Megéri a hatalmas felárat? Teszten a Volvo első villanyos Cross Country modellje!

A mából visszanézve nehéz felidézni, mekkora meglepetést okozott a Volvo az EX30-cal, hiszen előtte jóval konzervatívabb, mondhatni a saját közönségüknek szóló autókkal rukkoltak elő a márka formatervezői. Azóta sokat árnyalódott a kép, hiszen több, hasonló megjelenésű elektromos típust is leleplezett a Volvo, másrészt még a magyar piacon is olyan sok fogyott belőle, hogy gyakorlatilag teljesen természetes jelenség a nagyvárosainkban. Igen ám, de ezek között Cross Country kivitel alig-alig akad, ez pedig természetesen nem véletlen, főként a vaskos felár számlájára lehet írni. Mielőtt viszont elárulnám, mennyi az annyi, nézzük meg közelebbről a „terepre szánt EX30-at!

Engem az apró utalásokkal, belsős poénokkal könnyen meg le lehet venni a lábamról, aki pedig hozzám hasonlóan gondolkodik, az valósággal imádni fogja az EX30 Cross Country külsejét. Távolról értelemszerűen rendkívül hasonló a „fapados változathoz képest, persze könnyű kiszúrni, hogy több a fényezetlen műanyag. Például a hűtőmaszk helyén is ilyet találni, viszont közelebbről megvizsgálva több titkot is rejt az alkatrész. A jobb oldalán koordináták olvashatóak, amelyek a svédországi Kebnekaise-hegység helyét jelölik, körülötte pedig a véletlenszerűnek tűnő vonalak a környék topográfiai lenyomatát ábrázolják.

A frunk fedelén is találni néhány apróságot, amely az autó eredetét sejteti. Hiába az összkerékhajtás, az EX30 Cross Country orrába még így is sikerült egy 7 literes frunkot belegyömöszölni, így a töltőkábelek nem a csomagtérben foglalják a helyet. Ennek fedelén pedig egy svéd tájkép jelenik meg a műanyagba fröccsentve, bár ez felszereltségtől függetlenül minden EX30-ban megtalálható.

Ezentúl az autó számos pontján feltűnik a Cross Country felirat – többek között a hátsó lökhárítón, vagy épp a C-oszlop mögött – szóval tényleg nagy kihívás összetéveszteni egy olcsóbb EX30-cal.

Az utastérben kevesebb módosítással találkozni, ízlés kérdése kinek mennyire jön be a végletekig digitalizált műszerfal. Eleinte igencsak idegenkedtem tőle, mivel nincs digitális műszeregység, csak középen egy 12,3 colos, függőleges tájolású érintőképernyő, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja a HUD hiánya is. Még saját magam is megleptem vele, milyen gyorsan hozzá szokott az agyam ahhoz, hogy minden információért középre és nem magam elé kell néznem. Ugyanakkor továbbra is tartom, hogy az EX30 műszerfala messze áll az ideálistól. A műszeregység hiánya miatt a képernyő jó egyötödét kapásból el is foglalja a menetinformációkat tartalmazó sáv, alulról pedig a gyorsgombok miatt  jóval kisebbnek hat a kijelző, mint amekkora valójában. Még egyszer hangsúlyozom, bőven együtt lehet vele élni, de ennél akadnak sokkal-sokkal jobb megoldások.

Ezzel szemben az ülések miatt semmiféle kritika nem érheti az EX30-at. Mindkét sorban kifejezetten kényelmesek, elöl a tartásuk is megfelelő, hátul pedig a kategóriához mérten a láb- és fejtér is bőségesnek mondható. A képeken szereplő kárpitozás ugyancsak a Cross Countryval érkezett meg a kínálatba.

A csomagtér 318 literes, a hátsó ülések ledöntésével viszont kerek 1000 literre módosul a hasznos űrtartalom. Némi extra hely a puttony alá is jutott, így a töltőkábelek akár itt is tárolhatóak, de a bizonytalanabb felhasználóknak még egy apró táblázatot is elrejtett a Volvo, mi fér be biztosan, és mi nem. Apróság, de ötletes, ráadásul még akár praktikusnak is mondható, persze jó eséllyel nem sokan fogják csak emiatt belepróbálni az autójukba a nappaliban terpeszkedő állólámpát.

A Cross Country kivitel nem csak esztétikájában tér el a sima EX30-tól, mivel 1,9 centiméterrel nagyobb a hasmagassága (19,6 centiméter). Természetesen ez nem nagy differencia, viszont könnyebb terepen ez tényleg jól jöhet. A teljesítménnyel sem lesz gond, hiszen 428 lóerőre képes az autó 543 newtonméter nyomaték társaságában, ami mind a négy kerékre juthat. Hajtásláncát a 69 kilowattórás nagyfeszültségű akkumulátor teszi teljessé (egyébként rendelhető hátsókerék-meghajtással is, de a tesztautót a potensebb csomaggal gyártották). Elméletben ez a konstrukció 18,8 kWh/100 kilométeres fogyasztást tud a márka állítása szerint, viszont a tesztidőszakban a visszatöltést követően 17,7 kWh/100 kilométerre jött ki a matek. Ezzel az étvággyal 390 kilométer lenne a valós hatótáv, ami még mindig elmarad a márka által ígért 436 kilométertől, de a teljesítményhez képest kifejezetten barátinak mondható.

Bár nem feltétlenül nézi ki a legolcsóbb villany-Volvóból az ember, az EX30 Cross Country mindössze 3,7 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára, a végsebességét pedig 180 km/órában korlátozták le. Előbbiben néhány gyorsulásnyi poénfaktoron túl nincs több, utóbbit pedig amúgy sem lehet kihasználni legálisan a magyar utakon, így sokkal fontosabb kérdés, hogyan viselkedik normál utazóautóként. E téren remek munkát végzett a Volvo, hiszen a futóművel ügyesen megtalálták az aranyközéputat: még a botrányos állapotú magyar utakon sem üt fel keményen, és a tempósabban vett kanyarokban sem érezni kellemetlen karosszériadőlést. Emellett szintén fontos megemlítenem a zajszigetelést, 120-130 km/óráig sem a szélzaj, sem az abroncsok gördülésével járó hanghatások nem jutnak be az utastérbe. Fontos viszont látni, főleg városi, elővárosi használatra lett kitalálva az EX30, így aki hosszú utakat akar bonyolítani, annak érdemesebb inkább a nagyobb Volvókban gondolkodni, már csak a hatótáv miatt is.

A végén pedig a legfontosabb kérdés: mennyi az annyi? A legolcsóbb EX30 jelenleg 13 990 000 forinttól rendelhető hazánkban, viszont a Cross Country csomag máris 18 640 000 forintra repíti a vételárat. Ehhez jön még a 428 lóerős technika 1 010 000 forintos felára, illetve néhány kisebb tétel (sötétített hátsó ablaküvegek, fényezés, stb.) így alakul ki a tesztautó 21,7 millió forintos végső ára.

Vezetési élményben, tudásban a Cross Country semmivel sem kínál többet egy mezei EX30-nál, ugyanakkor mindenképpen ad némi egyediséget a tulajdonosának a legkisebb villany-Volvók egyre népesebb táborában. Az apró utalások garantáltan mosolyt csalnak mindenki arcára, azt viszont már mindenkinek magának kell eldöntenie, megér e ez ennyi plusz pénzt.