Beszéljünk a zöldségekről – BMW 330e Touring

Most egy kicsit újra felvirágzik a BMW-nél a Touring, vagy kombi karosszéria körüli felhajtás.

Amikor mindenki, egyébként ők is a crossoverekre és SUV-kra koncentrálnak, kombikkal bővítik a modellpalettát. Megérkezett például az 5-ösből is az 530e Touring, amivel még nem találkoztunk, de itt van a legfrissebb tesztautónk, a 330e Toruing is, korábban egyik hajtáslánchoz sem volt választható. Ami pedig a legjobb és talán a leginkább örülünk neki, hogy az M3-ból is lesz végre Touring, az első sorozatgyártású, szóval végre megérkezik, amire a modell rajongói nem is annyira titkoltan, de vágytak már, egy igazi családi hedonista sportautó. Ebbe a körbe pedig elég jól belepasszol az új 330e Touring is, mert a BMW-nél van némi fogalmuk arról, hogyan kell bármiből sportosat faragni, ha értitek, miről beszélek. A 330e viszont egy hibrid, hatékonyságra és környezettudatosságra tervezett, legalábbis ez a politikailag korrekt jellemzése a kategóriának, valójában ez is csak a hedonizmusról szól, amit legalább a BMW jól csinál. Előfordulhat, hogy ebben a cikkben kevés szó fog esni magáról a karosszériáról, de 3-asról írtunk már több formában is, a Touring 330d tesztje például ide kattintva meg is található. Fordítsunk most némi figyelmet arra, miről is szól ez az egész kategória, főleg a prémium plug-in hybridek között. Mert kombiként a kommersz gyártók elfogadhatóan ügyes és hatékony rendszereket mutattak mostanában, mint például a Kia Ceed kombiban, a prémium gyártóknál viszont ezen a téren is megy a hatalmi harc, hogy kié az erősebb. Példaként kezdjük mindjárt a Volvóval, akik annyira nem bírtak a lóerőkkel, hogy még a V60-ból is sikerült majdnem 400 lóerős sporthibridet faragni. A szétszaladt lovak miatt ezek a modellek könnyen elveszíthetik majd a zöld rendszámot, de ne kiabáljuk el, várjuk ki a végét, annyi biztos, hogy már csak a katalógusértékekről is lerí, hogy itt nem a föld megmentése lesz a cél. A BMW-nél sincs minden rendben ezen a téren, de végső soron a vásárlóik hiányolták a hathengeres motort az X5-ből és a 7-esből, hát most megkapták. 2,5 tonnára lett egy majdnem 400 lóerős hajtáslánc az X5 45e-ben, ami valóban bivalyerős, és egész jól ki is használható, de csoda, hogy a zöld rendszám nem pattan le róla magától. [BANNER type="1"] Hatékonyság szempontjából az új 330e kicsit jobban áll, legalábbis az észszerűség határain belül mozogva. Ebben egy kétliteres négyhengeres benzinmotor dolgozik 184 lóerővel és egy 113 lóerős elektromos motor a nyolcfokozatú váltóval egybeépítve. 252 lóerős a rendszerteljesítmény, egy középkategóriás kombiban ez teljesen egészségesnek mondható. Tud 292 lóerőt is 10 másodpercen keresztül, de csak Sport módban az XtraBoost funkcióval, vagyis hétköznap leginkább 252-vel számolhatunk. A 3-as viszont felépítéséből adódóan tud sportosabb lenni, mint a legtöbb konkurens. Mindegy, milyen motor van benne, ennek a vezethetősége semmihez sem hasonlítható. Az alapvetően hátsókerékhajtású hajtáslánc lehetőségei sokkal jobbak, mint egy elsőkerekes platformé. Lehet akármennyi lóerő például egy Volvo hibridben, sosem lesz annyira sportos, mint egy ilyen 3-as. Megvan ezeknek a modelleknek a helye is a világban, nem hiszem, hogy ki kéne űzni őket csak azért, mert erősek és sportosak, csak meg kell találni az egyensúlyt ebben is.

Ahol nem eszetlenül kapja az ember a lóerőket érdemi tudás nélkül, de mégis nagyot tud autózni vele, ha tényleg azt akarja, és éppen ezt csinálja jól a 3-as.

Ha azt mondjuk valamire, hogy sportos, azt nem az ereje határozza meg. Az élmény sosem állt egyenes arányban a lóerőkkel és a nyomatékkal, persze van összefüggés. Az, hogyan vesz be egy kanyart, hogyan használja ki az erejét, milyen információkkal látja el a sofőrt a kormányon, a futóművön, az üléseken keresztül, sokkal fontosabb, és éppen ezért pontosan elég a 252 lóerő is a 330e-ben. Mert a villanymotor azonnali nyomatéka miatt teszi a fenekét kanyarban, még fordítani is lehet gázzal, amit a hosszú karosszériában is tökéletesen érzünk. Nem kell nagy dolgokra, vagy durva közlekedésre gondolni, egy egyszerű kifordulásban is sokkal több íz és élmény van egy ilyenben, mint bármi másban a kategóriában. Gyors is, de egy BMW-ben mindig az a jó, hogy nem kell nagyot menni vele, hogy élményt adjon, elég egy jól elkapott kanyarkombináció, és meg is vagyunk arra a napra az izgalommal.

Egy ilyen hibrid kombit, mint a 330e, jó vezetni, megvan benne a lehetőség, és ez elég nagy szó a mai autók között.

Hogy miként van meg benne, az már egy másik téma. Egy BMW elég jól el tudja rejteni a súlyát, és ahogy látszik, a 3-asnál sem változtat túlzottan a tömeg a futómű viselkedésén. Döbbenetesen jól tart kanyarban, olyan stabil, hogy egyre csak bátorítja a sofőrt, aki nem igazán tud vele nagy marhaságot csinálni. Pedig a 330e Touring 1965 kilót nyom üresen, vagyis már csak két fővel is túlmegy a 2 tonnán, amit még leírni is fáj. 250 kilónyi akkumulátor terheli pluszban a hátsó tengely előtti részt az üléssor alatt. A benzintankot kivették a helyéről és egy kisebbet, csupán 40 literest építettek a hátsó tengely fölé. Ezzel a 330e súlypontja alacsonyabbra került picivel, mint a sima modelleké, de a rugózási komfort árán ez nem igazán értékelhető. Az M Sport futóműves tesztautóban nagyon keményre hangolták a csillapítást, ami a tükörsima nyugati aszfalthálózaton valószínűleg pont jó, nálunk túlzottan keménynek tűnik, de ez az ára a stabilitásnak. Mentségükre szóljon, hogy a fő elemek ügyes sakkozásával sem vesztett sokat a csomagtér kapacitásából, egy padló alatti rekesszel lett csak kevesebb. Képes elmenni a gyártó szerint akár 55 kilométert is tisztán elektromosan, amit jelen esetben több okból sem tudott megmutatni. Töltésre most nem volt lehetőségünk, de a 3-4 fokos külső hőmérséklet egyébként is jelentősen lecsökkenti a lehetőségeket. Az 5-ös ebben az időben 32-re volt képes, a 3-asnak megelőlegezek 40 kilométert, ingázáshoz már az is elég a városban. Tölteni csak 3,7 kW-os fedélzeti egységen keresztül lehetséges, amivel a teljes töltés fali BMW iWallboxról, vagy köztéri oszlopról 3,6 óra, konnektorról csaknem 6. Mivel egyre kevesebb az ingyenes oszlop, a kilowattonkénti ár pedig 80-100 forint között mozog, a teljes töltés nagyjából egy 1000-esbe fog kerülni, amiből még mindig többet fog tudni elmenni, mint benzinből, fogyasztás szempontjából ugyanis nem teljesített valami jól a 330e Touring. [BANNER type="2"] Teljesen lemerült akkumulátorával kénytelen hibridként üzemelni, mintsem villanyautóként, a BMW motorjai pedig inkább teljesítmény-orientáltak, mintsem a hatékonyságra hangoltak. Főként városi használatban próbáltuk, kevés országúti, még kevesebb autópályás tempóval, de volt benne szinte minden. Ebben a felhasználásban a benzinmotor üzemét úgy állítja be, hogy a hajtással egyidőben tölteni is tudja a 12 kWh-s akkumulátort, ami a BMW esetében a fedélzeti rendszerek működtetéséért felel, vagyis nincs a motoron hagyományos generátor, ami 12 voltos akkumulátort töltene.

Mindent a hibrid akkumulátor lát el árammal, vagyis ebben mindenképp kell lennie töltésnek, amit hálózati töltés híján a motorral fog megoldani.

Ez már a pillanatnyi fogyasztásmérő figyeléséből is pontosan megállapítható, de van erre külön kijelzője is, a menüből lehet előtúrni. Ennek az eredménye nagyjából az, hogy városi tempó mellett általában megy a motor és 12-14 liter között mozog a pillanatnyi fogyasztás, míg országúti tempónál nem erőlteti a töltést és 2-3 litereket ír. A többségben városi használat mellett is külső töltés nélkül, azaz teljesen hibrid üzemben használva kereken 10 literes fogyasztást produkált úgy, hogy a megtett teljes táv 31-32%-át így is elektromosan tette meg, ezek nyilván az indulások, araszolások során gyűltek össze, de így is elég magas értéket hozott a tankolás. Így pedig egy teljes tank benzin éppen csak elég volt 400 kilométerre.

Jól járunk az otthoni, vagy irodai töltögetéssel, ahogy minden plug-in hibrid esetében.

Ha van rá kapacitásunk, érdemes előhúzni az alapáron adott sárga, 230 voltos csatlakozóval ellátott kábelt, de a lehetőségek miatt az sem baj, ha van nálunk egy Type2-es is. Megadja a lehetőséget a tiszta üzemre, de ebben a kategóriában az alacsony fogyasztás, pláne a gyártó által megadott 1,6-2,2 literes vegyes érték még messziről sem hozható, ha nincs mindig, minden elinduláskor teljesen feltöltve az autó. Az pedig hatalmas macera, ebben a téli időjárásban pedig még annyira sincs kedve az embernek előrángatni a kábelt, letenni a mocsokba, majd újra összeszedni, érdemes lenne már tanulmányozni kicsit a porszívók megoldását a kábelhasználat tekintetében. A 330e tökéletesen jó arra, amiért BMW-t választana az ember. Nagyon jó vezetni, minden kanyarban kiszámítható, élményt fog okozni, amihez ereje is van pont elég. Ezt bármikor fogja tudni hozni, ha itt-ott kicsit szórakoznánk is vele, azt is lehet, amikor kedvünk tartja, az alacsony fogyasztásért viszont rendesen meg kell küzdeni, és nem épp a jobb lábon, sokkal inkább a töltési lehetőségen múlik. A Jézuskától nem kértem, de ha hozta volna, hát azért szívesen használnám.