Méretes és kényelmes ülések. A szélesre nyíló ajtók miatt könnyű a beszállás. Áttekinthető, funkcionális, és még mai szemmel sem csúnya a műszerfal. Könnyen elérhető a váltókar, a gáz- és fékpedál azonban túl közel van egymáshoz. Az ülés és a kormány magasságát csak az ELX felszereltségtől fölfelé lehet állítani. Külső méretéhez képest tágas utastér, a magasra tett ülések a combot is kellően megtámasztják. Viszonylag nagynak számít a 275 literes, csomagtartó, bővítés után egy köbméterre nő a felhasználható tér nagysága.

A Puntók többsége elég gyengén van felszerelve, mert a legkelendőbb az 1.1-es alapmodell volt. Az SX-ben már elektromos ablakemelőket és központi zárat is találunk, az ELX ezen felül szervokormányt és állítható magasságú vezetőülést és kormányt ad. A GT és a kabrió természetesen jól felszerelt.

Csendes és kulturált az 55 lóerős 1.1-es, de csak városban elég az ereje. A 60 lóerős (hengerenkénti befecskendezéssel 73 lóerős) 1.2-es többet fogyaszt, és zajosabb. A legjobb az 1997-ben bevezetett, pörgős, 1.2-es, 16 szelepes, 86 lóerővel, ami a régi 88 lóerős 1.6-ost váltotta le. A 71 lóerős 1.7-es dízel és az 133 lóerős 1.4-es benzines turbó kevésbé számít tartós konstrukciónak.

A városban futó Puntók tulajdonosai elsősorban a futóműre költenek. Leggyakrabban a szilentek, gömbfejek és lengőkarok cseréjére lehet szükség, de kisebb elektromos problémák is előfordulhatnak. A benzineseket 15 ezer, a dízeleket 7500 km-ként kell olajcserére vinni. Az alulméretezett vezérműszíj 4 évente vagy 100 ezer km-ként cserélendő, ha elfelejtjük, a szakadás komoly károkat okoz a motorban.

A kortárs kisautók átlagánál jobban teljesített az 50 km/órás, félátfedéses törésteszten, csak a deréktől lefelé nagyobb a sérülés veszélye. Kevés Puntóban van légzsák és blokkolásgátló.