Hódítás a brit lobogó alatt – Mini John Cooper Works
Kicsi, de erős - Mini John Cooper Works teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Ha John Cooper Works feliratot látsz egy Minin, akkor máris tudod róla, hogy a legvadabb apróságok egyike, ami már messze nem csupán egy városi cirkáló.
A sportos Minik kínálatának a csúcsa a John Cooper Works modell, bár ez is kérhető többféle teljesítményszinttel
Német fennhatóság alatt minden ízében brit a Mini
IndyCar rajongóként számomra még inkább különleges John Cooper neve, mert Amerikában lényegében ő és a Jack Brabham ébresztette rá a konstruktőröket, hogy az orrmotoros „roadsterek” kora leáldozott.
Azonban a John Cooper Works vállalatot John Cooper fia, Michael Cooper alapította a nem is oly távoli múltban, hiszen 2002 óta létezik és 2008 óta a BMW tulajdonában van. Na, de ennyit a történelemről, hiszen korunk erős Minije orrmotoros és elsőkerékhajtású, ám így is a legjobb élményautók egyike.Rövid tengelytáv, kerekek a karosszéria sarkaiban, erős motor, kicsi tömeg. Tökéletes recept egy sportautóhoz
A Pirelli gumiabroncsai egyébként veszettül peresek, első pillantásra is sejthető, hogy a lelket is kirázza az utasokból az autó, de nem is az a rendeltetése, hogy semleges nyugalommal suhanjon.
A kéttónusú fényezés is sokat hozzátesz a boyracer érzéshez, a motorháztetőre ragasztott csíkokkal egyetemben és hátul is érdemes egy picit elidőzni. A tető látványos hátsó légterelőben végződik, a középen kivezetett kipufogókat pedig méhsejtmintás díszbetétek fogják közre, hogy teljes legyen az összhang az autó orrával.Brit lobogós hátsó lámpa nélkül nem az igazi a Mini
JCW feliratok árulkodnak az izmosságról, na meg a látványos hátsó légterelő is
Vörös szín csempész még több sportosságot az utastérbe
Passzentos a helykínálat, jó tartásúak az ülések
A csomagtér 211 literes alaphelyzetben
Élményautóként azonban a balegy a lényeg. Az üléspozíció mesés, akár egy igazi versenyautóban. A kormánykerék tökéletesen simul a kézbe, szükség is van rá, mert erős kézzel kell fogni, a visszajelzések ugyanis annyira közvetlenek, hogy egy óvatlan pillanatban képes kirántani magát az ember kezéből. És ez maga a gyönyör! Viszont a duplakuplungos, 8 fokozatú váltó nem az, de erre egy picit később bővebben is kitérek. A műszerfalat szeretném még egy picit dicsérni, hiszen továbbra is egyedi látvány a nagy „palacsintasütő” kijelzővel és a kormánnyal együtt mozgó műszeregységgel. A középkonzol versenyautós (egyesek szerint repülőgépes) kapcsolói szintén üde színfoltnak számítanak, és ezek a részletek elengedhetetlenek a Mini életérzéshez.
Mindenhol kerek vagy ovális formák jönnek szembe
Megunhatatlan ezeknek a kapcsolóknak a dizájnja
Ahhoz, hogy élményautónak nevezzek valamit, nem kell sok száz lóerő, ám nagyon fontos a hajtáslánc a futómű, a kormányzás és a sebességváltó összhangja. A Mini JCW ebben a tekintetben szinte tökéletes. Az 1,2 tonnás tömegét 231 lóerővel és 320 Nm forgatónyomatékkal mozgatja a kétliteres, négyhengeres, duplaturbós benzinmotor, immár részecskeszűrővel felszerelve. Szinte már soknak is tűnik, de sajnos a váltó egy picit elrabol ebből. Főleg az indulásnál.
Picit lomhán ébred az autó, olyan, mint, amikor egy hűvös reggelen nem akarunk kimászni a paplan alól. Azonban miután megvan a lendület már helyreáll a világ rendje. Villámgyorsan kapcsolgat a fokozatok között, akár a vezető is a kezébe veheti az irányítást a kormánykerék mögötti váltófülekkel, így könnyebb előcsalogatni a diszkrét „puffogást” is a kipufogóból.
Azonban az élmény kimaxolásához inkább a manuális váltót javasolnám. Ugyanakkor a futómű és a kormányzás zseniális. Ahogy már említettem elképesztő, ahogy az út minden milliméteréről tájékoztat a kormánymű. A sport futómű pedig állítható, szükség esetén „puhítható”, sport módban viszont kőkemény, ahogy azt kell. A rövid tengelytávnak is köszönhetően rendkívül fordulékony, a lerágott csontnak számító gokartos érzés is megvan az elsőkerék-hajtás ellenére. Azonban a gyári 6,9 literes fogyasztást elég nehéz reprodukálni, mert az autó könyörög, hogy téglákat pakoljunk a jobb lábunkra, így a teszthét végén 9,1 literre jött ki a vegyes fogyasztás. Persze ez leszorítható kevesebb szerpentinezéssel és ritkább üresben túráztatással, de azért a kilenc liter környéke sem szégyen egy kétliteres, kétszáz lóerő feletti teljesítményű autótól.Állítható sportfutómű teljesít szolgálatot a Mini JCW-ben
A sebességváltó a gyenge pontja. Manuálissal az igazi
Nincs igazán vetélytársa, mert annyira egyedi



























































