Az igazi nagyágyú – Ford F-150 Raptor

Nem kérdez vissza, megteszi, amit kell – Ford F-150 Raptor 3.5 EcoBoost teszt

Amerika kedvenc autójának legerősebb változata itthon nagyon idegenként hat. Méretei és stílusa, de főleg képességei miatt. Az F-150 Raptor már az a szint, ahol nincs kérdés, egy terep raliautó közútra.

Tavaly kevesebb mint 30 másodpercenként kelt el egy Ford F-150 a globális piacot tekintve. Persze, ez nem igaz, de ezt adja egy egyszerű osztás, 2018-ban 1,075 millió eladott F-150-et könyvelhetett el a Ford, amivel egyrészt minden idők legjobban eladott F-szériája lett, másrészt az amerikai eladási listák élére is masszívan beékelte magát.

1977 óta szerepel a haszonjárművek eladási listájának élén és 1986 óta a komplett amerikai piacot is vezeti, és ez csak az F-150, a legkisebb a sorban.

Most pedig az a megtiszteltetés érte a magyarországi piacot, hogy Amerika kedvenc autója is szerepelhet az újautók között, méghozzá a Ford Solymár jóvoltából. Fontos kiemelni, hogy csak náluk érhető el újonnan és a garancia is csak a Solymárnál érvényes, de a karbantartásra sincs más márkaszerviz felkészítve itthon. Hogy is lehetne, amikor annyira tájidegen itthon egy ilyen F-150, hogy sikítva rohan tőle messzire, aki csak meglátja, pláne, ha egy ilyen Raptorról van szó.
Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy megéri-e itthon árulni F-150-et? Nem, de Raptort igen, ugyanis a csúcsverziót keresik, az alapot viszont egyáltalán nem. A teszt idejekor már túl voltak a 10 eladott Raptoron és még legalább annyi megrendelésük is volt rá, vagyis nem volt egy rossz üzlet. Emellett egyébként Magyarországon szintén egyedüliként Shelby modellek forgalmazását is végzik, vagyis a tömény amerikai életérzést próbálják kicsit pumpálni a hazai autópiacra, aminek autóbuziként nyilván csak örülhetünk. Most egy kicsit még fontosabb lett számunkra a Raptor, miután megérkezett az európai Ranger pickupból is a vadított változat, ám elnézve az F-150-et, minden csak játék lehet, ami mellé parkol. Akkora, hogy a várost messziről kerültem inkább vele, majdnem hat méter hosszú és milliméterek híján 2 méter magas.

Szélessége a legijesztőbb, 2,49 méter, amivel egyébként Amerikában már a nagy teherautók közé tartozik,

ezért sárga jelzőfényekkel kellett teleaggatni. A Fordnál pedig érzik a bugit és ezekből pakoltak az óriási hűtőmaszkra is. Hogy ezeket, ahogy az eredeti nappali menetfényeket sem használhatja itthon, már a magyar szabályozás szomorú hozzáállása.
Egy igazi óriás, bár a Raptor név már annyira talán nem illik hozzá igazán. Az őslény és az ősi V8-as párosításában volt egy erős geg, ma viszont már „csak” hathengeres motor kerül az F-150 Raptorba. Nem mintha rosszul jártak volna vele a vevők, a 3,5 literes turbós EcoBoost benzines kisebb, könnyebb a régi 5,0 literesnél ezért hátrébb kerülhetett, jobb súlyelosztást adva ezzel a Raptornak. Nem mellesleg erősebb is, 450 lóerős és 510 Nm nyomatékú, szóval az ős technika helyett maradt az őserő és készült belőle egy penge sportgép utcára.

Sportgép? Nagyon furcsán hangzik, de a motor blokkja nagyrészt megegyezik a Ford GT szupersportautóéval

és végső soron a Raptor is egy sportautó, csak éppen a ralisportot testesíti meg utcán. A benzinmotoros pickup nálunk egy elég nagy anomália, nincs másik ilyen régóta a piacon. Már csak ezért is teljesen idegen az, hogy alapjáraton csöndes, forgatva pedig gyönyörű sportos hangja van. A fejedet nem ez fogja letépni, de a karodon már felállítja a szőrt az az orgánum, amivel a két ordenáré kipufogócsövén keresztül megszólal. Apró amerikai sajátosság, hogy a motort kulcsról is beröffenthetjük, hogy klimatizálhassuk az utasteret, ezt az extrát legalább nem irtotta ki belőle a magyar szabályozás.
Hirdetés

A brutális méretű külső hasonló bendőt rejt. Dimenzióiban alaposan el kell vonatkoztatnunk attól, amit ismerünk, az európai, vagy japán pickupok nem igazán érhetnek fel egy ilyen F-150-hez. A Raptoron egyrészt ott az acél fellépő, ami legalább valóban használható is, és szükség is van rá, egy lépésből bejutni az utastérbe már nem túl komfortos. Elsőre olyan, mint egy Ranger, aztán szép lassan hideg zuhanyként realizáljuk, hogy egyrészt itt kétszer akkora a hely és a dizájnon kívül a legtöbb kapcsolóval soha nem találkoztunk. A tér elöl-hátul hatalmas, az érzeten még tágít a dupla üvegtető is, ami feláras extra. Nem jellemző az sem, hogy a hátsó ablak egyáltalán nyitható lenne a pickupokon, amiket ismerünk, itt meg még elektromos is. Minden tároló legnagyobbikát találjuk az óriási könyöklő alatt, egy 3-4 éves gyerkőc is simán belefér. Anyagaiban nem sokkal másabb, mint egy Ranger, de a Mustanggal feltűnően hasonlóak a bőrök és a műanyagok.
Ismerős a Sync 3-as rendszert futtató multimédia, de ezen kívül szinte minden újdonság. Kezdve ott, hogy a kormány és még a pedál sor is elektromosan, gombnyomásra állítható. A kormányra került a menetmódválasztó, ami nem egy rossz ötlet, a kormány mögé pedig váltófülek, amivel a 10 fokozatú automatát magunk is kapcsolhatjuk. A középkonzolon egy jókora fedél alatt 230 Voltos csatlakozót is találunk, de van itt két tekerőkapcsoló is, amiből az egyik a hajtáskombináció váltására szolgál. A másik a vontatmány-asszisztenshez, ezzel tudjuk navigálni automata parkoláskor a Raptort, ha van ráakasztva utánfutó. Annak beállíthatjuk az összes paraméterét és még két kis fekete-fehér kockás táblát is ad a Ford, hogy azokat a vontatmány sarkaira téve a tolatókamerát be tudjuk kalibrálni.

Sokkal, de sokkal több apróságra koncentrálnak, mint az általunk ismert pickupok esetében,

ott van például a plafonon lévő AUX kapcsolósor, ami a különböző utólagos kiegészítők áramellátását szolgálja, vagyis nem kell utólagos gombokat belehenkölni, ha mondjuk több fényszórót szeretnénk az autóra aggatni.

A Raptor már álló helyzetben is lenyűgöző, menet közben pedig lélegzetelállító.

Egyrészt a hangélmény, másrészt a gázreakció és a gyorsulás teljesen idegen a méreteihez. Kevesebb mint 6 másodperc alatt éri el a 60 mérföld/órát (96 km/h), ami ennyire magasan ülve érzésre nem is vészes, csak az lesz feltűnő, mennyire gyorsan szalad felfelé a sebességmérő mutatója. Kormányzása nem annyira halott, mint arra számítanánk, persze 2 méter magasan már nagyon gyors kormányzást öngyilkosság csinálni, így van benne egy jó adag hajózás, de közúton nincs olyan kóválygás benne, mint például egy Jeep Wranglerben. Visszajelzést nyilván nem érdemes keresni, terepen is jó, ha odafigyelünk, mennyit is tekertünk rajta a kanyar előtt. Aszfalton gyors, valószerűtlenül, de földúton, köveken, homokon sem lassabb. A speciális Fox gátlókkal nincs felkoppanás, a több mint 30 centis rugóutakkal pedig szinte észrevétlenül lépked át a nagyobb buckákon, magas tempó mellett is. Nem véletlenül került bele a Baja mód, ami lényegében a terepsportra hangolt verzió. Gyors gázreakcióval, lágyabb futóművel és keményebb kormányzással szolgálja azt, aki veretne egy kiadósat a homokdűnék között, mert megteheti.
Elég sokat nyertek kilóban az elődhöz képest, merészen használták az alumíniumot, a Raptor ajtajai is abból készülnek. Üres tömege így is 2,5 tonna, ezért is képes túrni magát előre a legzordabb terepen is anélkül, hogy lepattanna az útról. Emellett persze a súly egy igazi átok is, ha túl laza a talaj, ahol egy Jimny vígan átsuhan, ott lehet, hogy a Raptor tengelyig süllyed, így az aranyszabály ilyen helyzetben határozottan igaz; Sose vedd el! A 10 fokozatú váltó hangolása nem rossz, a Mustangok után csodálom, hogy a Raptorban bírja a kiképzést, de egyelőre nem hallottunk hibáról. Gyorsan vált fel- és lefelé is, annyira sűrűek a fokozatok, hogy szinte észrevehetetlen, amit csinál.

Könnyed vezethetőségű, valószerűtlenül egyszerűen mozgó autó az F-150 raptor,

így egyszerű megérteni, miért szereti szinte mindenki Amerikában és miért járnak vele rengetegen napi szinten; mert nem kellemetlen. Egy halom vezetéstámogatót is belepakoltak, sávtartó, holttérfigyelő, ráfutásra figyelmeztető, meg még pár apróság. A lényeg persze, hogy egy végtelenül masszív, elképesztően tág határok között használható terepjáró, ami valóban sportos is, nem csak annak mondják. Ide túl nagy, de fogunk vele találkozni, mert van, akinek ez kell itthon is. Számtalan kiegészítő kérhető hozzá a peremleszorítós felniktől kezdve a csillapítottan nyíló platóajtóba szerelt létrán keresztül a különböző tárolódobozokig. Ami talán a legfontosabb, hogy valódi, legalább annyira, mint egy Mustang GT, ami nagyon nagy szó.
Értékelés
Pozitív
Brutális megjelenés, érdekes extrák, óriási utastér, valódi terepképességek, szép hangú motor, masszív felépítés
Negatív
Sportautósan magas fogyasztás, nehézkes parkolás
Árak
Tesztmodell alapára
26 900 000 Ft (2019.09.10.)
Tesztautó ára
32 690 000 Ft (2019.09.10.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
3490 cm3
Teljesítmény:
375 kW (510 LE) 5000 1/min-nél
Nyomaték:
510 Nm 3500 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
6,3 s
Végsebesség:
170 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
14,7 l/100km
Méretek
Hosszúság:
5890 mm
Szélesség:
2458 mm
Magasság:
1993 mm
Saját tömeg:
2584 kg
Tengelytáv:
3504 mm
Karosszéria-kivitel:
pickup
Belső szélesség elöl:
1694 mm
Belső szélesség hátul:
1673 mm
Belmagasság elöl:
1036 mm
Belmagasság hátul:
1026 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
1107 mm
Motor és váltó
Motor:
Benzin
Hengerűrtartalom:
3490 cm3
Hengerek/szelepek száma:
6/32
Sebességváltó:
automata/10
Nyomaték:
510 Nm 3500 1/min-nél
Teljesítmény:
375 kW (510 LE) 5000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
170 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
6,3 s
Gyári vegyes fogyasztás:
14,7 l/100km
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?