A spórolás művésze? Citroën C4 Cactus teszt
Citroën C4 Cactus 1.2 PureTech 110 S&S Shine teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Nézzen ki úgy, mint egy SUV? Menjen át gond nélkül minden úthibán? Ezeket gond nélkül tudja az új Citroën C4 Cactus, ám még a crossoverekhez mérten is olcsó. Középső benzinesével próbáltuk.
Opciós a ködfényszóró körüli és az ajtóra kerülő színes betét, ahogyan a 17 colos alufelni is. A három külön szintre kerülő lámpaegységből a felső az irányjelző és a menetfény, a középső a főfényszóró, az alsó a ködfény
Első generációjával maga volt az egyéniség a Citroën C4 Cactus, amiről mindenki tudja, hogy elsőként hozta az Airbump betéteket, még ha az utca embere talán csak a „műanyagos oldalú Citroënként” említette. Mára viszont komolyabb feladatokat kapott a C4 Cactus, kiváltotta a C4-est is, ezzel valamivel komolyabb külsőt kapott. Eltűntek az ajtók és a lökhárítók puha, nyomkodható Airbump betétei, de az ajtók alsó részét így is praktikus, fényezetlen műanyag óvja, persze ezek ma már nem cserélhetőek, benne a betétek viszont választhatók.
Bár hajszálnyit nagyobb lett a Cactus, továbbra is csupán 4,17 méteres, így elég csekély a parkolóhely-igénye. Bár az ajtók közepéről és a lökhárítókról eltűntek a puha Airbump betétek, így is bőséggel van védelem a karosszérián
Nem csak a térkínálat kellemes, az utastér berendezése is, annak ellenére, hogy kőkemény spórolás van bent.
A felárért adott, nem is sötétíthető, csak masszív UV és fényszűrős panorámatetővel nincsenek kapaszkodók (azaz majrévasak), a műanyagok mind kemények, viszont elöl-hátul van ajtózseb, a kesztyűtartó egy stílusos ládika, s a hangulat összességében teljesen barátságos, szerethető. Bár az 1,2-es motor – nem tolakodó, de fordulaton jól hallható és jellegzetesen háromhengeres – hangja miatt nem hiányzik, de fordulatszámmérő sincs, ahogyan például a nyitott ajtókra figyelmeztető ikon sincs a digitális műszerblokkban. Az ajtónyitásra ugyanúgy a központi kijelzőn figyelmeztethet a rendszer, mint például az előttünk haladó autó túlzott megközelítésére – ezek a jelzések azért kerülhettek volna központibb helyre, legalább egy piktogrammal.Meglepően tágas, vidám hangulatú a beltér. A kesztyűtartó egy ládika, egyáltalán nem zavaró, hogy a műanyagok kivétel nélkül kemények (A fotó termékmegjelenítést tartalmaz)
Tapintásra és tartásra is kellemesek az ülések, négy felnőtt gond nélkül elfér az utastérben. Hátul csöppet zavaró, hogy az ablakok nem engedhetők le, csak billenthetők
A központi kijelzőnek ugyanis van épp elég dolga, ott látható az audiorendszer, a navigáció, a klíma és a fedélzeti számítógép összes üzenete is, s a hangerőszabályzáson, valamint a rádióadó-/számváltáson túl minden funkcióért az érintőpanelt kell nyomkodni – odapillantva. Utóbbi kényelmetlenséget leszámítva viszont a C4 tudja azt, amivel a francia autók eleve nagyok szoktak lenni: kiszolgál. Lehet benne kulcs nélküli nyitás/indítás, ablaktörlőjénél a lapátokba vezették a mosóvizet (azt a lapát egész hosszán porlasztva), s összesen 12 sofőrsegéd is szerepelhet, egyebek mellett holttérfigyelő, táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztetés és ráfutásgátló.
Jól látható, hogy az ülések a szokottnál szélesebbek, fotelszerűen kényelmesek
A legfőbb ütőkártya természetesen a kényelem. Nem csupán az ülések felől. Az egyébként meglehetősen sablon, persze franciásan lágy futómű különleges, a felütköző helyett egy extra csillapítóegységgel, progresszív hidraulikás lengéscsillapítókkal szerelt. Nem csak ígéri a mesés rugózást, valóban is olyat ad. Nagyjából olyat, mint egy Dacia Duster. A legmakacsabb, kiálló villamossínekkel tűzdelt útszakaszokon (ilyen pl. Budapesten az Orczy út) is kényelmesen visz át – még a tesztautóra került opciós, 17 colos, a kisebbeknél peresebb abronccsal szerelt felnikkel is. Ugyanezt a lágy rugózást a magyar országutakon is igencsak sokfelé élvezhetjük. A lágy futóművel persze megvan a fékezéskori, illetve komolyabb gyorsításkori, elinduláskori bólintás is, de az azért megszokható.
Mai Citroën jegy, hogy az embléma a felső lámpatestekbe érő díszcsíkban folytatódik, jól olvasható márkajelölés a középre épített főfényszóróba is került
Hasonlóan megszokást igénylő a 110 lóerős 1.2 PureTech motorhoz társított ötfokozatú váltó sajátos, hosszú és nem teljesen egyenes utakon kapcsolhatósága is. Az áttételezés egyébként eltaláltnak mondható, bár a fokozatok közötti fordulatszámlépcsők nem kicsik, 50 km/óra felett már húzható a negyedik, persze ha alá lassulunk, kénytelenek leszünk visszakapcsolni. Az ötödik országúton és autópályán is jó, 130 km/óránál sincs vészes zaj, a fordulatszám pedig nem tudjuk mennyi, mert bevallom, nem csatlakoztattam OBD-s szervizkompjutert a tesztelés idejére. A váltó kapcsán egyébként van jó hír: hamarosan megkapja a Berlingóból már ismert 6 fokozatú váltót a C4 Cactus hamarosan alapmotorrá váló 110 lóerős 1,2-ese is – augusztustól az jár hozzá, miként a 82 lóerős, felöltő nélküli motor is kifut.
Alapból is egész nagy, 358 literes a csomagtér, az üléshajtás immár alapáron osztott, igaz, mivel nincs álpadló, lépcsőt hagyó. Jelentős a küszöb, így a nyílásmagasság is
Kellemes meglepetés viszont a turbómotor fogyasztása: ha nincs vészes forgalom, városban is simán ellehetünk 6,5 körül, ha van, akkor 7,5 környékén. Országúton – 90-100 km/órás tempóval – 4 liter környéki az étvágy, autópályán 130 km/órával pedig még mindig 6,5 környékén mozog. A több mint 500 kilométeres teszt átlaga 5,5 liter lett, ami erősen megkérdőjelezi, hogy van-e értelme a drágább és zajosabb dízelt vásárolni. Nem mondom, hogy a benzines néma, de alapjárata nem hallható, gázt adva pedig megvan ugyan a háromhengeres orgánum, de nem zavaró mértékben.
Mai divat szerint lebegő hatású a tető, meg persze a modellnév is ott van a C-oszlopon
Az 1,2-es, háromhengeres motorral startoló C4 Cactus igazából olyan, mint egy aranyos, de rosszcsont kisgyerek.
Komfortja miatt azzal együtt imádható, hogy például hátsó ablakai nem nyithatók, hogy váltója sajátos, ahogyan klímavezérlése is. A 110 lóerős, turbós és jól felszerelt, Shine szintű tesztautó alaphelyzetben 5,06 millió forintról startol, a tesztautó ára pedig már közel 6 millió forint környékén jár – a márka 300 ezer forintos ármérséklésével is. Ennyiért természetesen van számos egyéb ajánlat is a piacon, de ha kell a helykínálat, szeretjük a kényelmet és még az egyéniséget is, a C4 Cactust mindenképp érdemes megvizsgálni autóvásárlás előtt. (Még akkor is, ha a reklámfilmből ismerős kávé saját tapasztalatunk szerint nem marad meg a tetőn - Live tesztünkben ugyanis kipróbáltuk, de 50 km/óránál lecsúszott.)A 17 colos felnik felárasak, de még ezekkel is kényelmes az Advanced Comfort futóműves C4, ami frappáns egyszerűségével hajszálnyit olcsóbb tud lenni, mint a kisautósabb, de persze szabadiődautósabb C3 Aircross
A napfényrolót kihagyni elég nagy bűn a Citroen részéről, mert nélküle nagyon melegszik az autó. Tegnap direkt félig behúzva hagytam a munkahelyi parkolóban az autóm, ahol érte a nap ott kifejezetten meleg volt a fotel, ahol az árnyékoló dolgozott, ott csak a benti hőmérsékletű volt. Az üvegtető amúgy frankó extra, de ha nem lehet elhúzni, akkor sok értelme nincs. Inkább egy Picassosan felhúzott első szélvédő, az elöl ülőknek nagyobb térérzetet ad.
A másik, hogy nagyon rossz a hang a videóban, nagyon kellene egy mikroport, de legalább használtok stabilizátort, ez is valami. (Gondolom Osmo2-t)
Micsoda ökörség, hogy nem lehet leengedni a hátsó ablakot? 🙂 Mikor hagynak már fel a franciák ezekkel az agymenésekkel? Ha a közelmúltból indulunk ki, miszerint a fix kormányagy és az airbump is eltűnt, akkor a következő Cactusnál valószínűleg már leengedhető lesz a hátsó ablak 🙂 Már hozzászokhattunk, nincs francia autó kreténségek nélkül…
“ha nincs vészes forgalom, városban is simán ellehetünk 6,5 körül, ha van, akkor 7,5 környékén. Országúton – 90-100 km/órás tempóval – 4 liter környéki az étvágy, autópályán 130 km/órával pedig még mindig 6,5 környékén mozog. A több mint 500 kilométeres teszt átlaga 5,5 liter lett, ami erősen megkérdőjelezi, hogy van-e értelme a drágább és zajosabb dízelt vásárolni.”
Azért ugyanennek az 1,6-os 99 LE-s dízel változatához a gyár megdöbbentő fogyasztási értékeket adott meg. Város 3,8 liter/100 km, országút 3,2 liter, és vegyes 3,4 liter. A teszteken tapasztalt gyakorlati fogyasztási érték úgy 6,5 liter környékére adódott. A dízelt zajosnak ítélték.
Tapasztalatom szerint a dízel ebben a méret – teljesítmény – súly kategóriában legyen az akármilyen benzines, 2 literrel kevesebbet kér 100 km-enkét. Az ismét emelkedő üzemanyagárak igyekeznek továbbra is életben tartani a dízelt.
Szép grafikát kérnénk a kijelzőre, máshol ezt már megoldották, nem lehet olyan nehéz feladat.