II. rész: Figyelem! Csak az jöjjön, aki bírja!

Te miért vezetsz rosszul? - Ami a vezetésoktatásból kimaradt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Autóvezetést segítő sorozatunk második részében azt vesszük sorra, milyen dolgokra kell koncentrálni elindulás előtt. A jelszó: figyelem!


Az autóvezetés tökéletes terep arra, hogy az ember gyakorolja vele született kombinációs és - csúnya idegen szó - multitasking, magyarul figyelemmegosztó képességét. Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan telefonáljunk ballal, miközben jobbal szemhéjat festve/sportújságot lapozgatva a legbelső sávban kocogunk a megengedett sebességhatár alatt 10-zel vagy felette 50-nel. Arról van szó, hogy a vezetés többrétű tevékenység: nem árt, ha az ember rutinszerűen tudja kezelni a pedálokat, a váltót és a kormányt, azonban ez egyrészt gyakorlatot igényel, másrészt csak egy szelete a vezetésnek. Nagyjából eddig jut el - remélhetőleg legalább - aki megszerzi a jogosítványt: tudja, hogy az autó a gázpedálnak köszönhetően halad előre, hogy a fékkel lehet lassítani, és hogy ott elöl az a kerek izé segít, ha az út meggörbül. Nélkülözhetetlen tudás, de igencsak hiányos.
Hirdetés
Csomó minden mást is kell ugyanis csinálni, miközben gépjárművet terelgetünk a hömpölygő forgalomban. Jó, ha autóba ülve fel tudunk állítani egy fontossági sorrendet, amin a felhívom a barátnőmet és a megcukrozom a kávét típusú tevékenységek egészen hátra kerülnek. Helyettük legyen a legfontosabb a figyelem. Mindig. Mindenhol. Mire kell legjobban figyelni? Szerintem sorrendben erre az öt dologra:
  1. Ne tegyünk kárt más testi épségében!
  2. Ne tegyünk kárt saját testi épségünkben!
  3. Ne tegyünk kárt más autójában!
  4. Ne tegyünk kárt saját autónkban!
  5. Ne akadályozzunk másokat a körülményeikhez képest szabad haladásban!


Hogy ezt az öt alapelvet betarthassuk, ahhoz egyetlen dolgot kell tennünk: figyelni. Figyelni, és imádkozni, hogy mások is ezt teszik. A forgalomban a dolgok töredékmásodpercek alatt történnek, nincs idő az fejfájásraelkalandozásra. Figyelni kell előre, jobbra, balra és hátra, figyelni az előttünk haladóra, és az őelőtte haladókra, a visszapillantók segítségével a hátulról érkezőkre. Figyelni kell a közlekedési lámpákat, a táblák jelzéseit, a körülöttünk autózókat. Figyeljük meg azt is, hogy közülük ki nem figyel, mert velük lesz a legtöbb gondunk. Aki arcát folyamatosan a mellette ülőre szegezi, aki látványosan gesztikulál, aki fülét a vállára helyezett telefonra fekteti, azok nem arra figyelnek, ami a legfontosabb lenne. Tanuljuk meg kiszúrni őket, és készüljünk fel bármire, egy szóval, figyeljünk!

Hogy mindenre jól tudjunk figyelni, nem mindegy, hogy ülünk az autóban. Erről korábban már értekeztünk, úgyhogy most nem ismételjük az instrukciókat, aki még nem állította be rendesen a sofőrülést autójában, most tegye meg! Ha már rendesen ülünk, akkor jöhetnek a tükrök. A belsőt úgy állítsuk, hogy abból szépen egyenesen kilássunk a hátsó szélvédőn át, míg a két szélsővel az legyen a cél, hogy minél jobban leszűkítsük az oldalsó, hátsó holttereket. Az oldaltávolságok és a holtterek felmérésében segíthet, ha úgy hangoljuk őket, hogy kis fejmozgatással lássuk bennük saját autónk oldalait, de éppen csak azok szélét.

A KRESZ előírja, hogy indulás előtt ellenőrizzük a kormányt, a fékeket, a gumikat és a világítóberendezéseket, valamint, hogy megvan-e mindkét rendszámtáblánk. Még nem találkoztam emberrel, aki ezt tényleg minden egyes alkalommal végignézte volna, mindenesetre a havi guminyomás-ellenőrzést mindenképp ajánlottnak tekintjük, és fura, hogy kimaradt a listából az ablakmosó folyadék, ami bizonyos, egyáltalán nem ritka körülmények között - például poros út, esős időjárás - nélkülözhetetlen. És ezeken túl persze érdemes tisztában lenni autónk gyengeségeivel, már ha vannak, s azt is jobb ellenőrizni indulás előtt, hogy papírjaink nálunk vannak-e.

Figyeljünk arra is, hogy részegen vagy egyéb bódult állapotban semmiképp se induljunk el, ez nemcsak jótanács, hanem egyenesen ökölszabály, sőt törvényi előírás, de ezt kiegészítenénk még azzal, hogy betegen, idegesen, fáradtan, egy szóval labilis lelki állapotban, de sérült testiben se erőltessük az autóvezetést. Ruházat tekintetében talán csak annyi, hogy a lapos talpú cipők célszerűbbek a pedálozáshoz, de bakancsban, s bár még nem próbáltam, úgy tűnik, magassarkúban sem lehetetlen a feladat. A papuccsal, mezítlábazással más a helyzet, de már ezt is kitárgyaltuk korábban.
Még egy pár banalitás: télen ne vágjunk neki, amíg nem szabadultunk meg a kilátást elfedő párától, a hóréteget viszont ne csak az ablakokról, hanem az egész kocsiról távolítsuk el. Az esővíz is képes elfedni a kilátást, a visszapillantókra ritkán - soha sem - szerelnek törlőlapátot, legyen egy rongyunk vagy zsebkendőnk, amivel letörölgethetjük. Hiszen ha vizes, akkor nem tudunk vele...na mit is? Bizony, figyelni! Első körben ennyi: figyelem mindenfele, helyes ülés- és tükörbeállítás, műszaki és saját állapotunk ellenőrzése, az autó üzemkész állapotba hozatala. A következő fejezetben már el is indulunk, és azt vesszük számba, hogy az indulás helyétől függően milyen apróságokra kell jobban odafigyelni, hogy megfelelhessünk a fentebb felállított öt pontnak.
A sorozat eddigi részei
I. rész: Ami a vezetésoktatásból kimaradt - Bevezetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Gyerekek, távol álljon tőlem, hogy valakit is méregessek. Én olyan vagyok, aki a saját hibáit is beismeri, és úgy ítélkezik. Sokszor látom, én is, hogy télen a gyökér belső sávban, “látási csíkon” néz ki a kocsiból előre. Közben telefonál, nyakig kabátban (amiben ugye mozogni se lehet) szürcsöli a forró kávét, mert ugye hideg motorral az autó se fűt jól (és még zabál is). Ja, és a lámpánál látom, hogy tökig hóban nyári (jó esetben nem kopott) gumin gurul….
    Szóval közhely, meg alap, meg minden, egyeseknek mégsem az. Én is régen a “boyracer” pózban vezettem (ülés hátra, fekszünk a verdában, bal kéz a kormányon 12 óránál, jobb a váltón, mert így a kemény…. ja és üvölt a zene) aztán kipróbáltam a helyes pózt, fogást, és nézze meg, tényleg jobb így. Az üvöltő zene megmaradt 🙂
    Szóval nem árt néha alap dolgokat is ismételgetni.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Poros úton,meg nehogy valaki az autóba szerelt szélvédőmosó folyadékkal elkezdje az ablakto törölni,mint amit a cikk ír,ezzel csak az üveget karcolod össze,meg télre a gumilapátokat,aztán majd pislogsz,hogy csíkosan töröl.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Én szeretem ezt az új divatot,hogy mindenki a belső sávban poroszkál,addig nekem fenntartják a külső sávot.

    Viszont pár hete a rendőr megállított,mint amit a cikkben ti is képpel illusztráltátok,a rossz úr,csatornafedő. Megkérdezte a rendőr,hogy angliában érzem magam? Nem,csak a kátyúkat kerülgetem. Azt mondja,ezt nem hiszem el. Beült a kocsiba,és elhajtott.

    Már értem,hogy miért vannak ilyen rossz állapotban a rendőrségi autók. Mert egyikük sem vigyáz rá.
    Teszem hozzá,céges autóval csináltam ezt,még ezt is sajnálom,nem hogy sajátom.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Lehet, hogy neked ez egyértelmű, de sajnos, nem mindenkinek. Gyakorta látni olyan autósokat, akik arra sem képesek, hogy a hótól megtakarítsák járművüket. Jó esetben, egy 10 centis lyukat kaparnak a szélvédőn, vagy, egy ugyanekkora területen letörlik a párát és ennyi.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Ez jó cikk? Klisé az egész, egy éretségiző ír ilyet.

    ” télen ne vágjunk neki, amíg nem szabadultunk meg a kilátást elfedő párától” … na neeee, tényleg?

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Kedves Gergő!
    Nagyon köszönöm, hogy foglalkozol a témával, és szánsz időt-energiát erre a cikksorozatra! Sokat lehet tanulni-ismételni belőle. Csak így tovább!
    Üdvözlettel: kleo

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Nem érzem úgy, hogy ez a cikk, az oktatói társadalmat minősítené. Valamit, nagyon félre értettél. Szét kell nézni az utakon és egyből látszik, miért is íródott ez a cikk!

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Gruber Gergely! Valóban úgy érzi, hogy az oktató társadalmat minősíti egy ilyen szenzáció éhes cikkel? Tipikus újságírói módszer, hogy elolvassák amit leírt. Olyan mintha azt írnám az újságírókról, hogy dilettánsok, azért mert van köztük jó pár. Abban igaza van, hogy ismételni kellene sok mindent, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni dolgokat. Ha tényleg így érzi, akkor talán volt oktatójával kellene elbeszélgetnie, miért nem tanította meg ezeket a dolgokat. Szívesen segítek én is és többi oktató társam, ha hiányosságai vannak.
    Tisztelettel: D.P.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Gruber Gergely! Maga szerint ezek kimaradtak az oktatásból? Mint a figyelem, indulás előtti ellenőrzések? Nevetséges amit és amilyen címmel ír cikket. Tipikus újságírói ferdítés. Az, hogy ezeket át kell ismételni igaz, de eleve leminősíteni az oktatást? Olyan mintha én azt állítanám, hogy minden firkász dilettáns! Ami természetesen nem igaz, de jól hangzik. Vannak gondok az oktatással, de kikérem Magamnak az ilyen minősítést.
    Ha szüksége van pár órára, mert olyan oktatót talált aki ezeket nem oktatta, szívesen állok rendelkezésére.
    Tisztelettel: D.P.

  • 2017.10.30. at 12:44
    Permalink

    Jó ez a cikksorozat. Remélem minél többen elolvassák, és átgondolják, hogy mit csinálnak rosszul.
    Ismeretségi körben volt, akinek leesett lábhoz a telefonja, és fel akarta venni. Kész is volt a baj, pár másodperc alatt letért az útról, és eltalált egy parkoló autót. Szerencsére senkinek semmi baja nem lett, de lehetett volna ott gyalogos is, vagy átmehetett volna a szembe sávba is. Magamon is tapasztaltam, hogy elkezdtem kóvályogni, ha levettem a szemem az útról. Már inkább félreállok, vagy megvárom a következő lámpát, vagy kereszteződést, ahol úgyis meg kell állnom.
    Sokan azt képzelik, hogy már mindent tudnak a vezetésről, pedig mindig van hova tovább fejlődni.

Vélemény, hozzászólás?