A kipufogók hattyúdala – Audi RS 6 vs RS 7 és más nyalánkságok

Sokat elmond a korszakról, amiben élünk, hogy aki megteheti, úgymond bespájzol a nagyteljesítményű, ízig-vérig benzinzabáló sportautókból. Miért? Mert nem látni, hogy valójában hová tart a világ. Pontosabban annyit látni, hogy a belsőégésű motoroknak befellegzett. Legalábbis Európában. Ám egy biztos. Ha a garázsban ott áll egy reszelős hangú V8-as, vagy egy kellemesen búgó V6-os, akkor nagy baj nem lehet. Amikor a szalonokban már csak az elhízott villanyautókat lehet majd látni, a garázsból előguríthatók a „letűnt” korszak sztárjai. Jól megfigyelhető ez az Audinál is, hiszen tavaly és az idén eddig elmúlt hónapok során ugrásszerűen megnőtt az RS és S modellek iránt az érdeklődés. Idén már 100-nál is több RS modell kelt el, igaz ezek nagy része a szabadidő-autók közül került ki, amik megint csak nem az igazi sportolásról szólnak, de azért akadnak igazi atléták is az Audi háza táján, amikre szintén nagy a kereslet. Pedig ezek már a 30-40-50 millió forintos ársávban mozognak. Ilyen az RS 6 Avant és az RS 7 Sportback is, amelyekkel már régóta vágytam a találkozást. Most sikerült, de vajon megmaradt-e a szerelem? Mert biztos vagyok benne, hogy sokaknál első pillantásra betalál Cupido nyila, amikor meglátják az RS 6 és az RS 7 vaskos domborulatait, igéző LED-es tekintetüket. Az A7 már eleve különleges a kupés formájával, az RS modell erre tesz rá még egy lapáttal. Óriási légbeömlők az első lökhárító szélein, vaskos kipufogóvégek hátul, hangsúlyos diffúzor elem és brutálisan nagy, 22 colos felnik, mögöttük vörös féknyergekkel. Ellenállhatatlan látvány! Az RS 6 ugyanez kombiban, ám érdekes módon nem az A6 orrát örökölte. Ez is az A7 arcát kapja, de a nagy puttony miatt valahogy még izmosabbnak, még keményebbnek hat az egész. Bár ehhez az általam próbált változat „mítoszfekete” színe is hozzájárult, amihez persze fekete felnik is jártak. Ezek szintén 22 colosak, a gumik annyira peresek rajtuk, hogy szinte alig látszanak. Viszont a karbon fékek annál inkább. Nyikorognak is hidegen, de ez ebben az esetben nem egy kényelmi negatívum. Ez kimondottan pozitív, hiszen igazi versenyautó hangulatot nyújt. Ezt hallani amikor a világ különböző versenyein a rajtrácsra vonulnak a vérbeli versenyautók. Amelyek sokszor gyengébbek, mint ez a két jómadár! Ugyanis az RS 6 és az RS 7 orrában négyliteres, V8-as benzinmotor dübörög, 600 lóerővel, nem kevesebb mint 800 Nm forgatónyomatékkal. Természetesen quattro összkerékhajtás segítségével jut felkent gumi képében az aszfaltra ez az erő. Bár itt ne kimondottan gumiégetésre gondoljatok. Ezek nem zabolázatlan izomautók. Nem viccelek, amikor versenyautóhoz hasonlítom őket. Veszettül jól betapadó gépek, amiket igazán csak zárt pályán lehet teljesen élvezni. Közúton éles, kivont kardok. A vért is kiszorítják az ember agyából a 3,6 másodperces százas gyorsulással, illetve az oldalerők sem elhanyagolhatók, azt mutató kijelző is a digitális műszeregységre kérhető. Bár úgysem lehet rendesen megfigyelni, mert amikor elszabadul ez a 600 ló, akkor a vezetőnek minden idegszálával oda kell koncentrálnia, hogy ne szaladjanak szét. Végső soron egyszerre hátborzongatóan jó a hatos és a hetes RS, de kicsit sterilek is, az előző generációhoz képest. Már érezni rajtuk a zöldülést. Csendesebbek, a fordulatszám-limiter sem engedi túráztatni a V8-ast, az RS 7 ráadásul jól hallhatóan már alapjáraton is csendesebb a kombi tesónál. Menet közben persze szépen szólnak, de mégis elrabolta a szívemet az öthengeres, 2,5 literes motor, de erről kicsit lejjebb. Most hallgassátok meg az alábbi videóban, hogy miről is beszélek. A Carwow csapata rendezett RS 6 dzsemborit, hogy ezt megmutassák. Szóval bármennyire is nagyszerű a két nagyvad, közúton jobban élvezhető az RS 5, avagy az RS 5 Sportback, amibe az egész család belefér. Ennek orrában V6-os, 2,9 literes, 450 lóerős motor dolgozik, 600 Nm forgatónyomatékkal. Még ez is irtózatosan sok, de jobban kezelhető. A hangot itt is próbálják rejtegetni, de azért szépen duruzsol. A Nardo szürke változat pedig rendkívül látványos. Az RS modell az ötösnél is jóval agresszívebb az alap, illetve az S változatoknál. Nem sokkal lassabb a nagytesóknál, 100-as gyorsulása 3,9 másodperc, sebességváltója is ugyanúgy a 8 gangos DSG, ami tökéletesen teszi a dolgát. Villámgyors önállóan is, de a kormánykerék mögötti fülekkel kapcsolgatva is. Nálam eggyel több pirospont jár neki, mint az RS 6-nak és az RS 7-nek. De a legjobban az RS Q3 Sportback tetszett, pontosabban a benne röfögő öthengeres, 2,5 literes masina. Mert tényleg röfög, szörcsög, durrog, ez adja az igazi színházat. Bár egy alacsonyabb építésű autóban még jobb ez a motor, gondoljatok csak a TT RS-re, de SUV létére a Q3 is tud meggyőző lenni. Gyönyörűen lehet a tempós ívekre fűzni, csak a lendületet ne veszítse el. Na, nem mintha nem ugrana utána is nagyot a 400 lóerejével és 480 Nm forgatónyomatékával. 4,5 másodperc alatt ő is százon van, de a SUV-ságból adódó nagyobb tömeg hátrányt okoz. Nem meséltem még az utastereikről, de ez röviden elintézhető. Minden megvan, ami a sportossághoz kell, mindezt úgy, hogy azért kényelmesek is maradjanak. Mindegyik RS modellben sportkormány, sportülések, karbon díszek várnak. Szintén nem említettem a fogyasztást. És nem is fogom. Teljesen mindegy, eszik, amennyit eszik. A 600 lóerős szintem már amúgy is érdemes inkább „üzemórában” mérni. Azt nézni, hogy menny ideig lehet elmókázni egy tankból egy versenypályán. Az árak sem gyengék ám. A kipróbált RS Q3 Sportback 28 millió forint felett kéreti magát, az RS 5 pedig 38 millióba fáj. Aztán ott az RS 6 Avant a maga 55,3 millió forintos árcédulájával, amiben a karbon fékek még nincsenek benne. Az RS 7 kicsit „olcsóbb”, 51 millió forint. Az Audinál egyébként még tartanak az RS napok, ahol a komoly érdeklődők kipróbálhatják a 18 tagot számláló flottát. Nem akarom túldramatizálni, hogy talán utoljára, mert ha ilyen nagy a kereslet az RS és S modellek iránt, talán még néhány évig bevállal ilyeneket a négykarikás márka, miközben építgetik a zöld imázst is.