Hirdetés

Nem kamu a 12 évesen 100 ezret futott Peugeot

Peugeot 306 1.4 Husky, 1999 használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A kilométeróra számlálója 103 ezernél jár, és a sötétszürke, ötajtós Peugeot 306 1.4 Husky forgalomba helyezésének időpontja 1999 - és mellesleg női autó volt...

1999-es évjáratú Peugeot 306 1.4 Husky – innen szinte hibátlannak tűnik ez a 12 éves példány, pedig tele van esztétikai hibákkal. Az első kerék mögötti sérülés a küszöbön egy parkoláskor keletkezett

Elektromosan állítható, fűthető tükröket, ködfényszórót és fűthető első üléseket kapott a Husky kivitel, amely a téli csomag marketinges fantázianeve volt anno. A légkondicionáló azonban már nem fért bele az ellátmányba

A „francia autó” kifejezés hallatán sokaknak ökölbe szorul a keze, mondván, a csigazabálók nem értenek a kocsikhoz: csapnivaló összeszerelési minőség, megbízhatatlan mechanika és megzavarodásra hajlamos elektronika jellemző a francia gyártmányokra. Nos, ahhoz kétség sem férhet, hogy léteznek kevésbé sikerült típusok, de ezt jóformán minden gyártó elmondhatja magáról. Anno az 1990-es években emlékszem egy cikkre, hogy az E36-os BMW 3-as sorozat megjelenése után egy-két évvel micsoda elégedetlenségi hullám söpört végig Németországon. „Egyszer BMW, soha többet BMW!” – hangoztatták az akkoriban új 3-ast vásárlók, mert a kis Bömösnek menet közben kiesett a veséje, beázott a tolótetőnél, fütyült a szél az ablaknál, és még sorolhatnánk a kritikákat, de a lényeg, hogy a nagyok is tudnak olykor bakot lőni. Visszatérve a franciákhoz, konkrétan a Peugeot-hoz, most egy több szempontból is különleges modellt választottunk használt tesztünkhöz. Az 1999. novemberi, új autóként rendelt Berline, azaz ferdehátú ötajtós karosszériás 306 1.4 Husky női tulajdonosnál szolgált egy évtizedet, és mivel ismeretségi körünkből származik, tudjuk, hogy garantált a benne lévő 103 ezer kilométer. Hihetetlen? Egy használtautós hirdetésben olvasva minden bizonnyal gyanúra adnak okot az ilyen, vagy ehhez hasonló számok, de attól még igaz a történet.

Francia autóhoz illően elegáns megjelenésű az ötajtós 306-os, jók a karosszéria arányai, de árulkodó adat, hogy a teljes hosszúság nem éri el a 4 métert – a pontos érték 3996 mm. Ma az egy kategóriával kisebb Chevrolet Aveo 4039 milliméterre nyújtózik

Tíz évig hölgy tulajdonosa volt a kocsinak, és a parkolás nem tartozott a vezető erősségei közé – ennek tucatnyi nyoma van a karosszérián

A formai megítéléseken általában kár vitatkozni, most azonban szinte kockázatmentesen kijelenthető, hogy a Peugeot kompaktját döntő többséggel jó megjelenésűnek, hovatovább szépnek tartják a szemlélők. A használói véleményekben e cikk lezárásáig 123 adatlap található a 306-ossal kapcsolatban, és zömükben ott a jellemzés, hogy a tulajdonosoknak tetszik is a kocsijuk, esztétikusnak tartják – ez nem lehet véletlen. Az általunk kipróbált változat már az 1997-es modellfrissítés utáni szériából származott, ez új frontrészt és részleteiben módosított műszerfalat kapott, amely tovább növeli vonzerejét. Messziről még ma is határozottan jól mutat, közelről viszont akadnak problémák. Aki használt autótól hibátlan külsőt vár el, az nemes egyszerűséggel álomvilágban él. A 306-ost használó hölgy nem szeretett, de ami fontosabb, sajnos nem is tudott parkolni, így a lökhárítókon körben bőven van karcolás és lehúzás – az első elemet egyszer már újra is fényezték. Az összetört jobb oldali dísztárcsákból ítélve nehezen mehetett a manőverezés, a bal hátsó ajtó alja is be van horpadva, míg a bal első kerék mögött, a küszöbön van törés – állítólag valami virágágyás betonszegélyén sikerült átesni beálláskor. Ugyancsak napi használatból erednek, de már nem saját hibás sérülések azok az apró benyomódások, meghúzások, festékhiányok, amelyeket általában nyilvános parkolókban, például a bevásárlóközpontokban gyűjt össze az ember, de a jobb oldalon, a tükör alatt valószínűleg kulccsal karcolták össze, csak úgy passzióból. Karambolban szerencsére nem vett részt a Peugeot, a karosszériaelemek – a jobb oldali visszapillantó műanyag burkolatától eltekintve – eredetiek, és rozsdának sincs még nyoma.

Meglepően jó állapotú a belső. Az íves középkonzol ellenére letisztult és logikusan felépített a műszerfal, a rádió kimaradt, és némely gombokat a ’80-as évekből mentett át a Peugeot. Apró zörejek hallhatók, de nincs csatazaj, és nem hullik szét semmi menet közben. Jobb oldalon dupla kesztyűtartó van, mert nincs légzsák az utas előtt

Teleszkópos karral emelhető a vezetőülés

Az utastér sokkal jobb állapotban van, mint a külső. Az összes ülés szakadásmentes, a textillel gazdagon bevont ajtók kárpitja szintén, hibátlan a tetőborítás, repedésmentes a műszerfal, épek az üvegek – itt néhány évet bizony letagadhatna a 306-os. A rádió helyén lévő plasztik lap nem tolvajriasztó trükk: ha ezt a kocsit feltörnék, akkor hoppon maradna a rabló, mert tényleg nincs benne rádió, a vásárláskor ez nem volt mérvadó szempont. Persze, 100 ezer kilométer nem múlik el nyomtalanul, árulkodó jeleket azért találni. A kormányt minden bizonnyal a bal alsó részén szerették fogni, mert itt mutat jelentős kopást, a bőr váltógombon pedig jó eséllyel egy gyűrű hagyott maradandó nyomokat. A lámpakapcsolóról (francia autóknál az indexkaron, és a 306-os még a dudáját is innen hallatja) csak szerényen kezd kopni a jelzés, ezen kívül még az ezüstös középkonzolon fedezhető fel néhány karc, de ennyi. A mobiltelefon-tartók berobbanásakor ész nélkül fúrták szét az autók műszerfalát, ebből az őrületből ez a kocsi – hála az égnek – kimaradt. A felszerelés hozza a ma is elfogadható átlagot: ABS, két első elektromos ablak, elektromosan állítható és fűthető visszapillantó tükör, távirányítós központi zár, vezetőoldali légzsák, magasságában is állítható vezetőülés, ködfényszóró, 60:40 arányban dönthető hátsó üléstámla (felhajtható ülőlappal), és mivel ez egy Husky kivitel, nem hiányzik az első ülésfűtés sem. Sajnos, ez utóbbi tartozék, téli időszakban igencsak kellemes hatása egyik székben ülve sem élvezhető, valószínűleg a fűtőszálak szakadása lehet a hiba oka, a javítás pedig nem olcsó.

Használatból eredő kopások láthatók a kormányon és a bőrözött váltókaron – 100 ezer kilométer után ez természetes. Néhány karcolás a középkonzolnak is kijutott

Gyári figyelmesség: kis fül mögé bújtatható a hátsó biztonsági öv

A hétköznapi életben nem vizsgázik rosszul az autó. Az ajtózsebek nem túl nagyok, de pici erőszakkal befogadják a félliteres palackot is, a középkonzolban van egy apró mélyedés alul, a váltókar mögött, és mivel nincs utas oldali légzsák, ennek helyén filccel bélelt, fedéllel zárható tárolót alakítottak ki a kesztyűtartó felett. Az első ülések háttámláján gumírozott zsebbe lehet pakolni, és nagyon könnyen variálható a csomagtartó – az ülőlap kis textilfüllel hajtható fel, a fejtámla kivétele könnyed mozdulat, és már dőlhet is a támla. Maga az utastér négy felnőttnek egészen kényelmes, hátul három személlyel viszont csak rövidtávon vállalható. A kék színű kárpitozás a Husky jellegzetessége, az ülések franciásan, puhán tömöttek, de az elsők formázása nem igazán szerencsés, a támlák nem elég magasak, és oldaltartásról legfeljebb álmodni lehet. A kormány magasságában állítható, és ez sokat segít a kényelmes vezető pozíció megtalálásában. A külső tükrök képe nagyon kicsi, ez a mai, osztott látóterű visszapillantókhoz képest megszokást igényel. Bár a legtöbb nemzetközi használtautós forrás úgy ír 306-os belsejéről, hogy rosszak az anyagok, és kifogásolható az összeszerelés, ebben a 100 ezret futott példányban nincsenek nagy galibák. Rossz minőségű úton sem rezonál kellemetlenül a bútorzat, nem kotyog, lötyög, vagy zörög semmi sem zavaró mértékben, minden elem a helyén van.

Nem hangárnyi méretű a csomagtartó, de ugyanúgy bővíthető, mint a mai típusoknál. Az apróbb úti holmikat és más egyéb szükséges dolgokat célszerű egy helyen, rendezetten egy ötletes műanyag ládában tartani, amely használaton kívül összecsukható. Az utastér szakadás-, és jóformán kopásmentes kék kárpitozása Husky jellemző, a helykínálat négy felnőttnek problémamentes, de az első ülések támlája alacsony, nem tartják a vállat

Nyomatékos (111 Nm) az 1,4-es, 75 lóerős benzinmotor. 0-100-ra nagyjából 13-14 másodperc körül gyorsul vele a 306-os, végsebessége 165 km/h, de leginkább 110 körül szeret menni, ekkor még nem kellemetlenül zajos, és a fogyasztása is vállalható

Ha valahol érezhető, hogy a 306-os már nincs igazán partiban a modern konstrukciókkal, akkor az a torziós merevség: mai autóból átülve szinte érezhetően „puhább” a karosszéria, amely például járdára felállás közben nyöszörög, csavarodik. Az 1,4 literes, 75 lóerős, SOHC vezérlésű benzinmotor az egyik legjobb választás ehhez a modellhez, mert egyrészt partner a nyugodt stílusú vezetésben (július 1-jétől amúgy sem érdemes száguldozni, mert szigorodtak a büntetések), nyomatékos, relatíve takarékos, másrészt a szervizek tapasztalatai szerint tartós szerkezet. Jellegzetessége a kissé dízelesen kopogó hang, ami nem éppen bizalomgerjesztő tulajdonság, ellenben városban is 7 liter körüli a fogyasztás átlaga – lábtól függően lehet alatta és fölötte is 2-3 deciliterrel. Ez nagymértékben köszönhető a váltó áttételezésének, amely engedi az ötödik sebesség használatát, 50 km/óránál 1500 1/min a motor fordulatszáma, és ilyenkor a 306-os rángatás nélkül halad, valamint ha szerényen, de gyorsulni is képes. A váltó azonban kritikus pont. Ez a kocsi már a harmadik kuplung szettjét és a második sebességváltóját nyúzza, amiben oroszlánrésze lehet a korábbi tulajdonos helytelen vezetési technikájának – ugye, micsoda főnyeremény egy igazi női autó? A kar most meglepően könnyedén, kisujjasan jár, a megvezetése viszont határozatlan, nem különösebb öröm vele a munka. A kuplung ismét a végét járja, új tulajdonosa 96 ezer kilométernél vette a Peugeot-t, és már akkor is gondok voltak, de még van benne néhány ezer kilométer. A kormányzás meglepően nehézkes, pedig van szervo, csupán a ’90-es években még nem vitték túlzásba a rásegítés mértékét. A rugózás kimondottan kényelmes, a 306-os a régi francia iskolára emlékeztet, átvitt értelemben mint az oroszlán a nagy tappancsain, úgy lépked a Peugeot, de a négy lengéscsillapítónak hamarosan lejár a szolgálati ideje.

Télen csábító a két gomb, amelyek az ülésfűtéseket kapcsolják, de sajnos egyik székben sem melegítenek a fűtőszálak – a javítás drága és macerás, teljesen kibelezik a kiszerelt üléseket. Hátul nem csak a támla dönthető, hanem maga az ülőlap is felhajtható, ráadásul osztottan. Ritkaság a hátsó ajtóban teljesen leengedhető üveg – a 306-os azonban képes erre a csodára

Nem csalás, nem ámítás, 103 016 valós megtett kilométer 1999 óta. Ha jár a motor, semmilyen égve maradó hibalámpa nem borzolja a kedélyeket

A szervizlátogatások átlagosan 20 ezer kilométerenként adódtak, elsősorban olaj és szűrőcserékkel, de minden javításról megvan a számla. A kuplung- és váltócseréken kívül nem okozott különösebb fejfájást gazdájának a 306-os, a kötelezően cserélendő alkatrészek mellett a kipufogódob már négyéves korban átlyukadt, ezt pótolták, és még garanciális időszakban rakoncátlankodott az elektronikus gyújtás, amit anno orvosoltak, és a mai napig problémamentes a működés. Egyszer cserélték a féktárcsát, négyszer a fékbetéteket (ez rengeteg, de úgy tűnik, a hölgy vagy a kuplungot csúsztatta, vagy a féket taposta), és a hátsó dobféket is felújították már. Új tulajdonosánál kapásból egy vezérműszíj- és olajcserével kezdte életét az autó, és 4 000 kilométer alatt semmi extra dolog nem történt – ha nagyon muszáj, ide sorolandók a félévente kiégő izzók a fényszóróban. 100 ezernél aztán komolyabb beavatkozás történt. Új féktárcsák és betétek, új kézifékhuzal, új gyertyák, és ismét egy kipufogódob, mert a régi szó szerint elporladt. Az ablaktörlőmotor is beadta a kulcsot, ami ijesztő hibának tűnt a márkaszerviz 110-120 ezer forintos ajánlata után, de némi körültekintéssel és lelkiismeretes szerelővel ennek a negyedéből is kijött a javítás, garanciális alkatrésszel.

Innen nézve sem mutat rosszul, igaz, nem ártana két sárfogó gumi a hátsó kerekek mögé. Kipufogó dobból a harmadikat fogyasztja a Peugeot, váltója sem a gyári egység már, a fékekről és a kuplungról nem is beszélve… Mivel az autó jelenleg nagyon keveset van használatban, a téli gumik cseréje nyárira nem történt meg, ez szerény futásteljesítmény esetén vállalható kompromisszum

Összességében elmondható, a Peugeot 306-tal lehetnek ugyan problémák, de nem szerencsétlen választás. Megjelenése, kényelme, használhatósága még manapság sem kritizálható komolyabban, és ha rendszeresen karban van tartva, akkor rossz hírének nagyobb a füstje, mint a lángja. Átlagos igények kielégítésére tökéletesen megfelel, a gyári alkatrészek ugyan drágák hozzá, de tizenéves kocsit amúgy sem visz senki márkaszervizbe, és innentől nincs miről beszélni, hiszen a márkafüggetlen szervizek eleve az utángyártók készleteiből válogatnak. A váltó, az elektromos rendszer nem a típus erőssége, ezen a téren előfordulhatnak váratlan meghibásodások, de összességében nincs szakadék közte és közvetlen konkurensei között, amelyek döntően ugyanúgy elfáradnak ebben a korban. A használtpiacon nagyon széles a választék a Peugeot eme kompaktjából, nem drága autó, és akinek lépcsőshátúra vagy kombira van igénye, jó helyen keresgél, mert a 306-ost ilyen felépítményekkel is kínálták. A hosszan, 1993-től 2002-ig gyártott sorozat árszórása igen nagy, az első évjáratok működőképes példányai 100 ezer, a legtöbbre tartottak 1 millió forintos árral várnak vevőket. A cikkünkben szereplő példányhoz hasonlót ma kevéssel fél millió forint alatt lehet már találni.

Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.31. at 14:12
    Permalink

    Kedves Roland!

    Ne hidd, hogy márka soviniszta vagyok…
    A Suzuki Swift pl. egy nagyon jó kis autó, a régiek nagyon keveset ettek, és ha a minimális odafigyelést megkapták a világból is ki lehetett velük menni. Igen, Suzukik legalább annyira megbízhatók, vagy még inkább, mint az Opelek. Más kérdés, hogy az töréstesztjük tragédia volt.
    Az új Swifteknél már ezzel nincs gond, de azok meg nem annyira takarékosak mint elődeik, és a megbízhatóságuk sem a régi. Persze a nagy átlagnál még így is megbízhatóbbak.

    Az Opeledről.

    Mi az, hogy “a városi közlekedést hosszú távon nem bírják”? :))
    Azt a szelepet EGR (máshol AGR) szelepnek hívják, és valóban, az Opeleknél nagyjából 60-100 ezer km között KARBANTARTÁST igényel. Ez egyébként nem kimondottan Opel jelenség.
    Öreg motorosok “lezárják” és nincs vele többé gond. (más kérdés a zöldkártya és/vagy műszaki vizsga)
    Egyenetlen alapjáratot, rángatást tud még okozni az alapjárati motor koszolódása, de ezt is karbantartással lehet orvosolni, na meg azzal, hogy megbízható helyen tankolsz!

    Olajcsere.
    Milyen olajat töltesz a kocsiba?
    Ugyanis nem mindegy. A GM gyári olaját felejtsd el! Ez nem vicc! Bármilyen hihetetlenül hangzik, nem jó az ecotec motorokba, az én dízelem is ette, amikor átálltam egy másik fajtára (Mobile1 fél-szintetikus), akkor megszűnt az olaj csipegetés. Azt tanácsolnám, hogy VÁLTS egy másik olajtípusra.
    Egyrészt a nem megfelelő olaj miatt lehet drasztikusabb olajfogyasztás, vagy a másik ok ha “fiatalon” túlhajtod a motort.
    Példa. (megtörtént eset)
    2 db “zsírúj” céges 1.8 ecotec Vectra C, az egyiket a gazdája Budapest – Bécs – Budapest között autópályán “nyélgázon” 200km/h tempó mellet “járatta be”, a másikat az ő tulaja normálisan.
    A meghajtott autó attól kezdve zabálta az olajat, a másiknak éppen csak utána kellett tölteni.
    Amúgy a modern, “laza” illesztésű motorok alaphelyzetből is több olajat fogyasztanak mint a régebbi konstrukciók, így azon sem szabad meglepődni, ha pl. tízezrenként fél litert utána kell tölteni!

    Azzal a mondatoddal, hogy “mindig világított a műszerfal mint a karácsonyfa” nem tudok mit kezdeni…

    Nálunk a márkaklubban (MOTE) van pár autó, úgy gondolom elég jól ismerjük a márkát és konkrétan az F vagy G Astrát is, TUDJUK, HOGY NEM HIBÁTLAN AUTÓK, viszont azt is tudjuk, hogy megbízható, strapabíró, jó ár-érték arányú masinák.

    Zárásként:
    Bármilyen márka bármelyik típusát vesszük elő, akad olyan, akinek rossz tapasztalata van az adott típussal. Attól, hogy te leírod ide, még nagy átlagban nem biztos, hogy a típus rossz. Hiszen lehet, hogy sokszor annyian meg csakis jót tudnának írni.
    Természetesen fordítva is igaz a dolog, attól, hogy ilyen oldalakon születik dicsérő hozzászólás, még lehet egy típus problémás.

    Talán ezért jók a statisztikák, persze csak ha reprezentatívak, és ezért jó olyan emberek véleményét kérni, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, akiknek van összehasonlítási alapjuk.
    Sajnálom, hogy neked nem volt szerencséd az Astrával.

    Üdv!
    Alex.

  • 2017.10.31. at 14:12
    Permalink

    A nővéreméknek van 306,1,4 benzines.Ők nem panaszkodnak rá,igaz,alig használják,mert utazáshoz inkább a Transportert veszik elő,és munkára a Caddyt-így biztosan nem romlik el sűrűn a Peugeot.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Valamiért nem tudom megnézni az összes hozzászólást, csak az első 10 jelenik meg a böngészőmben, noha mailben kapok értesítést. Nálam van gond, vagy a portálnál?

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Családban van két 306-os meg egy F astra! Maradjunk annyiban hogy a Peugeot-kat gyakrabban kell vinni szerelőhöz, pedig az astra jóval többet fut egy évben mint a két 306-os összesen. És nekem ne jöjjön azzal senki hogy a 306 egy megbizható autó. Igen az ha garácsban tartod, akkor nem kell költeni rá!
    azzal egyeértek hogy a 306-os kényelmesebb.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Astrát nem használtam soha de előző munkám során nagyon sokkal találkoztam. Viszont cégautó ként volt szerencsém peugeot-hoz.
    Az anyagminőség: az Astra kormánya pl: legrosszabb esetben is csak fényes a sok használattól, PSA-nál viszont nem hogy előjön a szivacs de még ki is gödrösödik! Képes szinte a vázig lepusztulni!!! Ülések tömése porlad, általában eliatt kellett porszívózni mert tele volt vele a szőnyeg. Ami azt illeti tele volt kopogós müanyaggal nem értem kinek és miért szebb ez mint egy Astra? Fapados volt a gép de mégis a müszerfal meg volt zavarodva. Csipogott, hol világított hol nem, a mutatok parkoló állapotban életre keltek, Volt olyan hogy napota többször lenullázta a szervíz intervallum számlálóját, stb…
    Kivül: gömcsuklót és stabilizátort akár kétszer háromszor is lehetett cserélni évente pedig kb 30.000-et ment egy évben. Egyszer tört benne rugó. A motorjából ömlött az olaj. Ez sima 1.9 szívó volt, de találkoztam 3 éves Jumpy-ban 1.6 HDI-vel ami olyan mocskos olajsaras volt amit keleti autó is szégyellne! És sorolhatnám.
    Szerintem ezt aligha lehet minőségnek nevezni.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    1999-ben az Opel már G Astrákat gyártott, Az F csak Classic -ként volt piacon.
    Meggyőződésem, hogy soha nem vezettél, és főleg nem üzemeltettél Opelt, de legalábbis nem több tízezer kilómétert…

    Kicsit konkrétabb is lehetnél, mert amit írtál, az kb. olyan, mintha én azt mondanám, a Trabant is olyan autó mint a mercedes, mert annakis van 4 kereke.
    Ha figyeltél, én nem a kinézetét kritizáltam a 306-nak, ugyanis az egyéni ízlés kérdése. Ha neked nem tetszik az Opel, az a magányügyed. 🙂 Tetszik másik párszázezer embernek…
    Neked is azt tudom javasolni, hogy keress olyan embereket az ismeretségi körödben, akik tényleg ismerik a két típust, és kérd ki a véleményüket.
    Pl. egy normális autószerelőt akinek van rálátása, vagy egy “értelmesebb” neppert, vagy pl. egy autókölcsönző cég flottamenedzserét. Nekem vannak ilyen ismerőseim, és én meg is szoktam őket kérdezni.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Lehet, hogy belenyúltál valamiba kedves Zoltán! :))

    Sajnos idehaza az Astrák igen felkapottak mint céges autók, ezért használtban elég sok a lestrapált darab. Lehet, hogy Te is kifogtál egyet? Egyébként hidd el, nagy átlagban sokkal-sokkal megbízhatóbbak mint a Peugeot-k. (Bár azt hallani, hogy az utolsó modellek már náluk is igen megbízhatók)
    Autózz te is annyit Opellel mint én, aztán rájössz. Az a baj, hogy mindenféle statisztika, és az általános vélekedés sem az igazadat támasztja alá. Kérdezz meg egy valamire való szerelőt, vagy egy neppert…
    Gondolom nem véletlen van egy Pögó ára pér évesen a béka segge alatt.
    Persze ettől még neked lehet, hogy jobban bevált a Peugeot, de, hogy általánosságban a franciát oda lehetne tenni anyag -és gyártásminőségben az vicc kategóriába sorolható.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    alapvetoen akkor majdnem olyan mint az astra, de annak nem csak a minosege tre…egy F astra ami ugye hasonlithato a 306oshoz belso es kulso minosegben is tragedia, eleg csak megnezni a szep feher es piros astrakat a froccsontott muszerfallal es arab fakiroknak kialakitott belsoterrel

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Nekem is volt ilyen autóm! Most Astrám van. Az igénytelenségről:
    Az Astrám sokkal gyengébb minőségű anyagokból van összerakva mint a kis Peugeot!
    És ráadásul semmivel nem megbízhatóbb!!

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Neee!
    3 Astrámon, több mint 600 ezer kilóméter alatt nem volt ennyi hiba! A dízelemben 450 ezer volt amikor eladtam, és nem volt a hajtáslánca megbontva még!
    Jelenlegi G Astrámban 100 ezer km lesz hamarosan (6 éves). Futóműben volt alkatrész cserélve, egyébként semmi gond vele…

    Pedig emléxem anno, nagyon tetszett ez az autó 4 ajtós változatban. (és a 405 is.)
    Ez egy alapvetően jó autó, nagyon tré gyártási minőséggel. Kár volt érte.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Ezeknek is olyan hátsó futóművük van,mint a Xsara-nak? Tűgörgős okosságos? Mert egyik másik leharcolt példány nagyon leült seggel és nyöszörgő hátsóval szokott menni. Amúgy egy 1,9D példány örök darab lehet.

  • 2017.10.31. at 14:13
    Permalink

    Volt 306-osom nekem is, 1,4-es de nem Husky, az égvilágon semmi komoly baja nem volt, az izzócsere stimmel, de én hozzátenném a cikkhez, hogy francia létére ez egy olyan kocsi, amiben hipp-hopp megvan a művelet, remekül hozzá lehet férni a fényszóróhoz. A váltót nekem nem cserélték, de rossz emlékeim vannak, akadt, recsegett, ellenben gyári kuplunggal adtam el, na de falábbal mindent szét lehet zúzni. Utána 307-esem lett, modernebb volt, de…, most pedig 308-ast hajtok, és ha a jövőben is így teljesít, mint eddig, akkor szerintem ez lesz életem utolsó kocsija. hja, nem vagyok már huszonéves 🙂

Vélemény, hozzászólás?