Konnektoros mikrobusz a Fordtól? Persze, hogy teszteltük!

A vereséget nem lehet, a győzelmet pedig nem kell magyarázni - szól az örök érvényű, mára közhellyé vált mondás. Viszont ez esetben utóbbi különösen érvényes, hiszen a Ford szabályosan letarolta az európai újautó-piac kishaszongépjármű szegmensét. Még elképesztőbb számokkal találkozni, ha csak a magyar eladásokat nézzük. 2025-ben a mikrobuszok között a Tourneo Custom elképesztő fölénnyel utasított maga mögé mindenkit, hiszen a teljes szegmens 43,73 százalékát sajátította ki magának - ez 2488 forgalomba helyezett példányt jelent. A tágabb perspektívát nézve is komoly a Ford fölénye, mivel a második helyen a Transit Custom (15,89 százalékkal), majd csak ezt követően jön az egyik német konkurens terméke. Az adatok alapján joggal merülhet fel a kérdés: tényleg ennyire jó a Tourneo Custom? Vagy csak a marketingje erős? Nos, kezdjük az elején! A külső a kiviteltől, felszereltségtől függően rengeteg arcát mutathatja - ahogyan azt, a körutas videónkban is láthattátok. Viszont a továbbiakban kizárólag erre a tesztpéldányra, a Titanium X felszereltségű, PHEV hajtásláncú Tourneo Customre fogok fókuszálni. Ennek külleme inkább az elegáns vonalat képviseli, a krómhatású díszbetétek a hűtőmaszkon markánsan megkülönböztetik a többi verziótól. A jobb első lámpatest alatti töltőnyílás árulja el a konnektoros hibridségét, ez viszont olyannyira nem feltűnő, hogy az egyik benzinkúton a 95-ös üzemanyag pisztolyának leemelése után rám szóltak, hogy "az bizony benzin lesz". Mindez pedig részben választ ad arra is, melyik kivitelből fogyhat a legtöbb. Az autó további részein nincsenek különleges megoldások, egyszerű, letisztult az összkép. Mindkét oldalon elektronikusan - akár a távirányítóról is - vezérelhető tolóajtók kaptak helyet, ami a mindennapokban rendkívül praktikus kialakításnak bizonyult. Mielőtt azonban még a hátsó komfortról mesélnék, nézzük át a műszerfalat! Gyakorlatilag a személyautókban is használt kezelőszervek köszönnek vissza. A kormány mögött 12 colos digitális műszeregység, mellette 13 colos érintőképernyő, a kettő között pedig az indítógomb. A műszeregység több stílusban is meg tudja jeleníteni az információkat, valamint a különböző részegységei külön-külön is személyre szabhatóak, a mérete miatt pedig minden messziről is tisztán leolvasható. A szoftver sebessége rendben van, bár messze nem tartozik a leggyorsabbak közé. Ugyanakkor támogatja a vezeték nélküli Android Auto/ Apple CarPlay szolgáltatásokat, sőt, még vezeték nélküli töltő is helyet kapott az középen kialakított tárolók egyikében. Anyaghasználat terén ugyancsak hozza a kötelezőt a Tourneo Custom. A fontos kezelőszervek jó tapintásúak, a legtöbb helyen viszont kopogós műanyag, amit ebben az esetben inkább a pozitívumokhoz sorolnék, hiszen könnyebb tisztítani, mint egy "nemesebb" matériát - persze ez főként akkor lehet érdekes, ha mondjuk reptéri shuttle busznak fogják be. Ugyanakkor az ülések kényelmesek, nem csak a városban furikázva, de akár hosszabb utakon is. A Tourneo Custom erőssége viszont egyértelműen az első sor "után" kezdődik. Elméletileg összesen több mint 30 féleképpen variálható a 6 ülés. Ezek nem mindegyike tűnik logikusnak elsőre, de a lehetőség adott, így számos vállalkozásnak ideális lehet a Ford mikrobusza. A tesztidőszak alatt - konnektoros hibridsége okán - főként városban közlekedtem vele, általában ugyanazon az útvonalon, minden esetben utasokat szállítva. Itt pedig remekül kiütközött a két tolóajtó megléte, hiszen a megállás irányától függetlenül mindig volt legalább egy, ami "kézre esett". Ráadásul ebben a konkrét példányban még hátulra is jutott ülésfűtés (nem mindegyik fotelhez), ez pedig a bőrhatású ülőlapok miatt különösen jól jött a hideg napokon. Ha pedig már itt tartunk: nem csak az első, a hátsó ülések is rendkívül kényelmesek, még a hosszabb utak is simán vállalhatóak, de mivel ez egy mikrobusz, így ez itt inkább létszükséglet, mintsem extra. Mivel a képeken szereplő Tourneo Custom egy hosszú tengelytávú változat (kereken 3,5 méter, a teljes hossza pedig 5,45 méter) így még akkor is marad 1534 liter csomagtér, ha a harmadik üléssor koppanásig hátra van tolva. Ennek eredményeképp kényelmesen elfér mondjuk 5-10 utazóbőrönd hátul (nyilván nem a legnagyobb méretűből), ami újfent csak bizonyítja, miért találni rengeteget ebből a különböző repterek vonzáskörzeteiben. Az autóban 2,5 literes, négyhengeres benzinmotoron alapuló hajtáslánc kapott helyet, amelynek rendszerteljesítménye a villanyos erőforrással kiegészülve 232 lóerőre jön ki. A képletet a 11,8 kilowattórás nagyfeszültségű akkumulátor teszi teljessé, amely a Ford állítása szerint legfeljebb 56 kilométerre elegendő két töltés között. Ahogyan azt a már korábban szóba került körutas videóban is említettem, klíma nélkül, kizárólag városban nagyjából 50 kilométer különösebb odafigyelés nélkül hozható vele. Ellenben hideg időjárásban, közepes intenzitású fűtéssel ennek nagyjából a fele a realitás. Gyorstöltés nincs, kizárólag AC aljzaton lehet visszatölteni az áramot, de ez még sima konnektoros megoldással is bőven megvan egy éjszaka alatt (nagyjából 8-9 óra, de 11 kilowattos oszlopon akár 4 óra alatt is). A töltögetésért pedig főként a pénztárca, vagy adott esetben a pénzügyesek lesznek hálásak, ugyanis enélkül fagypont alatti külső hőmérséklet esetén gond nélkül kijön egy 9-10l/100 km körüli étvágy. A tesztidőszak alatt konkrétan 9,8 literre jött ki a matek lemerült akkumulátorral történő használat mellett. Ami pedig a vezetési élményt illeti, kissé engem is meglepett, milyen gyorsan hozzá lehet szokni az 5,45 méteres hosszhoz. Ehhez persze sokat hozzátesz a magas üléspozíció, így simán látható az autó eleje, hátra pedig ott a tolatókamera, ami nem a legjobb minőségű, de legalább gyakorlatilag késés nélkül továbbítja a képet az érintőképernyőre. Szintén a manőverezhetőséget javítják a külső, osztott visszapillantó tükrök, amikkel így a holttér is minimálisra csökken. Emellett, mivel a magassága nem éri el még a legextrémebb esetben sem a 2,1 métert, ezért a legtöbb mélygarázs, vagy épp parkolóház sem tiltott zóna számára, bár azt aláírom, a spirálrámpás megoldásoknál kicsit jobban kell figyelni, hogy az összes felni megússza a manővert. A konkrét példányra 19 colos keréktárcsákat szereltek, amelyek nem csak stílusosak, de a menetkomfortot sem vágták haza, ugyanis az abroncs kellően ballonos maradhatott. A futómű egyébként is lágyabb hangolású, így a helyenként vállalhatatlan magyar utakon is tűrhetően lehet közlekedni vele. Szintén említést érdemelnek a vezetéstámogatók: az adaptív tempomat kiválóan végzi a feladatát, az éjszakai vezetés pedig tulajdonképpen gyerekjáték, az első fényszórók is a mikrobusz erősségeihez tartoznak - olyannyira, hogy első ködlámpa nincs is. Összességében nem kérdés, hogy személyszállításra ma az egyik legjobb választás a Tourneo Custom - ahogyan azt a piac vissza is igazolja az eladási adatokkal. Ráadásul a vállalkozások nem csak a tengelytávval, az ülések kiosztásával variálhatnak, hanem a hajtáslánccal is, hiszen létezik belőle dízelmotoros, villanyos, és a PHEV, tehát mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Ugyanakkor magánszemélyként sem riadnék vissza a típustól, ha nagycsaládos lennék, biztosan elgondolkodnék rajta, de a magyar valóság ennél jóval árnyaltabb, hiszen 22 millió forint alatt nem lehet újonnan hozzájutni, de a konnektoros hibrid még ennél is drágább, mert 25 millió alatt még az alapfelszereltséggel sem lehet konfigurálni.