Játssz még! – Toyota GT86

Menetpróba: Meghajtottuk a frissített Toyota GT86-ot

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Csoda, hogy a Toyota ekkora energiát fektet egyetlen valóban izgalmas autójába. A GT86 mindent átható frissítést kapott, finomhangolásait jégpályán mutatta meg.


Lappföldről nagyjából mindenkinek a Mikulás jut eszébe, mármint Joulupukki, de nem csak a gyerekek valódi játszótere a sarkkörön fekvő város, Rovaniemi. Az autózás igazi fellegvára, a szinte átláthatatlan mennyiségű fenyőerdők között akkora jégpályákat építettek, kimondottan autóknak, amekkorákat nem szégyelltek. Az Arctic Driving Centerben próbálhattunk ki a frissített Toyota GT86-ot, amiért az igazi benzinvérűek még egyáltalán komolyan vehetik a Toyotát. Igaz, most újabb fejezet kezdődhet a huncut Toyoták nagykönyvében, a Yaris raliban való versenyzésével jön az utcai 200 lovas mini hot hatch is. Akkora élményre viszont garantáltan nem lesz képes, mint a Subaruval közös fejlesztésű hátsókerekes, boxermotoros, kétajtós kupé. Szinte minden részletét finomhangolták a frissítés kedvére. Aprólékosan változott a külső, de vele együtt a technika is.
Maradt a csinos forma, szerencsére semmi drasztikus változtatás nincs, ha nem áll egymás mellett a kettő, nehéz megmondani, melyikkel is futottunk össze. Újak a lökhárítók, mindegyik fényszóró, ráadásul teljes egészében LED-esek, van új, sokküllős és fekete belső kontúros alufelni, ami viszont segíti a beazonosítást, az a vadonatúj hátsó légterelő. Frissítés előtt csak egy kis toldás volt a farán, most olyan az alapkivitel szárnya is, mintha feláras, TRD vagy tuning alkatrész volna. Egészen vékony, pengeszerű, apró oldallapokkal, nagyon csinos, mindenképp jól mutat, amellett, hogy valamivel nagyobb leszorítóerőt képes termelni, mint előtte. A látszatra bent is adtak, új a kormány, a Toyota jelenlegi kínálatában a legkisebb átmérőjű, és a fogása is más, optimalizálták, hogy jobban kézre álljon, valamint egy szép, fémből készített emblémát is kapott a közepére.
Frissült a műszerfal valamelyest, ami itt a leglényegesebb változás, az a műszerek között keresendő. Kicsit a hétvégi versenyzős vonalra mentek rá, az analóg kijelzők közé kaptunk egy 4,2 colos digitális monitort is. Alapvetően a hétköznapi trip monitor feladatát látja el, fogyasztást, megtett távot, még megtehető távot láthatunk rajta, de a sofőrre ható G-erőket is mutatja egy izgalmas grafikonon, valamint stopperórát is előhozhatunk belőle, a korábban mért adatokat is tudja tárolni. Szintén lényeges változás, ami már nem csak a belsőt érinti, a középkonzolra került Track kapcsoló. Ez közvetlenül a menetstabilizátor teljes mértékű kikapcsolására alkalmas gomb mellett kapott helyet. Ez is a versenyhajlamot szolgálja, úgy optimalizálja a kipörgésgátlót és a menetstabilizátort, hogy némi csúszást és játékot engedjen, de a sofőr kezét folyamatosan fogja valamilyen szinten. A szabad kéz és a támogatott csapatás közti különbségre tökéletesen alkalmas helyszínt talált a Toyota. Jégen már nem mindegy, hogy mennyire vagyunk urai az autónak, volt azért még segítségünk, ahogy Lappföldön és Finnország nagy részén közlekednek az autók, mi is szöges gumikat kaptunk a GT86-ok alá. Sajnos a másik helyi jellemző extrákat már nem pakolták rá, pedig megnéztem volna egy GT86-ot rali stílusú pót ködlámpákkal, szinte minden utcai autó így közlekedik náluk, ami érthető is, hisz a nap legnagyobb részében sötét van.
Hirdetés
Szerencsére a jégpályás vezetés előtt próbálhattuk az új GT86-ot közúton, fordítva nem tudom, hogy bírtam volna ki, hogy ne kilinccsel előre közlekedjek. Erre az autó is erősen rájátszik néhány lapáttal, a masszívan hóval borított utakon folyton riszálással hergelt, nem csak engem. Az újragondolt stablilizátor és kipörgésgátló viszont ügyesen fogja. Bekapcsolt állapotban is meg-meg csusszan a fara, de egy másodpercen belül korrigál, csak megmutatja, hogy ezzel így kell, illegeti magát. Aszfalton nyilván más a helyzet, a masszívan hóval borított finn utakon folyamatosan táncolt a fara, de mindvégig irányítható maradt, még mélyebb hóban is ügyesen segít az elektronika. Lassú kanyarodásnál az ívbelső első kereket fékezgette bokáig érő hóban, így kormányozni szinte alig kellett. Nagyon ügyes, küzdelem az nincs, a végletekig érezhető, mit csinál és merre jár az autó az úton.
Motorja lényegében nem változott, csupán a vezérlőn programoztak ezt-azt. Kétliteres, négyhengeres, szívó boxer, még mindig 200 lóerővel és semmi hanggal. Vártunk volna némi erőtöbbletet a frissítéssel, ám azt kell mondjam, nem gond, hogy maradt ennyi. Igaz, a japán vezetés a kipufogók hangerejének európai szabályozásaira fogja, hogy nem lett erősebb, mert ahhoz már annak is öblösebbnek kéne lennie, ami hangosabb. Viszont konkrétan semmi hangja, némi érces, 7000-es fordulatszám, azaz a teljesítménycsúcs környékén jelentkező négyhengeres zajon kívül. Azonnal reagál a gázra, a váltó fémesen nehezen kattan a helyére, egyedül a kuplung, ami számomra túl puha a többi kezelőszervhez képest. Nehezen érezni rajta a fogáspontot, de ez is csak azért tűnhet fel, mert minden más nagyon precízen működik. A kormány-kézifék-váltó egy araszon belüli elhelyezése nagyon patent vezetési élményt kínál, az ülések határozottan tartanak mind oldalt, mind combnál, csak kicsit magas a legalsó helyzete is, én lejjebb is ültem volna
Rengeteget kommunikál a sofőrrel. Az első futóműben történt apró változások még érzékenyebbé és még beszédesebbé tették a kormányzást, hátul a stabilitás érdekében változtattak néhány apróságon. Szó szerint a legkisebb kavicsot érezzük a kormányon, apró mozdulatokra kitűnően reagál és azonnal. A jégpálya íveit gyerekjáték volt tartani vele. Két körből a nagyobbikon 90 km/h fölötti sebességgel keresztbe olyan a GT86-tal, mintha a világ legegyszerűbb dolga volna. Mintha csak kenyérért ugranánk le a pékségbe, csak éppen a kocsi oldala lesz havas, nem a hátulja. Persze ez még semmi ahhoz képest, amit a nap végén kaptunk Fredric Aasbotól. Az ő GT86-os drift versenyautóját Supra szív hajtja 1172 lóerővel, és a széles szöges gumikkal 160-nál teszi keresztbe lejtőn, jégen, sötétben, fák között. Ilyet mi csak szolidan csinálhattunk, ami nekem már őrjítő volt, tenni ívről ívre, de miután Aasbo megautóztatott, már látom, semmiség Track módban csapatni a fák között. Persze a friss GT86 nem is ezer lóerős, amit nyújtani tud, arra nincs más szó, csak hogy zseniális. Semmi komolyság, ez az autó egy precízen finomhangolt játékszer.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?