Lejárt az amatőr tolvajok kora, a legújabb autókat már nem lehet elkötni a régi módszerekkel
Változnak az idők. Míg a keleti autós korszakban sokszor csak heccből, vagányságból lopták el a kocsikat, és jó esetben, ha kifogyott a benzin (mert dízellel ugye csak a teherautók és a buszok jártak), akkor ott helyben „letámasztották” a gépet, addig az utóbbi években más szelek fújnak. A korszerű, már gyárilag lopásvédelemmel ellátott autók elkötéséhez adott esetben komoly szakismeretre, és speciális eszközökre van szükség, így a régi drótokkal, fűrészlapokkal, kampókkal manapság nem sokra mennek a brahiból kocsikázni akaró amatőrök. Azonban nem csak a tolvajok változtak, hanem maguk a célok is, amiért az autókat elviszik. A bűnözői körök kiteljesedésével sokszor lopott autókkal (hozzá lopott rendszámmal) bonyolítják le a különféle akciókat, de azért nem ez az uralkodó tendencia, hanem a direktben, konkrét megrendelésre végzett, valamint az esetek döntő többségét képező alkatrészért való lopás a jellemző. Kis túlzással, mire a tulajdonos reggel felébred, néhai autója már darabokban várja sorsát, hogy kiporciózzák belőle mindazt, ami pénzzé tehető.
Speciális polírozással eltüntethető a szemcseszórással felvitt jelzés
A gravírozás, mint a lopásvédelem egyik fajtája kezdetben csak az üvegekre és a lámpabúrákra terjedt ki. Kvarchomok-fúvással, sablonon keresztül az autó üvegein feltüntetésre kerültek a rendszámok, de mostanra ez kőkorszaki módszer lett – a jelöléstechnológiában a kémiai módszerek vették át az uralkodó szerepet. Egyébként sok gravírozóhelyen még kérhető a sűrített levegővel végzett szemcseszórásos megoldás, az árak 400-600 forint között mozognak alkatrészenként, de értelme nem sok, mert speciális üveg- és plexipolírozással a felvitt karakterek eltüntethetők, tehát ezzel a profi, lopott holmikkal kereskedőket már aligha lehet elriasztani. A rendszám helyett sokkal célszerűbb az alvázszám karaktereinek felvitele: az utolsó hat számjegyet, és az előtte álló betűket szokták gravírozni, de az eltüntethetőség miatt ennek már igazából nincs jelentősége.
Akár egy világítótesten sem zavaró a jelen esetben 6 mm magas és 110 mm hosszú, gravírozással felvitt jelölés
A kémiai eljárások két részre bonthatók, az egyik a savas, a másik az UV-fényben látható, lakkos maratás. Az előbbinél a szemcseszóráshoz hasonlóan szintén sablonnal dolgoznak, számítógéppel készül az úgynevezett stencil, amit fixen, elcsúszás mentesen rögzítenek az üvegen. Az öntapadó lapkára szivacsos végű, töltőtoll szerű kis szerszámmal hordják fel a savréteget, amely nem okoz felületi roncsolást az üvegen, mint a szemcseszórás. A kémiai folyamat gyorsan, 3-4 perc alatt lezajlik, a stencilt egyszerűen le lehet húzni, és kontúros, jól olvasható jelzés marad hátra. Ennek eltávolítása állítólag nem lehetetlen, de nem biztos, hogy a befektetett munka arányban áll az alkatrész eladásból származó összeggel. A savas (vagy gélesnek is hívott) eljárásnál az alvázszám felvitele ajánlott, ez üvegenként 800-1000 forintos költséggel kalkulálható, és mintegy 20 százalékos felárral már lehetőség van „szépíteni” a rideg karaktersort: az autómárkák emblémája is felvihető a betűk és a számok elé.
Balra semmi nem árulkodik, hogy UV-lakkos gravírozással jelölték meg az autót, a karakterek csak az UV-lámpa fényében lesznek olvashatók. A természet azonban picit becsaphat minket: erős UV-A és UV-B sugárzás esetén nappal, szabad szemmel is láthatók, persze, csak nagyon halványan
Kék és piros pontok jelölik az alapcsomag részeként megjelölt elemeket, és zöld színnel láthatók az opcionálisan, külön pénzért megjelölhető alkatrészek
A legprofibb megoldás az UV-lakkos kezelés, amely az üvegek és búrák mellett a felnikre, a karosszériaelemekre, valamint az utastér műanyagjaira is felvihető. E módszer legfőbb erénye, hogy szabad szemmel, normál fényviszonyok mellett láthatatlan, csak UV fényben olvashatók a karakterek. Az egyik legismertebb technológia ezen a téren a Permanentmark nevéhez fűződik, amelyet a legtöbb gravírozó állomás is használ: itt az alvázszám utolsó 13 karakterét, plusz a HU országkódot viszik fel a felületekre kémiai úton. Maga a jelölés nem okoz semmilyen roncsolást, például a karosszériaelemeknél az anyag áthatol minden rétegen a lakktól kezdve a festéken át az alapozóig, de a lemezt már nem éri. Ha egy ilyen autót „tisztázni” akarnak, akkor a teljes fényezést a nyers fémig el kell távolítani, a többi elemet (utastér, lámpa, kerekek, stb) pedig cserélni szükséges, mert felületroncsolás nélkül az UV lakk nem tüntethető el – kvázi nem éri meg a tolvajoknak ilyen macerás kocsival vesződni, hiszen a "tisztázás" túl sok utómunkát és ráfordítást igényel. Ennél a módszernél az alapcsomag 24 pontos jelölést tartalmaz, amelynek költsége - szolgáltatótól függően - 18-20 ezer forint, és alkatrészenként kb. 1000 forintért van lehetőség további jelfelvitelekre is. A művelet nem hosszú, az említett alapcsomaggal bő egy óra alatt végeznek a mesterek.
Ha a gravírozás voltaképpen védelmi eszköz (a Permanentmark rendelkezik MABISZ minősítéssel), felmerül a kérdés: vajon a biztosítók értékelik-e a tulajdonosok igyekezetét, és casco kötésénél jelent-e kedvezményt, hogy az autó ilyen eljáráson esett át? Telefont ragadtunk, és érdeklődtünk a legismertebb hazai társaságoknál, a válasz azonban egyértelmű volt: casco szerződéseknél semmilyen gravírozás nem kötelező előírás, és nem is igen jár utána kedvezmény. Elvi lehetőség, amikor megtörténik a járműre a kockázatfelmérésen alapuló ajánlatkészítés, akkor a tulajdonos jelezheti a gravírozást, és egyedi elbírálással a biztosító dönthet, hogy számára ér-e annyit a védelem, hogy az csökkenést eredményezzen a casco összegében. Sajnos, konkrét példával nem szolgálhatunk, mert a szerződéskötés feltételeinek részletessége ügyfelenként, autónként más és más, tehát ezen az úton mindenkinek egyedül kell végigmennie, általánosítani nem lehet.
Minden nyilván van tartva a bontókban, az is, ha a szétszedett autókban megjelölt alkatrészeket találnak. A vevő tudja, hogy mit vásárol, a gravírozásról tájékoztatják, igaz, erről konkrét írásos dokumentumot külön nem kap, csak a számlát, amellyel cikkszám szerint visszakereshetők az adatok
Az autókat a bontók csakis a tulajdonostól veszik át, nem más célra, mint szétbontásra, ez utóbbira pedig saját maguk adják ki az engedélyt - olyan nincs, hogy valaki fémhulladékként bevisz egy kocsit, ami esetleg lopásból származik. A gravírozott elemeknek a bontósok egyáltalán nem örülnek, mert ez eleve értékcsökkenést jelent az alkatrészek árában. Amikor a jármű bekerül a telephelyre, sorszámot kap, szétbontják, és a gyári cikkszámok alapján leltárba vesznek mindent, az adott elemeknél feltüntetve, hogy gravírozással meg van jelölve. A vevőt természetesen informálják a jelzésről, nem árulnak zsákbamacskát, és a kapott számlán szerepel a cikkszám, így probléma esetén bármikor visszakereshetők az adatok, a bontó tudja igazolni, hogy honnan származik az alkatrész. A gyakorlati tapasztalatok alapján - legalábbis a megkérdezett bontósok szerint - azonban nem szokott gond lenni, hiszen a szabályozás elviekben kizárja a illegalitást.
(fotók forrása: permanentmark.hu)
