Csak ne fekete legyen! Így kaparintottam meg AMG-ként az EQE-t

Már nem csak kapható, ki is próbálható hazánkban a Mercedes "kisebbik" elektromos limuzinja, az EQE, ami csokornyi elektromos SUV és haszonjármű után érkezett. Mi rögtön egy AMG változattal ismerkedhettünk, pedig a választáskor mindössze annyi volt a preferenciám, hogy "ne fekete legyen". Nézzük először a méreteit! 27 centivel rövidebb a Mercedes csúcs villanyautójánál, az EQS-nél, mindössze 1,1 centivel hosszabb az aktuális E-osztálynál. Méretben tehát utóbbihoz, technikájával és formájával azonban az EQS-hez áll közelebb, hiszen ahhoz hasonlóan az EVA (Electric Vehicle Architecture) moduláris építőkészlettel kreálták. Elöl négy lengőkaros, hátul multilink, opcióként légrugós, hangolható, adaptív lengéscsillapítós futóművével egyenesen az S-osztályt, formájával és tudásával olyannyira az EQS-t idézi, hogy gyakorlatilag annak kicsinyített másának tűnik. Józanul, hiszen így is közel 5 méteres, csaknem 2 méter szélességű autóról beszélünk, ami olyan kiterjedésű, hogy 1,5 méter feletti magassága fel sem tűnik. Szemben az EQS-sel nem öt-, hanem csak négyajtós, 180 literrel kisebb, 430 literes, szűk nyílású csomagtérrel, de szenzációsan jó, Cw=0,22 alaktényezővel. Utastere ugyanakkor nem ismer kompromisszumot. Belső mérteivel is lenyűgöző, elöl az E-osztályhoz mérten 2,7 centivel jelentősebb a szélesség, egymástól távolságot tartva utazhat a két első utas, az akár négyzónás klímával és az E-hez mérten 8 centivel hosszabb utastérnek köszönhetően a két szélső hátsó hely is nagyon komfortos. Hála a karosszéria magasságának, a kupés tetőív ellenére is van fejtér hátul bőséggel, pedig a tengelyek között ott a nettó 90,6 kWh kapacitású lítium-ion akkumulátor, ami egyébként 10 modulból épül fel, saját vezérlőszoftvere pedig az autó többi rendszeréhez hasonlóan OTA (over-the-air) frissíthető, nem mellesleg pedig 10 év/250 000 km garancia is vonatkozik rá. A tágasságon túl a beltér elképesztően modern is. A vágott aljú kormánykerékre küllőnként két sornyi gomb került, alapáron a sofőr elé 10,25 colos, középre 11,9 colos kijelző kerül, de opcióként már az osztott képernyős alapváltozatban is növelhető 12,3 colosra az előbbi, 12,8 colosra utóbbi, amivel haptikus visszajelzést és ujjlenyomat-olvasót is kapunk. A vezetett tesztautóba is ilyen került, de a kínálat csúcsán az EQS-ből ismert Hyperscreen jár, ahol A-oszloptól A-oszlopig, 1,4 méter szélességen nyújtózik a sofőr és az utas előtt is 12,3 colos, középen 17,7 colos érintőképernyő, ami azonban egy karcmentes üveglap alatt egy egységet alkot. Na ez az, ami jelenleg épp nem elérhető, az ok pedig a chiphiány. Bevallom, nekem jobban is tetszik a hagyományos osztott képernyős megoldás, így autószerűbb az EQE. Már amennyire autószerű lehet, bár így is közelebb áll talán egy űrhajóhoz, legalábbis a próbált EQE 43 AMG 4Matic, ami a jelenlegi csúcsverzió, azonban valójában az EQE AMG kínálatának belépője, hiszen az EQE most valódi alap és alap AMG verziójával debütált. A belépőt az EQE 350+ jelenti, itt a hátsó kerekeket hajtó állandó mágneses szinkronmotor 215 kW-ot (azaz 292 lóerőt) szabadít a hátsó kerekekre, 565 Nm nyomaték társaságában, már ez is 6,4 másodperces 100-as sprintet tud, aminél nemigen kell jobb, de azért jön majd az EQE 500 4Matic is, első-hátsó villanymotorral, 472 lóerős rendszerteljesítménnyel és 858 Nm nyomatékkal. Helyette egyelőre az EQE 43 AMG verzió választható, 476 lóerővel és 858 Nm nyomatékkal, 4,2 másodperces 100-as sprinttel, AMG, azaz függőleges lamellás hűtőmaszkkal és egyedi lökhárítókkal. Ezt a verziót vezethettük, de nyugalom, lesz majd még AMG EQE 53 4MATIC+ is 687 lóerővel, ha valaki tényleg szereti átrendezni belső szerveit a gyorsulás által.
Az EQE 43 AMG erejéről sokat mond, hogy "reduced" üzemmódjában is dinamikusabb az átlag villanyautóknál, Sportban és pláne Sport+-ban pedig katapultál, komoly, de teljesen művi, a Burmester hifiből megszólaló hanghatás mellett. A hang mellett persze minden más (futómű, kormányzás, pedálreakció, visszatöltés) is hangolható, illetve ugyanezek akár adaptívan is változhatnak, a másodperc tört része alatt, hiszen az EQE minden szempontból gyors, végsebessége 210 km/óra. De nem csak gyors, már használható, akár 600 kilométer feletti hatótávot is adó. Töltésből AC oszlopról egyelőre 11 kW-osat tud, ezzel akkuja 8,5 óra alatt telíthető, de jön majd opcióként a 22 kW-os töltés is, a 170 kW-os DC villámtöltéssel pedig már most megvan a fél óra alatti 80%-os érték. Különlegesség, hogy tudja a Plug&Charge töltést az erre alkalmas oszlopoknál és az is, hogy háromféle töltési mód is beleprogramozható, például a lekapcsolási százalék vagy a kábel elengedése kapcsán. Mercedeshez hűen az EQE is millióféle bőrkárpittal és műszerfalbetéttel kérhető, elérhető a hátsókerékkormányzás is, amivel kompakt autós fordulókört és elképesztő kanyarstabilitást kapunk, felniből is csokornyiból válogathatunk. A villanyautók közül talán elsőként karbon-kerámia fékek is kerülhetnek az AMG-nél már alapáron is 20 colos, de nagyobbra is váltható alufelnik mögé. Igaz, a bő 2,5 tonnás saját tömegű autónál a pedálérzet így sem volt harapós, ezt a tömeget megállítani (pláne többször egymás után) valóban kellenek a nem szerény tárcsák. Az EQE vételára sem szerény, az EQE 350+ 30 197 000 forintról indul, míg a vezetett 43 AMG változat 43 992 000 forintról, de prémiummárkához hűen az extrák bár csábítóak és szinte végtelenek, nem olcsók. A vezetett példány így például további 10 millió forinttal volt drágább, amivel leginkább az EQS-nél olcsóbb csak. Igaz, ez is nagy szó, hiszen technikájával lényegében ugyanazt adja, városban élhetőbb, de így sem szerény méretekkel, ráadásul a Mercedes 6 év/150 000 km szervizszolgáltatást ad az EQE-hez is, így aki megveszi, tényleg olcsón autózhat vele, már ha ennél az árnál ez számít valakinek.