Hirdetés

A legkisebb is számít: 30 éves a bébi Benz

30 éves lett a Mercedes 190-es sorozat

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

1982 novemberében lépett piacra az első kisméretű Mercedes, a W201 kódjelet viselő 190-es sorozat. Rekordok, előremutató fejlesztések, s megannyi sportsiker övezte pályáját.

Megjelenésekor kimondottan modernnek hatott a tiszta vonalú háromdobozos forma

Kicsinyített S-osztály faragvány

W201, 190-es, bébi Benz: hivatalostól a kultusz felé haladva ezekkel az elnevezésekkel illették a Mercedes-Benz 1982 novemberében bemutatott első kompaktját, ami akkor a 200E és az S-osztály mellett a gyártó harmadik családi autója lett. Letisztult, modern vonalait Bruno Saccónak köszönhette, aki 1974-től 1999-ig vezette és felügyelte a Mercedes tervezőrészlegét, nevéhez olyan modellek fűződnek, mint a Wankel-motoros C111 kupé, számtalan S-osztály (W116 W126, W140 és W220), a 89-es SL, vagy épp az M-osztály első generációja. Formáját szélcsatornában alakították ki, karosszériáját pedig nagyszilárdságú acélból építették, így mindössze 1180 kg-ot nyomott a mérlegen, mégis korának egyik legbiztonságosabb autója lehetett.

Korai elképzelések: az utolsó képen már látható a későbbi W140-es bálna farrésze

Hirdetés

További különlegességet jelentett öt különálló lengőkarral készült multilink hátsó felfüggesztése, ennek köszönhetően precíz kormányzás, és komfortos, mégis stabil kanyarképességek jellemezték menet közben. A háromszög lengőkarokkal kitartott lengéscsillapítókkal épített első futómű pedig remek egyenesfutást garantált, s lapos szerkezete miatt bőséggel hagyott helyet a motortérben. Jelentős újítás volt, hogy 1968 óta ez volt az első Merci, mely nem lábbal kezelhető, hanem hagyományos, a két első ülés közé helyezett karral működtethető rögzítőféket kapott, ami nemcsak növelte a lábteret, hanem frontális ütközéseknél is biztonságosabbá tette az autót.

Az Evolution modell légellenállása csupán Cd 0.32 volt, ami szedánként akkor kiemelkedő értéknek számított

Sindelfingenben kezdték a 190-es gyártását, majd némi felkészülés után 1983 novemberében Bréma is beszállt a termelésbe: a hanza városban gyártották a motorháztetőt, a padlólemezt, az üzemanyagtankot és ajtókat, míg a karosszéria-szerkezet többi elemét Sindelfingenben állították elő. A motorokat, váltókat és futóműveket Untertürkheimből szállították mindkét gyártási helyszínre, míg a kormányszerkezet elemeit Düsseldorfban gyártották. Az 1997 cm3-es négyhengeres benzinmotorral szerelt 88 és 120 lóerős 190 és 190E modellekkel indult a gyártás 82 novemberében: utóbbiban először alkalmazták az elektromosan vezérelt Bosch KE-Jetronic befecskendező rendszert, amivel 195 km/h lett az autó végsebessége. Alig egy évet kellett várni az ugyanekkora lökettérfogatú dízelmotor megjelenéséig, a 190D-t csak suttogó dízelként emlegették, mivel fele olyan hangos volt, mint a kor gázolajosai. 72 lóerejével és alacsony fogyasztásával hamar népszerűvé vált, és 10 év alatt több mint 452 ezer példány talált belőle gazdára.

Lerobbanás nélkül 50 000 kilométert tettek meg a Nardo versenypályán, az átlagsebesség 250 km/h-hoz közelített

1984-ben elkezdték felfelé bővíteni a motorválasztékot, bejött a képbe az apró hátsó szárnnyal felszerelt 190E 2.3-16. 2299 cm3-es négyhengeresét a W123-as sorozattól kapta, módosított hengerfejjel: teljesítménye így 184 lóerőre nőtt, 0-100 km/h-s gyorsulása még ma is elismerésre méltó 7,5 másodpercet vett igénybe, s csúcssebessége elérte a 230 km/h-t. Megjelenése előtt négy héttel három prototípust szállítottak az dél-olaszországi Nardo tesztpályára, ahol több új hosszútávú sebességi világrekordot is felállítottak 25 000 km-en, 25 000 mérföldön és 50 000 km-en, és ezzel megágyaztak a típus sportkarrierjének. A versenyváltozat 1984. május 12-én futott először a Nürburgringen Ayrton Senna értő tolmácsolásában, a sportverzió pedig szeptemberben került piacra kékesfekete és ezüstszürke metál fényezéssel. 1985-ben öthengeres dízellel bővült a kínálat, ez volt a 190D 2.5, majd jöttek a hathengeresek. Elsőként a Frankfurti Autószalonon bemutatott 190E 2.6, melyben 2566 köbcentis, 165 lóerős benzinmotor és ötfokozatú kézi váltó biztosították a 8,2 másodperces 0-100 km/h-s gyorsulást és a 215 km/h-s végsebességet, kívülről a dupla kipufogóvégek és a mélyebbre húzott, nagyobb légbeömlőket viselő első kötény árulkodtak az erős motorról. Pár héttel bemutatkozása után elkészült a félmilliomodik 190-es.

Csillagok születnek: 1984-ben az akkor még kvázi ismeretlen Ayrton Senna a Nürburgring rövid pályáján versenyt nyert a 190-essel

1987-ben turbót kapott a dízelmotor, ez lett a 122 lóerős 190D 2.5 Turbo, és alig egy év múlva Brémában megépítették az egymilliomodik példányt is, majd alapos modellfrissítésen esett át az egész sorozat. A ráncfelvarrott modellek szélesebb küszöbjeikről és az ajtókra helyezett kopásgátló csíkokról, valamint átdolgozott utasterükről ismerhetők fel. Megnövelték a lökhárítók és az energia-elnyelő elemek méretét, az első és hátsó spoilereket pedig mélyebbre húzták, ahogy a 190E 2.6-on, és ezzel csökkentették az autók első tengelyén keletkező felhajtóerőt. A módosítások az utastérben is éreztették hatásukat, tágasabb lett a hátsó láb- és fejtér, s az üléseket is kényelmesebbekre cserélték elöl-hátul. A faceliftet egy új csúcsmodell bevezetésével is igyekeztek hangsúlyozni: a Cosworth-tal közösen fejlesztett 2,3 literes benzinmotorban megnövelték a hengerek löketét, és így jött létre a 190E 2.5-16 modell.

Ezekben még volt anyag. Légellenállás? Az mi?

Az új motor katalizátorral 193 lóerőt tudott, ami megegyezett elődje katalizátor nélküli teljesítményével, és az addig kapható két színt egy vörös és még egy szürke árnyalatú fényezéssel egészítették ki. Ennek a gépnek a továbbfejlesztett változata jelent meg 1991-ben 190E 2.5-16 Evolution, majd egy évvel később Evolution II néven, ekkor már 232 lóerős teljesítménnyel: ez utóbbi alapján homologizálták 1992-ben a Német Túraautó Bajnokságba nevezett A csoportos versenyautót, mellyel Klaus Ludwig év végén be is húzta a bajnoki címet, sőt, Ellen Lohr is megszerezte vele ugyanebben az évben a sorozat első és eleddig egyetlen női futamgyőzelmét.

Evolúció

A 18 000 márkás AMG Power Pack további 30 lóerőt dobott a teljesítményen

A Mercedes 1989 februárjában indította be környezetvédelmi céllal a “Diesel 89 kezdeményezést. A kampány során az összes személyautóban alkalmazott dízelmotorjukat átdolgozták, s ennek köszönhetően sikerült füstmentessé és a korábbiaknál 40%-kal kevesebb károsanyagot kibocsátóvá tenni gázolajos kínálatukat: még a szigorú amerikai előírásokat is részecskeszűrő nélkül teljesítették. 1990-ben bevezették a kipufogógáz-visszavezető rendszerrel kombinált katalizátorokat, amivel még tisztábbak lettek a dízelek, ezeket idővel mind a szívó-, mint a turbómotoros gázolajos motorokhoz elérhetővé tették. A modellek megjelenését színesítő Sportline csomaggal pedig 89 nyarán léptek piacra. Figyeljük csak meg jól, hogy alig több mint két évtizede milyen alkatrészek kellettek a dinamikus megjelenéshez: 21 mm-rel ültetett futómű, keményebb rugókkal és gátlókkal, 205/55 R15-ös gumik könnyűfém felniken, valamint a 16 szelepes modellek sportülései. A széria utolsó 3 évére a karburátoros motorokat is kifuttatták, az eredeti 2 literes alapmotort 1,8-as váltotta, katalizátorral, Bosch KE-Jetronic befecskendezéssel. A Mercedes első kompaktjából végül 1 879 629 példány készült a több mint 10 éves modellciklus során, közben két faceliften esett át 1988-ban és 1991-ben, mielőtt 1993-ban leváltotta a W202-es, azaz az új nomenklatúra szerinti C-osztály.

Az AMG akkoriban még külsős tuningcégként tette hozzá a maga plusz lóerőit a 190-eshez

Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?