Itt a fagy, ne lepődj meg, ha nem indul az autód; van megoldás!

Hiába készülhetnénk rá, a hideg idő beállta némi rosszmájúsággal a legtöbb autósnak ugyanúgy minden évben meglepetés, mint a közútkezelőknek az első hó. Az autók szempontjából - a téli gumin túl - a legfőbb kérdés ugyebár, hogy ilyenkor mind a hűtőfolyadék, mind a szélvédőmosó fagyálló legyen. Mivel hűtőfolyadékból már évek óta nem szokás nyárit és nem fagyállót alkalmazni, az előírt csereciklusokat tartva nem is nagyon kell aggódni azon, hogy az ne lenne fagyálló, de persze érdemes a tél előtt ráméretni (akár a benzinkutakon is van erre mód) és persze a szélvédőmosó tartályát is fagyálló folyadékkal feltölteni. Aki még nem tette meg, gyorsan tegye meg, hiszen az első fagyok már be is köszöntöttek a hétvégén, s továbbiak is várhatók. Utóbbi folyományaként pedig sokaknál jelentkezhet a motorindítás meghiúsulása. Persze egy rendes autós a tél előtt az akkumulátorát is megmérette, de bevallom, ilyet és magam is csupán egyszer tettem, amikor azért nagyjából sejtettem már, hogy koros az aksim, kellett is cserélni. Az akkumulátor mérése amúgy a kötelező szervizek bevett mutatványa is, ugyanis az akkuk tulajdonsága, hogy teljesítőképességük a hőmérséklettel (és persze a töltöttséggel is) csökken. Simán lehet tehát, hogy egy fagyponton még indításra képes akkumulátor egy fagyos reggelen már pont nem fog tudni indítani. Ezért is javasolt, hogy főként télen (amikor jellemzően több fogyasztót használunk, már csak világítani is többet világítunk) időnként töltsük fel az akkumulátort, hogy legalább a töltés rendben legyen - persze csakis vezérelt, a túltöltéstől óvó töltőt használjunk.
Ha viszont reggel azzal szembesültünk, hogy autónk nem indul, esetleg már annyi erő sincs az akkumulátorban, hogy a központi zárat vezérelje, akkor bizony a következő három lépés vár ránk. 1. Indítás bikázással
Jellemzően egyszerűbb az autót működésre bírni, mint egy megfelelő akkumulátort szerezni bele, meg aztán még ne írjuk le a fagypont alatt nem indító akkumulátort, talán még menthető lesz (talán...). Jöhet tehát a bikázás, azaz a külső forrásról indítás.

Egy zsebbikára vagy egy segítő autóra lesz szükségünk.

Hívható szomszéd, akkusegély-szolgálat, vagy akár egy taxi is, jellemzően ők is tudnak segíteni. Amennyiben zsebbikát használunk, fontos, hogy az az autónk motorjához illő méretű, indítóáramú legyen, ugyanis léteznek kisebb benzinesekhez és nagyobb dízelmotorokhoz használhatók is. Hasonlóan figyelni kell arra, hogy a miénkhez hasonló méretű motorral (és akkumulátorral) rendelkező autótól kérjünk segítséget, valamint arra is, hogy a bikakábel bírja el az adott indítóáramot, különben indítás helyett csak a kábel elolvasztása lesz az eredményünk. Zsebbika esetén csupán a motortér bikapontjára/az akku pozitívjára kell csatlakoznunk, valamint egy testpontra. A bikapont fontos kulcsszó, számos mai autónál van már ilyen, ugyanis maga az akkumulátor sokszor eléggé be van építve. Ha nem tudjuk, hogy hol van ilyen, nincs kéznél a kezelési kézikönyv, a "modellnév+jump start" keresőszóra meg fogjuk találni. Amennyiben másik autóról indítunk, fontos, hogy annak járó motorja mellett, sőt, egy közepes fogyasztóját is "járatva" indítsunk, az autókat pedig az indító autó pozitív sarujától indulva kössük össze (logikusan a pozitívot a pozitívval, vagy a bikaponttal); az indító autó negatívjától csak az indítandó akku testpontjára kell csatlakozni. Az összekötés után érdemes adni egy-két percet a lemerült akkunak, majd utána indítani. Indítás után először a segítséget adó autóról, az előbbi sorrendet visszafele kötve csatlakoztassuk le a kábeleket. 2. Töltsünk!
Fontos, hogy ha indítási segítségre volt szükségünk, akkor utána töltsük fel az akkumulátort. Nem muszáj rögtön töltőre tenni az akkumulátort, de legyünk annak tudatában, hogy egy rövidebb út messze nem biztos, hogy elegendő töltést fog adni. Ha viszont külső töltőt használunk, nem csak az fontos, hogy az vezérelt legyen, hanem az is, hogy az akkumulátorhoz illő, a stop-startos autókkal egyre inkább elterjedtebb AGM rendszerű telepek ugyanis speciális töltőt igényelnek. Legtöbbször hiú ábránd az, hogy csupán töltésre van szükség, ezért azon túl érdemes megvizsgáltatni az akkumulátort, hogy érdemes-e egyáltalán még vacakolni vele, vagy a következő és akár komolyabb fagy ismét problémát fog majd okozni. Az autóvillamossági műhelyek mellett a nagyobb autósboltok, de persze jellemzően a komolyabb autószervizek is rendelkeznek olyan műszerrel, amelyek meg tudják becsülni az akkumulátor állapotát. Ha pénzt áldozunk az új akkura, időt és bosszúságot spórolhatunk. 3. Új akkumulátor vásárlása
Jellemzően két út vezet ide, az első meghiúsult indítás után a szerviz javaslata (lásd a kettes pontnál), vagy a második, már egy alapos töltést követő indítási probléma. Lehetőség szerint ne egy bevásárlóközpontban, áruházban, hanem szakboltban vásároljunk. Elég sok jellemzőnek kell ugyanis megfeleljen az új akkumulátor: méretével, póluskiosztásával, kapacitásával és persze indítóáramával is passzolnia kell. Sokan és sokszor javasolják, hogy lehetőség szerint a gyárinál nagyobb kapacitású és indítóáramú telepet válasszunk. Ebben van némi igazság, hiszen ahogyan az akkumulátor öregszik, úgy az önindító is, igen ám, de a generátor is, azaz ne vigyük túlzásba a felfelé lépegetést, mert hiába lesz nagy kapacitású az akkumulátor, ha azt a generátor nem tudja feltölteni. Magyarán a gyári feletti lépcsőnél nem nagyon érdemes feljebb menni és persze maga a generátor is ellenőrzendő, ahogyan a kábelek és csatlakozók, az akkusaruk is. Már csak azért is, mert alapvetően két dologgal: a saruk tisztításával (hogy az áramfelvétel és a töltés is megfelelő legyen), valamint az időszakos, télen akár havonkénti külső töltéssel látványosan növelhetjük akkumulátorunk élettartamát, így később és ritkábban juthatunk el oda, hogy újat kelljen venni.