet, az ajtózseb keskenységét pedig ügyes leszorító szalag ellenpontozza. A jókora tükrök elektromosan állíthatóak, van (manuális) klíma, (semmi extra, csak CD-kompatibilis) hifi, távirányítós centrálzár, 2 légzsák, szervokormány, ABS, pohártartó, tárolórekeszes könyöklő hátul, ennyi.
Állítható kormány, ülés? Csak utóbbi, csak előre-hátra. Hátulról/hátra ki/beszállás? Az anyósülés felől, viszonylag könnyen. A belmagasság rendben, vállban és térdhelyben persze már erős kihívásokkal küzd a kis Suzuki. Meg aki a rövid ülőlapos, kemény második sori padon kapott helyet nyithatatlan ablakokkal, de legalább jól kilátva, nem úgy, mint a modern autók zöménél.
Vezetése gyerekjáték: a kormányon sokat kell tekerni, mégsem utálatos, váltója, kuplungja suzukisan puha. A 85 lóerős, 1,3 literes benzinmotor városban fürgén mozgatja az alig több mint 1 tonnát, a parkolás a Jimnyvel mindenféle radarok meg kamerák nélkül sem jelent gondot. A 190 mm-es hasmagasság a betondzsungelben is jól jön, de a pattogós és sprőd Samurai-utód persze inkább terepen villog, mint aszfalton. Nem azért, mert 140 km/h végsebessége kevés lenne, s nyögve éri el - frászt, lazán tartja a sztrádatempót, legfeljebb nem szereti. Megugrik a fogyasztása, majdnem 4500-at forog, szélérzékeny, bömböl.
Az alvázas, elöl-hátul merevtengelyes, a (valamiért 100 km/h-ig) kapcsolható összkerékhajtásos és az álló helyben aktiválható felezős technika a terepen való közlekedésre-munkavégzésre találtatott ki. A 37, 31, 46 fokos első/rámpa/hátsó terepszögekkel és a 2250 mm-es tengelytávval egyetemben. Egyébként alapból hátul hajt a Jimny, taknyos-saras "utakon" még némi mókázásban is partner. Kis túlzással mindenhol elmegy, főleg lendületből. Tíz méteren belül fordul, nem kell félteni a bakhátakon, a belógó-karcoló ágaktól sem, szuper.
További jó hírek (a feketeleves előtt): az ötödik fokozat 40-45-től él, mindent bele tesztfogyasztásunk pedig kedvezőbbre jött ki a gyárinál (6,8 kontra 7,1 l/100 km). És akkor a lelombozó ár: 4,5 millió forint, ennyit kér a Suzuki a Jimnyért. Az egy dolog, hogy egyedülálló, hogy terepen szenzációs, de akkor is drága. Ilyen mokány kis terepjáró keveseknek ér meg ennyit, ennyiért házon belül 1.6-os SX4, a Daciánál dízel Duster is van. Összkerekesen persze. Nagyobbak, kényelmesebbek, jobban felszereltek, igaz, offroader-tudásuk szerényebb. A pöttöm Jimny terepen gigász, épített úton meg úgy vigyáz ránk és a pénzünkre, hogy eszünkbe sem jut vele száguldozni, s arra eszmélünk, hogy max. 80-nal pöfögünk, a sok sietős pedig hadd előzzön és idegeskedjen. A Jimnyben ráérős, nosztalgikus jókedv van, ez lehet a titka, a stresszmentesség.