Lehet-e igaza annak, aki nem köti be magát? Pénzbeszedés, vagy valós biztonsági lépés a szigorítás?

Bizonyára mindenki ismeri a három pontos biztonsági öv történetét, illetve legalább alapvető mértékben tisztában van azzal, hogy mire is való, éppen ezért ebbe részletesen most nem mennék bele, anélkül is elég hosszú lesz ez a cikk. Az öv alapvető feladata, hogy az utast az üléshez rögzítse a balesetben, ezzel pedig „állítólag megmentse az életét. Egyelőre azért is maradjunk ennyiben, mert ha már most nekiállnék számokkal, statisztikákkal és fizikával dobálózni, akkor éppen a cikk célközönsége zárná be itt helyben az írást. Akadnak azonban ennél jóval kézzel foghatóbb indokok is, amelyek miatt valóban megéri átgondolni, hogy bekötöd-e magad. Előre szeretném jelezni, hogy a szokásosnál keményebb témákat fogunk érinteni ebben a cikkben, így mindenki saját felelősségre folytassa. Kiemelném továbbá, hogy a leírtak a személyes álláspontomat tükrözik, igaz, több hétnyi aktív utánajárás és kutakodás előzte meg a cikk elkészültét. Nézzünk tehát gyakran felmerülő tévhiteket ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban.

„Majd a többi biztonsági extra megvéd

Különösen érdekessé válik a biztonsági öv kérdésköre, hogyha más biztonsági rendszereket is figyelembe veszünk. Mert ugyebár manapság már szinte minden autóban ott vannak a légzsákok, de drágább modellek esetén már proaktív utasvédelmi rendszerekről is olvashatunk a kézikönyvben, amiről valójában szinte senki sem tudja, hogy mire valók, ezzel pedig csak tovább építik a hamis biztonságérzetet bizonyos autósokban. Gyakran hallom vagy olvasom, hogy egyesek szerint ezek miatt is felesleges már a biztonsági öv: akad közlekedő, aki komolyan azt gondolja, hogy majd puha párnaként ráhajtja a fejét a légzsákra egy balesetben, és kész. Nos, ez már csak azért is tévedés, mert egy valós ütközéskor, biztonsági öv nélkül olyan tempóval jönne szembe a légzsák, hogy azonnal kitörné a nyakad. Nem hiszed, nézd meg ezt a rövid videót egy valódi légzsákról: még a lassított felvételen is akkora pofont adna, hogy a faltól kapnád a másikat! A légzsák és a biztonsági öv csak együtt tud megvédeni. A biztonsági öv feladata, hogy az ülésben tartson, a légzsákok pedig kizárólag arra szolgálnak, hogy a fejed ne tudjon veszélyes mértékben előre csapódni az ülésbe szorított testedtől. Hogyha viszont nem vagy bekötve, akkor nem az álló kormánynak repülnél neki – erre majd még később kitérünk – hanem egy akár 300 km/órával közeledő, éppen felfújódó, vastag, durva és egyáltalán nem puha lufinak. Hogy mindenki értse: ez még annál is nagyobb erőhatás, mintha a világ legmagasabb épületének, a 163 emeletes Burj Khalifának a tetejéről ugranál fejjel előre az aszfaltba.

Éppen ezért a legtöbb autóban a légzsák be sem kapcsol, ha nem vagy bekötve, illetve semmilyen más biztonsági rendszer sem lép életbe.

Bizony, ha nem vagy bekötve, akkor minden más biztonsági felszerelést is kidobtál az ablakon, még csak meg sem fog próbálni megvédeni az autód a balesetben. Nem úgy működik a dolog, hogy külön-külön ad hozzá a biztonsághoz az öv, minden egyes légzsák, illetve az összes többi ütközésvédelmi csoda, hanem minden egymásra épül, és az egésznek az alapja, hogy bekötöd magad. Nem egymás melletti építőkockákat löksz ki a képletből, amikor egy biztonsági extrát kikapcsolsz, hanem egymás tetejére pakolt építőkockák közül az egyiket. Esetünkben a legalsót, így azonnal borul minden. Persze, értem én, hogy sokaknak még mindig nem sikerül rendszerben gondolkozni, ám a világ mégis így működik körülöttünk.

„De én csak városban nem kötöm be magam…

A kedvencem mégis az, amikor a vitapartnerem fel tudja mérni az autó biztonsági rendszereinek a hasznát és működését, csak éppen az alapvető fizikával nincs tisztában. Ekkor jönnek azok a konklúziók, hogy ő csak városon kívül, netán csak autópályán köti be magát, mert „kis sebességnél ez mind felesleges. Nos, itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra az aprócska tényre, hogy minden egyes élőlényt, így az emberi szervezetet is arra a tempóra „tervezte a természet, amit nagyjából el tud érni önerőből. A világ leggyorsabb rögzített teljesítménye emberi végsebesség terén 44,72 km/óra, ám mivel ez a cikk magyarul születik és nem jamaikaiul, ezért erősen kétlem, hogy a fénykorában diadalmaskodó Usain Bolt olvassa épp. Maradjunk annyiban, hogy legjobb esetben is 20 km/órát tudsz tartósan felmutatni, erre pedig nem biztonságos határértékként kell tekinteni, hanem szélsőséges maximumként. A szomorú valóság, hogy álló helyzetből is el tudsz úgy esni, hogy egy életre magaddal vidd a nyomát, és még arra sincs 100 százalékos garancia, hogy 4-5 km/órás sétatempónál túlélj egy rosszul sikerült esést. Ennek nagyjából a tízszeresével mozogsz a városi közlekedés során a járműveddel. Ez a tempó csak azért tűnik lassúnak, mert hozzászoktál a sebességhez, mert tapasztaltál már gyorsabbat is, ám ez csak szemfényvesztés. Sőt, valójában még veszélyesebbé teszi a közlekedést a sebességérzetünk eltorzulása. Már 50 km/óránál is bizonyítható, hogy az információ többségét egyszerűen „kidobja az agyunk. Nem dolgozza fel, mert nincs rá kapacitása, nem erre tervezték, így akár olyan dolgok is nap mint nap elkerülik a figyelmed, amelyek egyébként veszélyt jelentettek rád. Amikor először (vagy jelentős kihagyás után) vezetsz gyorsabban a szokásosnál, az főként azért félelmetes, fárasztó és ijesztő, mert az agyad megpróbál minden információt feldolgozni, és ez egyszerűen túlterheli a sétatempóra tervezett „ősember idegrendszerünket. Amikor pedig „hozzászoksz, vagyis az agyad elkezd szelektálni, azt ösztönösen teszi, ezek az ösztönök pedig ismét tévesek: tudat alatt rengeteg fontos és hasznos információt észre sem veszel, ha nem figyelsz rájuk szándékosan és tudatosan. Ez azonban már egy teljesen más cikk témája lehetne, így maradjunk annyiban, hogy ez ismét csak egy hamis biztonságérzetet erősít és térjünk vissza a városi sebesség kérdésköréhez, hiszen az alábbi felvételek is mindösszesen 50 km/h sebességnél készültek. Az 50 km/óra tehát nemhogy gyors, hanem egyenesen szürreális az emberi szervezetnek. Ez olyan, mintha egy fapados, 20 éves Suzuki Swiftet külső segítséggel 500 km/órára gyorsítanánk mindenféle egyéb módosítás nélkül. Te biztonságban éreznéd magad abban a Swiftben, csak mert a leggyorsabb autók képesek erre a tempóra? Na ugye. Pedig arányaiban pontosan ugyanerről van szó az emberi szervezet és az 50 km/óra esetében is. De ha ez egy túlságosan elvont példa, akkor érdemes megnézni a törésteszteket: csak úgy repkednek mindenfelé a bábuk az utastérben még bekötve is, pedig ezeket a teszteket is 50 km/óra környékén végzik. Te lennél a bábu helyében?

„Majd a karosszéria megvéd!

Már meg is érkeztünk a kedvenc tévedésemhez. A karosszéria ugyanis kizárólag akkor véd meg, ha be vagy kötve. A gyűrődőzónák, a még keményebb utascella, az összecsukló kormányoszlop, ezek mind haszontalanok, hogyha te nem az autóval együtt lassulsz egy ütközéskor. Márpedig amennyiben nem vagy bekötve, úgy a tehetetlenség törvényének köszönhetően nem fogsz a járműveddel együtt lassulni: egy 50 km/órás ütközésnél az autó többrétegű szélvédője, vastagított acél oszlopai és merevített műszerfala mind-mind 50 km/órával közelítenek majd feléd, amikor kirepülsz az ülésedből. Olyan erővel fogsz nekik csapódni, mintha a negyedik emeleti lakásodból ugrottál volna ki: azt is ilyen nyugalomban kockáztatnád meg? Külön kedvencem, amikor az egyik közeli rokonom, aki szintén nem köti be magát városban, éppen arra hivatkozva oktat ki a motorozás veszélyeiről, hogy őt az autóban megvédi a karosszéria, engem viszont a motoron semmi sem véd. Sajnos nem tudok vonatkozó kutatásról, de közel sem vagyok benne biztos, hogy egy 50 km/órás ütközésnél a motorkerékpárról teljes felszerelésben és egy méregdrága sisakban, netán légzsákos mellényben lerepülve veszélyesebb lenne az aszfalton csúszni, mint 50 km/órával egy kormánykeréknek, majd egy alig burkolt acéloszlopnak csapódni védtelen állkapocscsonttal és homlokkal. Én inkább az előbbi opciót választanám, de ezt mindenki döntse el saját magának. Ahhoz tehát, hogy helyessé tegyük a fenti kijelentést, elég az utolsó szótagot lecserélni. A mondat pontosítva: „Majd a karosszéria megöl. Már persze akkor, ha nem kötöd be magad.

„Valahogy meg kell halni, nem?

Hallottam már ilyet is közlekedőktől a biztonsági öv kérdéskörén vitázva, és bár komikusnak tűnik, de szerintem néhány mondat erejéig igenis megéri foglalkozni ezzel a kijelentéssel. Mert sajnos nem a halál a legrosszabb dolog, ami történhet veled, ha nem vagy bekötve, ráadásul nem is ez a legesélyesebb. A hazai közlekedési balesetekben több mint tízszer annyian szenvednek súlyos, maradandó sérüléseket, mint ahányan meghalnak a KSH adatai szerint. Emberként természetesnek vesszük az aktuális életünket és életszínvonalunkat, rengetegen pedig arra is képesek vagyunk, hogy valamilyen formában elfogadjuk: ennek egyszer vége lesz. De mi van akkor, ha nem lesz vége, csak mondjuk soha többé nem tudsz majd lábra állni egy baleset után, ami biztonsági övvel csak néhány karcolást jelentett volna? Ki fogja fizetni a számlákat, a bérleti díjat, a hiteltörlesztőt, illetve az egyéb költségeket, amíg egy kórházi ágyban küzdesz az életedért hónapokon át? Utána tudnál életed végéig dolgozni kerekesszékből a szükséges fizetés megtartása mellett? Vagy netán a minimális rokkant nyugdíj is elég lenne ahhoz, hogy fenntartsd az életszínvonalad? Esetleg a családod életszínvonalát? Lehet, hogy csak én vagyok pesszimista, de nem bízom annyira a hazai egészségügyben és szociális szférában, hogy meg merjek kockáztatni egy ilyen végkimenetelt, de ezt ismét mindenki döntse el magának, hiszen az ő saját élete. Vagy mégsem?

„Az én életem, miért nem dönthetek róla én?

Ez a kérdéskör is gyakran felmerül, ezáltal pedig el is érkezünk a felelősség kérdéséhez, ahol a jelenlegi szigorítás is történt. A fenti állítás azonban ismételten tévedés, ugyanis nem csak a te életedről döntesz. Amikor te meghalsz a közlekedési balesetben, és a biztonsági öv megmenthetett volna, akkor teljesen feleslegesen indul el érted a mentőhelikopter és a két mentőautó. Aztán valakinek még ki kell szednie a holttestedet az autódból és fel kell sikálnia a maradványaidat az aszfaltról, a szeretteidnek pedig a hátralévő életükben nélkülözniük kell téged. Mindezt ráadásul az én adómból finanszírozza az állam, amit lehetett volna másra is költeni. Ha pedig velünk maradsz, de munkaképtelenként, akkor még több megy majd el rád, szintén az én adómból, miközben előlem, vagy a szeretteim elől foglalod az orvosi és kórházi kapacitást. Milyen jó is, hogy mindenki maga dönthetett a saját életéről. Tovább rontja a helyzetet, hogy igazából nem is döntesz, csak kockáztatsz. Mert nem tudhatod előre, hogy mivel játszol valójában. Ahogy azt már fent részleteztem, egyáltalán nem biztos, hogy egy gyors halállal vége a mókának. Az életed mindenki más életére hatással van, így egyes kérdésekben igenis korlátozni kell az egyének illetékességét. Főleg akkor, ha a megoldás évtizedek óta elérhető, ingyen van, egyébként is kötelező (lenne) a használata, és abszolút semmilyen hátránya sincs, ám egyesek mégsem képesek meghozni a helyes döntést.

„De nekem a biztonsági öv elviselhetetlenül kényelmetlen!

Ordítják felháborodva rengetegen, ám ez egyszerűen nem igaz. A legtöbb esetben csak rosszul használja a közlekedő az övet. A modern autók nagy részében ugyanis állítható az öv felső pontjának magassága, ám ezzel rengeteg vezető nincs tisztában. Ha rossz helyen fut az öv, az valóban okozhat kényelmetlenségeket, extrém esetben pedig biztonsági kockázattal is járhat, ám ezen nagyjából 2 másodperc alatt lehet segíteni. Gyakran a téves üléspozíció teszi kényelmetlenné az öv használatát: akár fekve szeretsz vezetni, akár a kormányra ráhajtogatva, mindenképp kényelmetlenebb lesz az öv a kelleténél. Ilyenkor azonban nem az övet kellene kikapcsolni, hanem helyette törekedni kellene a helyes és biztonságos üléspozícióra, amely nem csak az ütközés bekövetkeztekor, hanem már előtte, a baleset észlelésében és elkerülésében is segíthet. Ha pedig még így is kényelmetlen az öv, mert mondjuk durva az anyaga, akkor fillérekből lehet rá puhább huzatot venni. De igazából ez már inkább csak lázadás, mint valódi kellemetlenség: ennél sokkal zavaróbb dolgokat megszoktál már az életedben, itt az ideje megszokni a biztonsági övet is. Vagy ott a séta is, mint opció.

„Az is megmentheti az életed, ha nem vagy bekötve!

Itt érkezünk el az egyértelműen veszélyes baromságokhoz, amelyeknek a terjesztőit mások veszélyeztetése miatt minden gond nélkül meg is büntetném. Aki ugyanis nyilvánosan ilyet állít, az szándékosan járul hozzá más emberek halálához vagy rokkantságához, családok tönkretételéhez, illetve mindenhez, amiről a korábbi fejezetekben szó esett. Félreértés ne essék, egyáltalán nem kizárt, hogy egy kivételes esetben élt már olyan ember, akit megmentett, hogy nem volt bekötve egy súlyos balesetben, ám közel sem olyan gyakran, mint ahogy azt egyesek az interneten terjesztik. Teljesen mást jelent ugyanis a „nem voltam bekötve, MÉGIS túléltem, mint a „nem voltam bekötve, EZÉRT túléltem. Az előbbi eset előfordul, és egész könnyen bizonyítható is, ha ott a túlélő, aki nem volt bekötve. Szerencséje volt. Az utóbbit azonban szinte lehetetlen bebizonyítani, mert ahhoz meg kell győződni arról, hogy meghalt volna, ha be van kötve. Ez pedig eléggé abszurd. Egy övet kikapcsolni egyetlen mozdulat, és senki sem tudja utólag garantálni, hogy nem lett volna képes saját erőből kimászni az égő roncsból valaki, aki nem volt bekötve és kirepült. És akkor arról még szó sem esett, hogy a baleseteket nem Michael Bay rendezi, az autók elenyészően kis mértékben gyulladnak ki hirtelen, és konkrétan sohasem robbannak fel valós körülmények között. Ráadásul minden egyes súlyos balesetet öv nélkül túlélőre jut közel 100 halott, aki nem tudja utána odakommentelni az interneten, hogy ne hallgassatok az idiótára, aki hülyeséget terjeszt. Tudom, bagatell példa, de ez az egész „megmentett, hogy nem voltam bekötve kérdés olyan, mintha összemosnánk a különbséget aközött, hogy „Jóska dohányzott és mégsem kapott tüdőrákot, vagy „Jóska azért nem kapott tüdőrákot, mert dohányzott. Az egyik változat lehetséges véletlen egybeesés, a másik pedig konkrét hazugság, hiszen bizonyítottan növelte a tüdőrák esélyét a káros függőség.

„De miért az én felelősségem az utast erre kötelezni?

Ez már egy reálisabb kérdés, és szintén gyakran felmerül a témával kapcsolatos vitákban, főleg most, hogy az utas szabálytalanságáért is felelősségre vonható a sofőr mellett akár a jármű üzemben tartója is. A probléma azonban, hogy ebben a kérdéskörben is a jogalkotónak van igaza. Az autó utasa ugyanis nem köteles vezetésre képes állapotban lenni, sőt, akár jogosítvánnyal sem kell rendelkeznie, így nem várható el tőle, hogy helyes döntést hozzon ilyen súlyos közlekedésbiztonsági kérdésekben. Tömegével akadnak az utakon olyan, jogosítvánnyal rendelkező emberek, akik sem a fizikához, sem az autó műszakiságához, sem pedig a közlekedésbiztonsághoz nem értenek eléggé ezen kérdések helyes mérlegeléséhez, csak betartják – vagy rosszabb esetben nem tartják be – a szabályokat, és kész. Hát még a szimpla utasok között mennyien vannak, akik kizárólag a színük alapján tudják megkülönböztetni az autókat? Itt érheti meg a már-már klisévé érett felvételeket is beleszőni arról, ahogy a hátsó ülésen utazó bekötetlen utas előre repülve megöli az előtte ülőt kizárólag a testsúlyával, mindezt nagyjából 55 km/órás ütközési sebességet szimulálva. Ennél sokkal fontosabb tényező azonban, hogy a valós felelősség is a sofőrt terheli majd. Neked kell együtt élned vele, ha meghal valaki egy balesetben, amit te okoztál, vagy te nem tudtál elkerülni. Utólag nem azon fogsz gondolkozni, hogy be volt-e kötve, vagy sem: csak a tény marad, hogy nincs többé, akit szerettél, akire még szükséged lett volna az életben, vagy aki esetleg egy egész gyászoló családot hagyott maga mögött, és te vezetted az autót, amiben meghalt. Én sohasem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni, és ezért az objektív felelősség életbe lépése előtt sem engedtem, hogy bárki becsatolatlanul utazzon mellettem vagy mögöttem. Főleg nem a hátsó ülésen, ahol mások életét is veszélyezteti.

Még néhány apróság, hogy teljes legyen a kép

Akadnak azonban más tévedések, vagy káros összemosódások is a témában, amelyek végére szintén szeretnék pontot tenni. Egy bátor kommentelő például egy másik autós portál cikke alatt még azt is bevállalta, hogy az USA azon államait említse példa gyanánt, ahol a motorosoknak nem kötelező a sisak, mondván hogy alapjogokat sért erre kötelezni őket. Csak épp azt nem írta oda mellé, hogy kétszerese, vagy akár háromszorosa a halálos kimenetelű, vagy maradandó rokkantsággal járó motorbalesetek száma ezekben az államokban, ezért sorra válik kötelezővé újabb és újabb államokban a sisakhasználat. Ugyanez volt a helyzet a biztonsági övvel is a múltban. A megjelenésekor is jelentősen csökkent minden egyes érintett országban a halálos autóbalesetek száma, majd a kötelezővé tételekor is, illetve jó eséllyel most is fog, ha az objektív felelősség bevezetésével azokat is rá lehet kényszeríteni erre, akik eddig nem kötötték be magukat. Nem kell azonban ilyen messzire menni, elég megnézni egy korábbi cikkünket egy a lábát műszerfalon napoztató utasról a traffifotón. A cikk alatt egyes kommentelők büszkén hirdették, hogy szerintük az autó utastere magánterület, és ott azt csinál a sofőr és az utas is, amit csak szeretne. Ez azonban nem igaz. Az utastérben is be kell tartani a közlekedési szabályokat: erre kialakított helyen kell utazni, be kell kötni magad, és így tovább, amit a rendőr ellenőrizhet, és jogosan büntet majd meg érte. Különös tekintettel a lábak műszerfalon pihentetésére, hiszen még mindig 300 km/órával érkezik majd a légzsák. Ha tehát ebben a helyzetben nyílik a lufi, akkor garantált a maradandó károsodás, de nem kizárt a végtagvesztés sem. Ha pedig nem vagy bekötve sem, akkor éppen a gerinced ütközik majd neki elsőként a műszerfalnak: ha túl is éled, futócipőre már szinte biztosan nem lesz szükséged az életben. Itt lenne az ideje, hogy mindenki megértse végre: a közlekedés veszélyes üzem. Annyira veszélyes, hogy az ember által saját erőből elérhető sebesség felett semmilyen biztonsági felszerelés sem tudja száz százalékban garantálni a túlélést. Ha pedig elkezded szándékosan kiiktatni azokat a biztonsági berendezéseket, amelyeket évszázadok kutatási és fejlesztési munkájával hoztak létre nálunk jóval okosabb emberek (akik összeadva több ezer évet tanultak, hogy megmentsék a te életedet), akkor még veszélyesebbé teszed a közlekedést, ráadásul nem csak saját magad, hanem mindannyiunk számára. Két bicskanyitogató kijelentést azért még itt hagyok zárásképp. Egyrészt teljesen jogosnak tartom a pénzbeszedést az ön- és közveszélyes magatartásért, ezáltal támogatom, hogy büntessék azokat, akik nem kötik be magukat. Egy ideális világban ebből az összegből talán fedezhető lenne az extra kiadás, amit a balesetük után jelentenek az államnak és a többi adófizetőnek a kelleténél súlyosabban megsérült sofőrök és utasok. Másrészt pedig ezt az egész objektív felelősségesdit vissza lehetne csinálni, a KRESZből is ki lehetne húzni a kötelező övhasználatot, illetve az autókból is ki lehetne iktatni az összes idegesítő csipogót, ha mindenki bekötné magát ezek nélkül is. De amíg maradnak olyanok, akik szándékosan játszanak az életükkel, addig szerintem igenis szükség van ezekre a szigorításokra. Engem pedig, aki eddig is bekötötte magát és ez után is be fogja, nem befolyásolnak az ilyen jogi változások.