Parkolóradar olcsón, sőt, akár ingyen is

Parkolni tudni kell, az autó végeit érezni kell - mondják sokszor, sokan, pedig ma már messze nincs így. Akár az autó is leparkolhat helyettünk, ehhez azonban gyári rendszerekre, szenzorokból, komolyabb vezérlőelektronikából és elektromos szervokormányból összeépülő rendszerre van szükség. Az autó végeit, nem csak farát, hanem orrát is érző radarrendszer azonban a boltban kapható, s viszonylag egyszerűen beépíthető minden autóba. Mi az egyik legolcsóbb első-hátsó, 8 szenzoros rendszert, a Conrad web-, vagy valódi áruházából egyaránt elérhető, egy combosabb teletankolás áráért, 22 900 forintért kapható, nem túl hangzatos, ám annál célratörőbb nevű "Tolatóradar 8 érzékelővel, LCD kijelzővel" parkolássegédet tettük próbára.
[urlap]
Döbbenetesen kicsiny, konkrétan bonbonos méretű dobozból csomagolható ki a kétszer 4 szenzor, a hozzájuk tartozó kábelköteg, a vezérlőelektronika, illetve a színes kijelző. Jó pont, hogy részletes magyar nyelvű leírás már az interneten, a termék adatlapján is található, előre fel lehet készülni a szerelésre, ami nem túlzottan bonyolult. Akár saját kezűleg is kivitelezhető, de még biztosabb a végeredmény szerelővel, nekünk a Balogh és Fia Suzuki szerelő műhely segített. Még a vásárlás előtt érdemes előre tanulmányozni az internetről is elérhető leírást, ugyanis a szenzorok előírt pozíciója miatt egy-egy speciális lökhárítójú autó kieshet az alkalmazható modellek köréből. A szenzorokat a földtől 50-80, egymástól 30-40 centiméternyire kell elhelyezni, további megkötés, hogy azok függőlegesen és a hossztengelyre merőlegesen kell, hogy álljanak, különben fals jeleket adhatnának. A beépítés első konkrét teendője tehát a szenzorhelyek pontos kimérése és jelölése. Utána következhet a fúrás, melyhez saját (fúró)készülékre, illetve a szetthez adott lyukfúróra lesz szükség. Természetesen utóbbi felállás csakis a műanyag lökhárítós autókhoz megfelelő, ha valaki netán egy régebbi, még fém ütközőkkel szereltre, például Ladára szeretné felszerelni, egyedi tartókonzolok gyártásra lesz kárhoztatva. Fúrás előtt a lökhárítókat nem kell feltétlenül leszerelni, azt viszont feltétlenül ellenőrizni szükséges, hogy nehogy legyen valamilyen berendezés a műanyag alatt, ami gátolná a beépítést, esetleg a fúrás során megsérülhetne. Lyukfúrás és a lyukak sorjázása után a szenzorokat gyakorlatilag csak a helyükre kell pattintani, természetesen arra figyelve, hogy az A-tól H-ig betűzött szenzorok a megfelelő helyre kerüljenek, s következhet a kábelezés. Első és fontos lépés a központi elektronikának utastéri, nedvességtől mentes helyet találni. Ennél bonyolultabb a kábelkivezetési, pontosabban -bevezetési pontokat megtalálni. Szerencsénk van, ha vannak egyéb „berendezések”, leginkább lámpák is a lökhárítókban, ez esetben lesz kábelkivezetés is, melyen csak keresztül kell fűzni az új vezetékeket. Ha a szenzorkábelek ki-, illetve bevezetése megtörtént, azokat betűjelüknek megfelelően kell bekötni a központi egységbe, s következhet annak az autó áramrendszerébe csatlakoztatása. Kétszeresen is kell tápot kapjon, egyet közvetlenül a gyújtás ráadásakor, egyet pedig a hátramenet kapcsolásakor, leginkább a tolatólámpától. Az első szenzorok ugyanis automatikusan élednek, és folyamatosan figyelnek – automata váltós autó esetén köthetők a féklámpára is, hiszen parkoláskor azoknál finoman folyamatosan nyomjuk a fékpedált. A többi autónál azonban az első szenzorok mindig éberek, s amennyiben akadályt észlelnek, azonnal bekapcsolják a parkolássegéd kijelzőjét is. Amikor azonban a rendszer a tolatólámpától is áramot kap, az első szenzorok lekapcsolódnak, s csupán a hátsók figyelnek, a rendszer csakis miattuk fog csipogni.
Utólagos rendszer lévén a csipogás csakis egy helyről, a központi elektronikából jöhet, az akadály távolsága szerint változó színű – szabad (elöl 100, hátul 100-200 cm) út esetén zöld, közepes tartományban (elöl 100-70, hátul 90-70 cm) borostyánsárga, közeli (egységesen 60-40 cm) tartománynál pedig már piros - kijelzőn azonban az akadályok - négy sarok szerinti - helye is látható. A távolságokat az egyre kisebb megszakításokkal jelzett hang is jelzi, 30 cm-ről már folyamatos a sípolás, de a precíz manőverezést segíti, hogy a távolságok deciméteres (tizedméteres) pontossággal leolvashatók a kijelzőről. A nem csak feliratát, hanem színét is variáló kijelző akkor is segít, ha parkolás közben (nagyon helyesen) nem a monitort, hanem a tükröket, netán az ablakokon keresztül az akadályokat nézzük. A tolatóradar-ellenzőknek végső érvként pedig még felhozható, hogy a kijelző oldalára tett kapcsolóval a sípolás, pittyegés bármikor kikapcsolható, így ha például elaludt a gyerek a hátsó ülésen, a radar nem fogja felébreszteni.
Megéri-e árát a Conrad-féle első-hátsó parkolóradar? Szerintünk bőven, egyetlen horzsolást megúszva is bőven megtérülő befektetésről van szó, jelzései pedig precízek, megbízhatók, a kijelzőn az akadály iránya is jól látható. Még filléres autóhoz is érdemes megvenni, ha sajátunk nem is nagyon érdekel, legalább nem kell majd a betétlapokat osztani, ha netán elnéznénk valamit. Egyetlen dologra kell csak figyelni, parkolni lassan érdemes, a radar működése is csak akkor precíz, illetve akkor marad időnk korrigálni. A teszt- és a nyereménykészüléket egyaránt a Conrad Szaküzlet biztosította.