Múlóban azok az idők, amikor a Toyota 4-5 évente teljesen újra cserélte modelljeit. A jövőben a kulcsmodellek akár kilenc éven át maradhatnak gyártásban a hardver (padlólemez, futómű, karosszériaszerkezet és hajtás) alapvető megváltoztatása nélkül. A kétezres években a korábbi négy-öt éves modellciklus hét évre nyúlt, most pedig még hosszabb, akár kilencéves életciklus rajzolódik ki.
Erre a fejlődési ívre kiváló példa a Corolla. Az első Corolla 1966-ban mutatkozott be, s mivel a modell eleinte gyakorta megújult, jelenleg a tizenkettedik generációnál tart. A Corolla a világ legkelendőbb típusa – eddig mintegy 55 millió talált belőle gazdára -, a jelenlegi generáció 2019-ben debütált, és 2023-ban kapott kulcsfontosságú frissítést, amikor az ötödik generációs hibrid rendszer került bele. Mivel a dizájn és az alapvető műszaki alapok rendben vannak, a folyamatos fejlesztés sokkal többet ér, mint a generációváltás hétévente. Az új Camryre is sokan csak ráncfelvarrásként tekintenek, de ez a modell is megkapta a Toyota ötödik generációs hibrid rendszerét, amely hatékonyabb és kifinomultabb. A bevált forma mögött tehát valódi technológiai megújulás történt anélkül, hogy az egész autót alapjaiban át kellett volna tervezni.
A kereslet oldaláról nézve is logikus a hosszabb modellciklus. Elég a Land Cruiserre vagy a Hiluxra gondolni: az érdeklődés világszerte óriási, a vevők sok piacon sorban állnak értük. Ilyen helyzetben nem az a kérdés, mikor jön az új generáció, hanem az, hogyan lehet biztosítani a stabil ellátást és az egyenletes minőséget. Ahogyan a jövő autói egyre inkább digitális eszközökké is válnak, világos, hogy a szoftver kulcsfontosságú. A Toyota új fedélzeti rendszere, a 2026-os RAV4-esen bemutatkozó Arene lehetővé teszi, hogy az autók teljes életciklusuk során fejlődjenek. Új funkciók, továbbfejlesztett vezetéstámogató rendszerek, finomhangolt teljesítmény vagy kényelmi szolgáltatások érkezhetnek frissítések formájában, akár évekkel a modell bevezetése után.
Ha belegondolunk, ez a megközelítés a használtpiacon is előnyöket hoz majd. A Toyoták eddig is a legkisebb értékvesztéssel bíró modellek közé tartoztak, s a modellek lassabb avulása és a szoftveresen frissen tartható autók tovább fokozhatják ezt az előnyt. Hiszen, ha egy modell hat-nyolc év múltán is korszerű funkciókat kínál, az nemcsak az aktuális tulajdonos, hanem a következő vásárló számára is komoly értéket, vonzerőt jelent.
A Toyota döntése tehát nem csak arról szól, hogy hogyan spóroljon meg sok pénzt. Egy-egy új padlólemez és a hozzá tartozó fődarabok kifejlesztésének költsége ugyanis eurómilliárdokban mérhető, s nagyon nem mindegy, hogy erre hat-hét vagy csupán kilencévente kell sort keríteni. A terv működőképességére a Toyotával többször is együttműködő Suzuki tökéletes példa, elég csak megnézni a hazai eladási statisztikákat, amelyek élén a koros, de még mindig tökéletesen beváló modellek tanyáznak.
