TOYOTA AYGO

Méretéhez képest elöl kifejezetten tágas az utastér, de hátulra magasakat inkább ne ültessünk. Négy fő csak csomagok nélkül közlekedhet benne. Sok a műanyag, és az ajtókon is kilátszik a fém, de vidámak a formák, sok az új ötlet, jópofa a középkonzol, pakolóhelyből is akad tisztességgel. Egy fokkal praktikusabb ugyan az ötajtós, de persze az is csak négyszemélyes. A feles osztású támlák döntésével az alaphelyzetben parányi (140 l) csomagtartó könnyen bővíthető (710 l-ig). Viszont nem hibátlan az ergonómia, mivel a kormány csak fel-le irányban állítható, és az üléshelyzeten is lenne még mit csiszolni.

Rendkívül szegényes felszereltség az olcsó változatokban. Jól felextrázva viszont (ami csupán annyit jelent, hogy legalább egy légkondi, központi zár és elektromos ablakemelő is tiszteletét teszi a kis masinában) már túl magas az ár.

A Toyota saját fejlesztésű 68 lóerős háromhengeres benzinese igényli a pörgetést, igaz, még úgy sem túl dinamikus, de a rövid áttételezésű váltóhoz kapcsolódva megfelelő vehemenciával mozgatja az üresen mindössze 800 kg-os kisautót. Ugyanakkor takarékos és megbízható. A dízel Aygót nálunk nem forgalmazták.

Mivel az Aygo tulajdonképpen japán autónak számít, így a megbízhatósággal nincs komoly gond. Kis fogyasztású benzinmotor, a testvérmodellek (Citroën C1 és Peugeot 107) és a lengyelországi gyártás miatt pedig megfizethető alkatrészárak.

Viszonylag friss konstrukció, így a tervezésénél odafigyeltek a biztonságra. Négycsillagos NCAP-törésteszt eredmény, felárért oldal- és függönylégzsákot is adnak hozzá, fékrendszere menetstabilizáló funkcióval is ellátott.