Üdítően semmilyen – Opel Combo

Számos egyszerű, de tökéletesen használható modellt tüntetett el az SUV láz. Valóban vagányabb, csinosabb, jobb megjelenésűek a mai új autók, de a praktikumot megsínylette a stílusváltás. Idézzük fel bátran a Renault Espace, vagy Scenic modelleket, melyeknél a legtöbb jó tulajdonságot dizájnnal helyettesítették. A 2000-es évek elején tomboló nagy MPV hullám hirtelen tűnt el és csak egy maroknyi modell maradt mára, ami őrzi az egyszerű, dobozos felépítést, a kiváló helykínálatot és a szemtelenül nagy rakteret. Az Opel életében történt változás az elmúlt években óriási hatással volt a modellekre, a GM termékeket lassan teljesen felváltják a PSA alapokra épülő autók, amik sok szempontból nagyon is jól jönnek a márkának. A Combo esetében igazából ez azt jelentette, hogy az olasz (Fiat Dobló) alapok helyett mostantól az is az EMP2 moduláris padlólemezre épüln.

A PSA még őrzi ezt a csúnyácska, de a maga nemében nagyszerű kategóriát, ami közben igencsak sokat fejlődött.

Lényegében elvesztette leginkább hátráltató tényezőjét, a teherautós jelleget, opciós hétülésessége miatt pedig jelenleg a hazai piac egyik kedvence. A Combót felismerni messziről messze nem egyszerű feladat, hátulról igazából lehet Berlingo, vagy Partner/Rifter is, változást az orrán eszközöltek igazán. Az opeles jegyekkel kedves, jóságosan bamba arcot kapott, igazából ebben a formában nagyot alkotni nem igazán lehet. Az ablakok alsó éleit megtörték kicsit, ez egyébként jót tesz a dizájnnak, kevésbé pozitív a használat számára, miután ezzel a pár kicsi sarokkal is kevesebb az üvegfelület. Nagy újdonság, hogy a tolóajtókon – a Life mindenképp kétoldalit kap – elektromosan lehúzhatóak az ablakok, ezzel még inkább személyautós jellegű. A tetőlécek és a 17 colos felnik miatt is messzebb kerül a teherszállító kiviteltől, valamint az éjkék fényezésével és az első lökhárító kis ezüst betétével is látványosabb. Ennél sokkal többet sajnos nem tud dizájnban, de azt hiszem, ennél többet beszélni sem érdemes róla. Sokkal fontosabbnak tartom a megjelenésnél azt, hogy a dobozos teherautó jelleggel ellentétben mennyire jó vezethetőséget sikerült ezeknek az autóknak adni. Valójában az segít nagyot, hogy az EMP2 padlólemez alapjában véve személyautók alá készült, de ahogy a Combo, úgy a nagyobb Zafira Life is erre épül. Futóműve egyszerű, elöl McPherson, hátul sima csatoltlengőkaros, igazából ezt is lehet jól hangolni. Kormányzása elektromos rásegítésű, valójában rémesen szintetikus és annyira túlszervózott, hogy lassú fordításnál érezni egy fura darabosságot is benne, és ezt már korábban is tapasztaltuk. Az az igazság, hogy ez a szögegyszerű kormányzás ide tökéletes, annyira könnyű, hogy álló helyzetben is teljesen körbefordul a volán, ha az egyik irányba meglökjük. Ebben a környezetben valahogy még ez is rendben van, mert mégis kit érdekel egy ilyen dobozos családi autó kormányzása? Az a lényeg, hogy legyen stabil és valahogy még azt is sikerült elérniük, hogy a könnyedség ellenére ne tudjunk hirtelen mozdulatokkal kellemetlen billegést előidézni. A 17 colos felniken elég biztosan jár, szűk a fordulóköre is. Azt kell mondjam, hogy a manőverezhetősége meglepően felhőtlen, semmilyen, és ezzel mégis kiválóan alkalmas a használatra. [BANNER type="1"] A PSA-féle 1,5-ös dízelmotor franciásan karakteres, magyarul zörög és csattog melegen is. Ügyesen csinálják a hangszigetelést, mert ezt bent nem hallani, de amint kiszállunk, szörnyű élmény ér. De ez van, nem nagy meglepetés, ahogy az sem, hogy kellőképpen nyomatékos és a csúcsverziójával, vagyis a 130 lóerős kivitellel még nagyobb tempónál is belemehetünk egy előzésbe – a 100 lovassal már 90-nél halott ötlet volt megpróbálni üresen. A teszthét alatt 7 literes fogyasztást produkált tankolás szerint, ami a kiírt 6,8-6,9-es értékekhez képest elenyésző különbség. Hogy még inkább semmiféle behatás ne érjen vezetés közben, automata váltós kivitelt kaptunk.

Tisztelendő a PSA-ban, hogy a duplakuplungos bohóckodás helyett a bevált bolygóműves Aisin váltót használja.

Nyolc fokozat, ügyes és kellőképpen gyors váltások, semleges és ezáltal tökéletes elindulások jellemzik, egyszerűen jó, és már-már rosszul esik, hogy a BMW is inkább duplakuplungost alkalmaz, nagy kár. Egyedül a váltó kapcsolóját tudnám feledni, a forgótárcsa ritka kényelmetlen megoldás, ennyi erővel egy egyszerű gombsort is kaphatott volna a műszerfalra és akkor nem került volna egy indokolatlan szekrény a műszerfal közepére miatta. A középkonzol zárható rekeszei jól tudnak jönni, de feláras, ebbe az autóba most éppen nem került bele.

Utastere annyira tágas, amennyire egy SUV-é sosem lehet.

Három sornyi ülése lehet, minden helyen különálló ülésekkel, középen mindegyiken Isofix-szel, így három gyerekülés is beférhet egymás mellé. Most az alap karosszériás, ötüléses kivitelt próbálhattuk, így a csomagtér 597 literes és a vízszintesbe dönthető ülésekkel akár 2,7 méter hosszú raktér is kialakítható. A hátsó üléssor ledöntve majdnem sík padlót ad, pakolni különösen egyszerű és szerencsére mindenhol kárpitozott és szőnyegezett, sehol nem ordít az arcunkba pőrén hagyott fényezett lemez, ami kimondottan dicséretes. Lehet egy- és kétszárnyú is a csomagtérajtó, előbbin külön nyitható ablakot is kaphatunk, az egyszerűbb csomagokat így könnyebb bedobálni szűk helyen. Kényelmesen beállítható a vezetőülés, széles tartományban állítható a kormány viszont nagyon furcsa, hogy a két első ülést különböző módon kell előrecsúsztatni, egyiken a szokásos módon elöl, másikon oldalt kell keresnünk a megfelelő kart. Látványos megoldás a panoráma tetőablak, amihez egy középső, alulról majdnem átlátszó rakodópolc is jár, az ablakra pedig roló húzható. A kényelmi extrák közé kerülhet ülés- és kormányfűtés, utóbbi nagyon fájt, hogy hiányzott, ellenben megörültem az állófűtésnek. Ami hirtelen le is lombozott, mert bár a kapcsolója megvan, rajta a piktogrammal, de sajnos vak, mivel nem rendelték meg bele. A 8 colos érintőkijelzős fejegység Android Autóval és Apple Carplay-jel viszont helyet kapott, ahogy külön plexire vetítő head-up display is. Finom kormánymozdulatokkal segít a sávban tartani, ha picit elbambulnánk, a ráfutásra pedig először csak halk pittyenéssel figyelmeztet, de a ha kell, aktív fékezéssel be is avatkozik. Nem jön rosszul a tolatókamera sem, ennek érdekes trükkje, hogy hátrafelé haladva az autó oldalánál összerakja a területet a már látott képből, ami persze nem élő, így arra óvatosan hagyatkozzunk.

A zajkomfort remek, a futómű kényelmes, nem dübög a karosszéria sem, pedig minden oka meglehetne rá, valójában beleköthetetlen.

A célnak tökéletesen megfelel, már ha az a cél, hogy a család biztonságban és kényelemben utazhasson és a gyerekeket egyszerűen lehessen ki-be pakolgatni.