Hirdetés

Háborús játék felnőtteknek – Mercedes G-osztály – használtteszt

Mercedes-Benz G 250 GD, 1989 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Mercedes-Benz G-osztályát mindenki ismeri, az eredetileg is katonai járműnek épített széria egy seregben szolgált példánya pedig különösen érdekes - ilyet vezettünk.

Mintha csak egy háborús tudósításból lépett volna elő

Hátul meghatározó a tartalék üzemanyag kannája, ott a lökhárítók széleinél, elöl azok közepén láthatók a rögzítőpontok, amelyekre az autók ejtőernyőit kötötték. Volt, hogy a G-k az égből potyogtak

Bár humánus dolognak aligha nevezhető, ki ne játszott volna katonásdit gyerekkorában? Óvodában rendszerint még a lányok is belekerülnek egy-egy virtuális lövöldözésbe, a mostanság epedkeve vágyott strandokon, tópartokon pedig rendszerint előkerül a vízipisztoly, vízipuska. Van, aki olyannyira komolyan veszi a nyári háborúsdit, hogy a strandra is katonai járművel megy.

Ilyen célt szolgál tesztünk hőse, a Mercedes-Benz G-osztálya, mely a hetvenes években az (akkoriban a Mercedes-t 18 százalékban birtokló) iráni kormány megrendelésére készült. Minden terepakadályt leküzdő, 20 éves ciklust hibamentesen leszolgáló masszív terepjáró kellett legyen. Ilyen is lett, de végül sem az irániaknak, sem a német hadseregnek nem kellett – elsőre. Így aztán kezdetben – 1979-ben – piacra került a 460-as gyári kóddal kiadott első polgári verzió, de kisvártatva megszületett a honvédségi (ott járőrtől mentő- vagy tűzoltóautón keresztül parancsnoki cirkálóig bárminek alkalmazott) 461-es verzió is. Vásárolt is belőle idővel – a teljesség igénye nélkül – argentin, dán, észt, finn, görög, kanadai, maláj, holland, norvég, német, osztrák, portugál és svájci fegyveres erő egyaránt, s a leszerelt példányok még bőven szolgálnak tovább, leginkább tehetős vadászoknál, autógyűjtőknél.

Nem elhasznált a műszerfal, ám hiába futott e példány keveset, leszerelésekor kopott motorral szerelték fel

Mindössze 28 ezer kilométer jutott az eddigi 23 évre

Mint azt a kipróbált G gazdájától megtudtuk ugyanis, az csak legenda, hogy fillérekért megkaphatók az akár szerény futású, alig használt, remek kondícióban lévő túlkoros példányok is. Vagy legalábbis a hazai piacon nem azok vannak, amelyek valóban a legjobb jellemzőkkel bírnak. Ha léteznek egyáltalán jó állapotban leszereltek, azok vélhetően a tűzhöz közel állóknál kötnek ki, s a magyarnál fizetőképesebb vevőkhöz vándorolnak. Nekünk marad a többi, ésszel leszerelt darab, azaz azok, amelyek már tényleg nem épp tökéletesek. A hozzánk legközelebbi, jelentős G-flottát üzemeletető osztrák hadsereg például selejtezés előtt kiszereli a jobb fődarabokat, s a koruk alapján cserére érett, 20 éves, de akár nevetséges futású példányokba gond nélkül beleteszik a már sokat szolgált motorokat.

Mercedes-Benz 250 GD, 1989 – alkatrészárai

Első fékbetét 6 360 Ft/db – Roadhause
Első féktárcsa 10 200 Ft – Delphi
Hátsó lengéscsillapító 11 000 Ft/oldal – Monroe Reflex
Olajszűrő 1 940 Ft – Mann Filter
Vezérműlánc és feszítői 48 800 Ft – Febi
Kuplungszett 80 380 Ft – LUK
Kipufogódob (középső) 40 640 Ft – Imasaf

Forrás: Zs+U Kft.

Nincs helyhiány, hátul is teljes értékűek, és az elsőknél magasabbra szereltek a masszív műbőrbe varrt ülések

Egészen tisztességes méretű a csomagtér

Tesztautónk órája például 21 ezer kilométert mutatott 3 évvel ezelőtt, mikor is a seregből leszerelték, s mostani gazdája – közvetítőn keresztül – megvásárolta. Ennyi kilométer még harcmezős használattal sem indokolta azt, hogy a 2,5 literes dízelmotor 100 kilométerenként 18 liter gázolajat nyakaljon be, s az amúgy elnyűhetetlenségéről ismert dízel gyári száma alapján sem az autóba való volt, minden bizonnyal másik példányban szolgált már jó sokat. Következhetett így egy komplett generál – nem olcsón. Kellett foglalkozni az elöl tárcsa, hátul dob fékekkel is, hogy fogjanak, valamint az egész autó át lett építve, mielőtt mostani gazdája nevére vette. A csupán kétülésesre új vászontető került, hátsó terébe pedig üléseket szereltek a vevő kérésére, haszonjárműből így személyautó lett, immár négyen élvezhetik szédítő 117 km/órás végsebességét.

Ilyen széles, szög egyszerű ajtózsebeket csak a honvédségi verziók kaptak

Utóbbi persze barokkos túlzás, és ferdítés, a G-vel inkább a 80 km/órás utazótempó az, ami élvezhető, gyári végsebessége valóban a fentebb említett érték, de váltója csak 4 fokozatú, így motorja 100 km/óra felett már zajos, s mivel a karosszéria légellenállása egy hűtőszekrényével vetekszik, szélzaj is van bőven. Ha valamit élvezni kívánunk, például a menetszelet és azt, hogy a G-vel, pláne egy ilyen, honvédségi példánnyal kelthető a legnagyobb feltűnés, inkább érdemes lecsavarni az elöl keret nélküli ablakokat, hátul felcsavarni a zipzáras oldalsó ablakokat puha plexiket, és lehet elcsavarni a járókelők fejét. Aki igazán meghökkentő szeretne lenni, az akár az első szélvédőt is ledöntheti, keretének felső pontját a gépháztetőn várja rögzítő-szem.

Hirdetés

A most négy üléses G gyakorlatilag minden ülőhelyén azonos kényelmet kínál, hátsó ülésein is bőven elegendő a tér, mivel azokat az elsőknél valamivel magasabbra szerelték, azokról is jó a kilátás. Mögöttük bőven elegendő az oldalsókhoz hasonlón zipzáras ablakkal és vaskos, oldalra nyíló ajtóval feltárható csomagtér.

Kapcsolható összkerékhajtás felező áttétellel és elöl-hátul zárható differenciálművekkel. Balra a terepváltó, jobbra az első és a hátsó diffi zárókallantyúi

Elöl a hagyományos, hátul a terepváltó

Motorjának felújítása óta teljesen megbízhatóan és az üresen is 1,9 tonnás saját tömeghez mérten abszolút elfogadható 10 l/100 km átlagfogyasztással szolgál a G. Természetesen nem sokat, igazi hobbiautó lévén évente csak néhány ezer kilométert fut, főként nyáron. Az öthengeres, ősi technikájához mérten egészen bársonyosan járó dízelmotor duruzsolása menet közben megnyugtató, négy fokozatú váltója kemény kézzel, de jól kapcsolható, az egyes és a hátramenet kivételével szinkronizáltak a fokozatok. A kormányzást és a fékezést egyaránt szervórasegítés könnyíti meg, így nem olyan nehéz vezetni a G-t, mint azt katonai megjelenése hiteti. Az elöl-hátul merevtengelyes, de tekercsrugós futómű országúton is egészen lágy, terepen pedig mindent bír.

Akár a teljes tető levehető, oldalt és hátul másodpercek alatt nyitható, feltekerhető a plexi. A ponyva anyaga a honvédségi sátrakéhoz hasonló

Egyszerű, de nagyszerű megoldással rögzíthetők a ponyvák, menet közben sem rázódnak le

Jelentős hasmagasságából és hajtásláncából adódóan a G-vel elakadni lehetetlen. Elvétve találni csak ilyen, professzionális használatra szánt példányt, amivel egyetlen tapadó kerékkel is tovább lehet haladni. A felezőáttételt is kínáló terepváltóval ugyanis teljesen fixre zárható a központi differenciálmű, s két huzalos karral az első és a hátsó differenciálmű is zárható. Elvéből adódóan már az összkerékhajtás is csak laza talajon, a diffizár pedig csak extrém esetben, kanyarodási igény nélkül ajánlott. Noha ezek alkalmazására ritkán, elvétve van csak szükség, kellemes a tudat, hogy vannak, ugyanakkor velük őszinte a G. Nem egy katonai jelmezbe öltöztetett zsúrkocsi, hanem valóban egy komolyan kiképzett katonai gép, amely ma már nyugdíjas napjait tölti, de még mindig a sereg ezúttal a matt zöld fényezés és az egyedi kiegészítők, például az ejtőernyős szem, vagy az autentikus benzinkanna által megtestesített egyenruhájában pózol, s jóval többre képes, mint a mai szabadidő-autók.

Szépen jár, generál után nem fogyaszt sokat az öthengeres dízel

Ára is képességeinek megfelelő, a próbálthoz hasonlót 2,3 millió forintért találtunk a használtautó.hu oldalon, s egyébként ezt is alig többért vásárolta tulajdonosa. A komplett motorgenerállal, valamint az egyéb, a makulátlan állapot elérését célzó felújítással azonban még közel ennyit költött rá. Nem titok, hogy kerestek rajta a vállalkozók, ingyen senki sem dolgozik, de így ez a G tényleg gyári seregállapotú lett. Játékszer felnőtteknek és egyébként még lehet, hogy befektetésnek sem rossz, 7 év múlva oldtimer vizsgát kaphat, s ahogyan most kinéz, az örökkévalóságig megmaradhat.

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 21:14
    Permalink

    Valóban mefizethetetlen. Leginkább a magyarnak, aki havi 75ezerért gyártja hozzá a kábelköteget, vagy a töröknek, aki a gráci gyárban összeszerel… 🙁

  • 2017.10.30. at 21:14
    Permalink

    Jó terepjáró, csak megfizethetetlen. Akár a civil akár a katonai változatról beszélünk. A gazdagok játékszere. Árából kijönne 3-4 vitara, Feroza..
    Amúgy nem tudom hogy lehet annyiara szétgyilkolni egy olyan motort, ami elmegy 1M km-t.

  • 2017.10.30. at 21:14
    Permalink

    Ezek alapján mégis csak a LABANCOK jártak vele a legjobban…mármint az eladással…hát ez nem éppen olcsó uri-muri így, bár ahol sok a felesleges pénz…

  • 2017.10.30. at 21:15
    Permalink

    Aztán nehogy azt gondold, hogy az osztrákoknál a bennfentesek nem stipistopizzák le az alig futott patika állapotú példányokat. Bár erről a cikk is burkoltan említést tesz…

  • 2017.10.30. at 21:15
    Permalink

    Igen, tudom, én nagyobb flottát írtam, ha jól tudom, az osztrák seregben azért jóval több szolgál, jóval többet szerelnek le onnan, a piacon azok a jellemzők.

  • 2017.10.30. at 21:15
    Permalink

    Annyival kiegészíteném, hogy hozzánk legközelebb nem az osztrák, hanem a magyar hadseregben szolgálnak G-s Mercik, lassan 10 éve, mostanra már több száz járművel.

Vélemény, hozzászólás?