Nagyon divatos – Toyota Hilux teszt

Toyota Hilux 3.0 D-4D SR+ Leather teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A megújult Toyota Hilux igyekszik rászolgálni a nevére, pláne a tesztelt erősebbik motoros, automata váltós, csúcsfelszereltségű luxuskivitelben.

1967-es bemutatása óta a Hilux durván 13 millió példányban kelt el, szinonimája a strapabírásnak, az elnyűhetetlenségnek, jeles képviselője a Toyota-féle megbízhatóságnak. A 2012-es modellévre kívül-belül frissített tesztautó mindent tudott, amit csak egy melós teherautóból lett szabadidős luxusbatár tudhat, s ha nincs a platója, kis túlzással Land Cruisernek is hihettük volna. De a Hilux platós, hiszen pickup, s mint olyan, háromféle karosszéria-változatban, számos fedéllel vagy felépítménnyel érhető el. Krómban és egyéb díszekben is gazdag főszereplőnk a legkényelmesebb, öt személynek utasteret adó, duplakabinos kivitelű volt az erősebbik, 3 literes dízelmotorral, automata váltóval és csúcsfelszereltséggel, s az együtt töltött napok során terepből csak annyit kapott, amennyivel egy mezei személyautó is lazán elboldogul.
Nem dagonyáztunk vele, hó és jég sem tette próbára korábbról már ismert kőkemény 4x4-es képességeit, inkább hagytuk, hadd domborítsa SUV-s jellegét. Lássuk be, a néhány éve már nálunk is meglepően népszerű pickupok tulajdonosai csak nagy ritkán térnek le az aszfaltozott útról, s a platókon sem gyakran látni lőtt vadat, trágyakupacot vagy boroshordókat. Engedtessék meg egy idézet a Toyotától: "Ez az autó könnyedén halad még a legnehezebb terepen is, ám ez nem jelenti azt, hogy a kényelmet fel kellene áldozni a használati értékért. A Hilux ugyanis városi környezetben is otthon érzi magát." Utóbbi tesztelése volt hát a feladat, jobbára Budapesten, nem ritkán a belvárosban közlekedve, ugyanakkor gondolva, hogy bármikor beleszuszakolható a család, zárható rakterébe meg a fél háztartás, s mehetnénk bárhová, bármilyen körülmények közepette, akár egy 2,5 tonnás, mondjuk krosszmotorokkal megpakolt utánfutót húzva kifelé a világból.
Túl a romantikán persze az is egy ilyen Hilux-féle pickup mellett szól, hogy sokaknak tetszik a forma, a méret, s így igenis van létjogosultságuk a platós teherautóknak. Nem mellesleg visszaigényelhető az áfa, de még mielőtt rátérnénk az anyagiakra, nézzük, miben más a modellfrissített változat. Először is csicsásabb, divatosabb. Átdolgozták, s jó sok krómmal elegánsabbá, személyautósabbá tették az orr-részt, átlátszóak az indexburák, a csúcsot képviselő SR+ felszereltségi szinten sötétített az üvegezés a B-oszloptól, krómozottak a Toyota-feliratos kilincsek is, a könnyűfém kerekek pedig 17 colosak. A fényszórómosóval is ellátott tesztautó légbeömlősen púpos géptetejére ráadásul extra műanyag elemet csavaroztak Hilux-felirattal, az 1547 mm hosszú, 1515 mm széles és 450 mm mélységű platóra meg - 604 ezer forintos felárért - külön nyitható teleszkópos, ezüstre fújt műanyag fedelet applikáltak. Szintén újdonság és üdvös egyébként, hogy a hátsó ajtó is kulccsal zárható.
Duplakabinos Hiluxunk 545 ezer forintos bőrcsomagot is kapott, elöl-hátul tágas utastere így messze nem mondható teherautósnak. A méretes, fűthető első üléseken kívül az ajtókárpit is bőrözött, a multikormány és a váltógomb már az SR+ szinten nem plasztik. A műanyagok kemények, kopogósak, a bőrcsomagból a sajnos fix, cserébe öblös rekeszt rejtő könyöklőre is juthatott volna egy kicsi. A műszerfal személyautós, az "ergonómiailag optimalizált" Optitron számlapok nagyok, jól olvashatóak. A széles középkonzol tetején trónoló, elmaradhatatlan óra mellett találjuk meg a fedélzeti számítógép adatait, alattuk kiváló, központi helyen van a Touch & Go érintőképernyős navigációs és multimédiás rendszer nagy gombokkal, könnyű kezelhetőséggel. Bluetooth-kihangosítás, MP3-olvasás, USB-csatlakozás, minden van. Automata klíma is, igaz, egyzónás. Kisebb, praktikus fiókok rámolhatók a légkondicionáló két oldalán, illetve a váltó(k)tól balra, a vezető keze ügyében, a kesztyűtartó és az ajtózseb átlagos. A pohártartók is lehetnének tágasabbak, ugyanis a literes palackot csak úgy-ahogy fogadják be. Dicséretet érdemel a két "sarokban", a szellőzőrostélyok alól kihúzható további pohártartó, valamint az, hogy a belső világítás kapcsolója és a szemüvegtartó is jó nagy.
A négy elektromos ablakemelő közül egyedül a sofőré automata. Fényérzékelős világítás van, a belső visszapillantó viszont nem elektrokróm. Mentségére a nem nyitható, de sötétített leghátsó ablak hatásosan tompítja a mögöttünk érkezők túl erős lámpafényeit. A fűthető, elektromosan állítható külső tükrök kellően nagyok és holttérmentesek. Pohártartó és térképzseb a hátul ülőknek is jutott, még szerencsésebb, hogy viszonylag kényelmesen, akár hárman is elférnek a második sorban. Némi belső poggyásztér az osztatlan hátsó ülőlap felhajtása után nyerhető.
Hirdetés
Az már a forgalomban derül ki, hogy az A-oszlopok vaskosak, de a platóra biggyesztett felépítmény is elvesz a kilátásból. A magas vezetői pozíció azzal együtt jó, hogy a kormányoszlop csak függőlegesen mozgatható. Az elektromos állítású ülés oldaltartása minimális, és idetartozik még, hogy a fellépő, ha már van, lehetne szélesebb, a beszállás inkább felszállás, a kiszállás pedig kiesés. A problematika rövid gyakorlatozással és a kapaszkodó intenzív használatával orvosolható.
Hidegben csörögve kel életre a négyhengeres dízelmotor, bemelegedve aztán szolidan kerepel - tesztautónk az erősebbik, háromliteressel volt szerelve. Az Euro V-ös 171 lóerő és a sofőr rendelkezésére 1400-tól 3200-es fordulatig álló 360 Nm éppen elég a minden jóval megtömve vagy 2 tonnás monstrum helyváltoztatásához, fura egyébként, de az 5 fokozatú manuális váltós kivitelnek szerényebb, "mindössze" 343 Nm a nyomatékcsúcsa. A 12 mp-es 100-as sprintidővel nem fog elbüszkélkedni a tulajdonos, azonban a Hilux nem is az a gyorsulgatós, túlmotorizált, "majd én megmutatom" turbódízel - a Hiluxszal vonulni jó. Úgy 100-as tempóig halk, autópálya-tempónál már elég zajos. Egyenesfutása nem tökéletes, a pihentető és fogyasztáskímélő tempomat viszont finoman működik, akárcsak az 5 sebességes, klasszikus automata váltó. Kézzel nem kapcsolgatható (de minek is), gyorsnak sem nevezhető, de rángatás és bizonytalankodás nélkül teszi a dolgát. Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul laprugós futómű a vártnál komfortosabb volt, messze nem pattog már úgy a pickup terheletlen hátulja, mint a régi szép időkben. Széria a menetstabilizáló az összes többi hárombetűs elektronikai felügyelettel együtt. A tempós kanyarodás természetesen továbbra sem a Hilux kedvenc műfaja, egy-egy hirtelen kormánymozdulatra komoly oldaldőlés a válasz. A kormány túlszervózott, és szokás szerint rengeteget kell tekerni az élesebb kanyarokban. Vagy parkoláskor. Az 5,2 méternél is hosszabb furgonnal nem könnyű feladvány egy szűk utcában vagy garázsban lavírozni, de "csak" a jókora fordulóköre okán. Bár tolatóradar, s így hangjelzés sincs, van kamera! Képe a központi kijelzőn csöppet késlekedve jelenik meg, de azután milliméterre pontosan navigál a kiszemelt helyre.
És akkor az anyagiak, először is a méregdrága üzemanyag felől közelítve. A Hilux dögnehéz, és hajtáslánca, a 4x4 meg az automata váltó is sokat fogyaszt. Gyárilag vegyes üzemben 8,6 litert, tapasztalataink szerint hidegben és 2/3 várossal 12 litert 100 kilométerenként. Az ára pedig ebben a csúcskivitelben nettó 7,2, azaz bruttó (most még 2011-ben, a 25 százalékos áfával) 9 millió forint. Plusz metálfény meg felépítmény, a 247 ezres navigáció és miegymás - még egy millió. Temérdek pénz, más kérdés, hogy a vetélytársak sem olcsóbbak. A garancia 3 év vagy 100 ezer km, a kérdés pedig mellesleg örök: mire, miért jó egy ilyen pickup, mint a Toyota Hilux, a Nissan Navara vagy a többi, melós teherautóból lett szabadidős luxusbatár? Egy lehetséges válasz: ha úgy vesszük, több célra is alkalmas, mint egy "hagyományos" szabadidő-autó, mert míg egy RAV4 vagy egy Highlander belterét nem feltétlen mocskolja össze a tulajdonosa, addig a Hilux platóján szabadon garázdálkodhat. Még akkor is, ha szőnyeggel bélelt, hiszen állítólag az is simán mosható.
Árak
Tesztmodell alapára
8 995 000 Ft (2011.12.03.)
Tesztautó ára
10 061 715 Ft (2011.12.03.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
2982 cm3
Teljesítmény:
126 kW (171 LE) 3600 1/min-nél
Nyomaték:
360 Nm 1400-3200 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
12 s
Végsebesség:
175 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
8,6 l/100km
Méretek
Hosszúság:
5260 mm
Szélesség:
1835 mm
Magasság:
1860 mm
Saját tömeg:
1875 kg
Össztömeg:
2735 kg
Terhelhetőség:
960 kg
Tengelytáv:
3085 mm
Karosszéria-kivitel:
pickup
Belső szélesség elöl:
1450 mm
Belső szélesség hátul:
1500 mm
Belmagasság elöl:
920-980 mm
Belmagasság hátul:
910 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
280 mm
Ülőlap hossza elöl:
490 mm
Ülőlap hossza hátul:
480 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1515 mm
Csomagtér magassága:
450 mm
Csomagtér hossza:
1547 mm
Motor és váltó
Motor:
Dízel üzemű
Motorosztály:
EURO 5
Hengerűrtartalom:
2982 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
automata - 5 fokozatú
Nyomaték:
360 Nm 1400-3200 1/min-nél
Teljesítmény:
126 kW (171 LE) 3600 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
175 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
12 s
CO2-kibocsátás:
227 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
8,6 l/100km
Fogyasztás a használónál:
12 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
63 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
68 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
73 dB(A)
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 07:26
    Permalink

    Pickupot akarok venni mert szüksegem van a terepezoképességeire,pakolhatóságára,megbízható mechanikájára.Rengeteg tesztet olvastam,néztem és 3 esélyes maradt: Toyota Hilux,Ford Ranger vagy Volkswagen Amarok,de nem tudom eldönteni melyik legyen…Amúgy elég nehéz terepen is lesz használva,sárban,hóban,de a kényelem is fontos.Elképedve olvastam hogy: ”a tesztautóban menet közben szinte folyamatosan nyikorgott, zizegett valami a műszerfal mélyén.” Szerintem ez elfogathatatlan egy új autótól,foleg ha Toyota.Szivesen fogadok bármilyen tanácsot.

  • 2017.10.31. at 07:26
    Permalink

    A benzin kb 200ft. Ez a Toyota kicsi ahhoz hogy nyerges szerkezetet rategyenek. A Tundra az nagyobb 5.7L V8 motorral de altalaban inkabb annal is erosebb , hatul duplakereku teljesmeretu pick up okat hasznalnak erre a celra.
    Pl Ford F-350 4×4 Diesel

  • 2017.10.31. at 07:26
    Permalink

    Itt az USA ban az ilyen dolgokat hivjak “autonak” , termeszetesen automata sebvaltoval mivel a keziek muzeumba lettek kuldve 50 evvel ezelott.
    Csak a motor pici , egy 6 L -es benzines motor jobban mutatna benne.

Vélemény, hozzászólás?