Mi a gyorsabb? Az autó, a bringa vagy a tömegközlekedés?

Bonyolult téma ez a hogyan jutunk el a leggyorsabban A-ból B-be Budapesten belül, hiszen nagyon nem mindegy, hogy hol is helyezkedik el a két végpont, ahogyan az sem, mikor megyünk. Ezért nem is annyira tudományosan vetemedtünk neki a mérésnek, inkább ahogy az élet hozta, tesztautók cseréjét oldottuk meg „lábon”. Viszont igencsak érdekes végpontokkal. Indulás a Hosszúrét széléről, avagy a Budaörsi útról, érkezés Angyalföldre a Frangepán utcába. Főszerkesztőnk, Katona Mátyás kerékpárral, hiszen ő már gyakorlott ebben, ha teheti kétkerekűvel oldja meg az autócseréket, én pedig tömegközlekedéssel. Szerencsére soha nem ódzkodtam tőle, sőt gyerekkoromban kimondottan imádtam „békávézni”, úgyhogy bármikor szívesen indulok útnak ezzel a módszerrel is. Harmadik ember nem volt, aki autóval menne, ez is torzítja a kísérlet tudományosságát, de a Waze és a Google térképe is 24 percet írt autóval erre a távra. Azt tudni kell persze, hogy ez a menetidő becslés változhat is annak függvényében, történik-e valami az útvonalon, vagy feltorlódik-e esetleg a sor. 11:41-kor tehát elrajtoltunk a Toyota Buda márkakereskedés mellől. Alig tettem meg 200 métert, a Ford szalon előtt álló Mustang Mach 1 és RAM pickup erősen csábított egy kis idővesztegetésre, de végül nem jártam körbe őket. Ugyan nem versenynek tekintettem a kísérletünket, de azért nem akartam nagyon lemaradni. A képlet egyébként elég egyszerű az Angyalföldre jutásra. El kell jutni a Kelenföldi pályaudvarhoz, onnan pedig a 4-es és a 3-as metró gyorsan elvisz.

Vagyis elvinne, ha nem lenne metrófelújítás, illetve ha a 4-es metrót az eredeti terveknek megfelelően befejezték volna. Akkor ugyanis Gazdagrét alatt is lenne megállója, ami rengeteg embernek jelentene könnyebbséget.

Aki látta már a gazdagréti lakótelepet, tudja miről beszélek. A budaörsi virágpiacig tervezték eredetileg a metrót, de én még ennél is tovább látnám szívesen, egészen ki Budaörsig, valamelyik nagy áruház környékéig. Úgy valóban lenne értelme letenni az autót, talán kevésbé állna be az autópálya bevezető szakasza a csúcsidőben egy hosszabb metróvonallal. Na, meg nekem se kellett volna buszra szállnom Gazdagrétnél. Pirospont a közlekedési vállalatnak a BKK Futár megléte, hasznos applikáció, megtudtam belőle, hogy 3 perc múlva érkezik a 8E busz, aminek pont a Kelenföldi pályaudvar a végállomása, de azt is, hogy a 139-esre csak 2 percet kell várni és az is közel tesz le. Úgyhogy felszálltam a korábban érkező buszra két megálló erejéig. Ám ez 350 forintba került. Leszálltam a Sasadi úti megállóban, ahonnan legyalogoltam a metróhoz. A 8E egyébként pont akkor érkezett oda, amikor én is gyalog. Szóval mindegy lett volna, megvárom-e. Nagyon szeretem a 4-es metrót. Ezen a vonalon már önműködő, modern, szellős szerelvények szállítják az utasokat, amiken végig lehet sétálni, mindkét végükön, ahol a vezető foglalna helyet beláthatunk az alagútba. A megállók is látványosak építészetileg, ezen utazva a modern Európában érzem magam. Nem mellesleg gyors is. Körülbelül 10 perc alatt a Kálvin térre vitt, ahol egyszerűen át lehet mozgólépcsőzni a 3-as metróhoz, amikor épp nem felújítják. Így itt jelentős időveszteséggel kellett számolnom. Fel kellett menni a felszínre, de a felújítás miatt az aluljáróban is nagyot kellett kerülni ahhoz a feljárathoz, ami a metrópótló buszhoz vezet. Ki is melegedtem, úgyhogy megálltam frissítőt vásárolni, ami ugyancsak néhány percnyi veszteséget okozott. Ezeket azért írom ilyen részletesen, hogy érzékeltessem, miken múlhat az elsőség az odaérésben. Szóval felértem a pótlóbuszhoz, amire egy percnél nem kellett többet várni, szerencsére sűrűn jár, de így is tömött, ami járvány idején nem a legbiztatóbb. Van erre is egy trükköm, mert szinte mindig párban követik egymást. Érdemes mindig a másodikat megvárni, mert gyorsan jön és kevésbé tömött, de most még nem volt láthatáron belül, hiszen a Kálvin térre az Üllői útról kanyarodnak, így a megállóból nem látni merre jár a következő. Szóval a tömöttre szálltam, és hát elég lassacskán döcögtünk a Lehel térig, hiába kapott külön sávot a metrópótló.

A Lehelen aztán lecsattogtam a 3-as metróhoz, amelynek északi szakasza már elkészült. Ez már szerencsére nem volt annyira tömött, de már így kora tavasszal is nagy a fülledtség a légkondi nélküli szerelvényeken. Amiket rettenetesen drágán csak felújítottak új és modern szerelvények vásárlása helyett.

A hármas metróval aztán már csak két megállót utaztam. Apropó a metróra lehet szakaszjegyet is venni 3 megállóra olcsóbban, illetve egy vonaljeggyel több vonal is használható, ha nem szakítjuk meg az utazást. Ezt jó dolognak tartom. Azt már nem, hogy ha át kell jutnom mondjuk Pestről Budára villamossal, akkor ahhoz a két megállóhoz is egy vonaljegyre van szükség. Itt sürgősen fel kellene zárkózni a digitális 21. századhoz, hogy a nem rendszeresen utazóknak is alternatíva legyen amikor csak lehet a tömegközlekedés. Mert így egyértelmű, hogy inkább autóba ülök. Na, de vissza az úthoz. Az Árpád hídig tartott a metrózás, akarom mondani a Göncz Árpád városközpontig. Innen ismét gyaloglás várt a Porsche Hungaria telephelyéhez, bár a 32-es busszal talán lecsíphettem volna még egy két percet újabb 350 forintért, de ez a járat nagyon kacskaringós úton közelített volna a célhoz, ezért inkább a gyaloglás mellett döntöttem.

Így egészen pontosan 1 óra és egy perc alatt jutottam el a célhoz.

Mátyás a saját bevallása alapján (és GPS log alapján is... - a szerk.) 3 perccel korábban ért oda. Tehát szinte biztos, hogy a metrófelújítás nélkül (az átszállások nélkül) a tömegközlekedés nyert volna a bringával szemben és mindkettőt veri az autó, amivel feleannyi idő alatt értünk volna oda. (Ha viszont alternatívákat keresünk, a hátizsákot, laptopot, fényképezőt cipelő kocabringáshoz mérten is adódhat bőségesen gyorsabb - szintén a szerk.) Hozzá kell még tenni, hogy csúcsidőn kívüli volt a teszt. Saját tapasztalataim alapján a reggeli, vagy a délutáni csúcs idején autóval sem jártuk volna meg gyorsabban. Szóval ez az egész történet szolgáljon csak érdekességként, mert a kérdés nem dőlt el egyértelműen, mindig érdemes megnézni a lehetőségeket, a közlekedését és a sajátunkat is, majd annak megfelelő eszközt választani.