A szó, amit többé nem mondunk ki – Citroën DS4 teszt
Citroën DS4 BlueHDi 150 Style teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Citroën DS4-ből mi még épp a ráncfelvarrás előttit, a régi maszkosat próbáltuk, de motorja már az új kétliteres. Mit tud két C4 áráért?
Alapvetően ez egy elegáns, sőt csinos kocsi, csak valahogy nem állnak össze a részletek. Hátul szűk, ügyetlen a futóműve és mindehhez képest nem is olcsó
Hogy van ez a DS sztori? A PSA konszern a prémiumnak szánt DS almodelleket már külön márkaként árulja. A Citroën a DS4-est modellfrissítése után már DS 4 néven, a Citroën elhagyásával kínálja. Hogy mindez a DS 4 jó és rossz tulajdonságain mennyit változtat, még nem tudjuk, a 2015-ös tesztautó ugyanis még a már ismert és korábban benzinesként itt és dízelként itt megírt köntösben virít. Akkor mi benne az új? - tehető fel a jogos kérdés. A motorja. A PSA konszern tavaly átdolgozott kétliteres HDi-je 163 helyett 150 vagy 180 lóerővel jön más modellekben, itthon a DS4-hez csak a kisebb (teljesítményű) elérhető. Ez viszont nyomatékosabb és takarékosabb is a korábbinál.
Kár, hogy ezentúl majd nem Citroënnek árulják. A DS-ek formái tényleg a régi nagy elődök fineszességéből adnak vissza valamit
Mit tud az új kétliteres? A PSA konszern nagyobbik HDi dízelmotorja már szokás szerint elég stabilan kellemes darab. Gyakorlatilag mindenben szerethető volt, legyen az első generáció még 90 és 110 lóerővel egy Peugeot 406-ban vagy a később már 136 és 163 lóerős a konszern számos típusában. A 180 lóerős csúcsváltozatot, ami már BlueHDI névre hallgat próbáltuk a Peugeot 508-asban és ennél az autónál eggyel nagyobb DS5-ben is. Ha lehet, akkor ez a csak 150 lóerős kivitel még harmonikusabb karakter, ereje és nyomatéka is több mint elég. Még a relatíve hosszú áttételezésű váltó sem teszi tönkre, de azt meg kell szokni, hogy egy városi, derékszögű jobbkanyar enyhe emelkedőn már nem mindig megy el kettesben, az 50-hez meg a 3-as passzol.
Menőnek szánták, de nem lett az, mert olcsó szedánosan magasan áll a hatalmas kerekein. Ha az enyém lenne, esztétikai okokból vágatnék vagy jó 2,5 centit a rugókból
Milyen odabent? Elég kellemes utazni benne és vezetni is, mert megfelelő az ergonómia. A váltó, ha nem is rövid úton, de viszonylag pontosan kapcsolható. A kuplung francia autóhoz képest kemény, a fene tudja, hogy ebben mennyi része van annak, hogy ez az erős dízel tesztautóként már tízezret futott, azaz mennyire koptatták el a kollégák. Kellemes a kormány fogása, nagy a mérete, de a karima szélessége és a lapított éle is finommá teszi. A beltéri anyagok nem rosszak, de nincsenek prémiumszinten. Ami kedves és szerethető részlet, az a Saabok Night Panel rendszerét megidéző funkció, amivel a középkonzol és a műszerfal is elsötétíthető, kivéve a sebességmérőt. Egy nagy hibája, hogy ilyenkor a digitális sebességmérőt nem mutatja, pláne azért, mert a nekem kényelmes kormányállásnál az analóg sebmérőt 100 és 140 között pont nem láttam, épp ezért néztem a digitálisat.
Ergonomikus, szép a szemnek, de ettől még nem lesz igazi prémiumautó, alapáron kéne mindezt adni
El lehet férni hátul, de a nyithatatlan ablak, a kicsi ajtó és az oldalsó kitüremkedés is erősíti a 2+2-es érzetet. Elöl nagyon kényelmesen, de túl magasan ülünk
Országúton a király. A motor és a váltó együttese mellett a DS4-es futóműve is inkább passzol az országúti közlekedéshez, mintsem a városihoz. A kátyús pesti utakat hátrahagyva, a felütésre hajlamos, mégis kissé bólogatós, az újabb Citroënekhez hasonlóan kicsit bután hangolt futóművel nagylelkűen és kényelmesen vehetjük a hosszú íveket. Ilyenkor a városban nyolc litert simán átlépő fogyasztás is visszaesik akár 6 liter alá is. Érdekes, hogy bár a fedélzeti számítógép 6,8-at mutatott, tankolás alapján csak 6,3 liter gázolajat kért a legerősebb dízel DS4. A meglepetés kellemes, az értékek barátságosak.
Szép az oldalsó krómozás, szellemes megoldás az árnyékolható, tetőbe nyúló szélvédő, és a műszerek is kedvesek a szemnek, csak beléjük takar a kormány
A fedélzeti rendszer nem a legmodernebb fajta, de egész jól tanulható a kezelése. Tárolóhely akad bőven, de a kapcsolók még sincsenek prémiumszinten
Mi is az a prémium? Nem rossz a DS4-es de a szűk hátsórésze és a nyithatatlan hátsó ablakai a vicc kategóriájába tartoznak. Ha viszont azt nézzük, hogy elöl mennyire kényelmes és mekkora csomagtér jutott a farába, akkor egész jó már a csomag. Hiszen alkalmi potyautasainknak elég lesz egy ekkora hely is, kisgyerekekkel a második sorban meg úgyis deaktiválnánk a villanyablakot. Prémiumautó-e a DS4? Kényelmes, jó autó, de szerintem nem az, mert nincs olyan neve, mint az Alfa Romeo Giuliettának, és nem is ad annyi pluszt, mint egy 1-es BMW vagy egy Audi A3. Sokkal jobb lenne, ha a kicsit szürke, kicsit seízű C4 helyett adnák ezt a DS-t. Normál kompaktokhoz mérten persze eszeveszetten drága, az igazi prémium konkurensek meg a jobb név mellé adott esetben többet is adnak.
Jól megy a kétliteressel, de elég lenne bele az 1.6-os dízel is, és jól illene hozzá az automataváltó, de itthon csak robotizált kérhető a kisebb dízelhez. A csomagtér pótkerékkel is 359 literes és jó formájú, jól is pakolható
Mit ad közel 9 millióért? Otthon, a házunk előtt a szomszédom céges C4-ese mögé parkoltam a DS 4-essel. Az egy alap dízel fehér színben, lemezfelnikkel, így akciósan elhozható nagyjából a tesztautó árának a feléből. A két kocsi a nem hozzáértő szemlélőnek szinte egyforma, hiszen mindkettő "szép új autó". Mégis, a DS4 így közel 9 millióért ad kulcs nélküli rendszert, elég jó kanyarkövető xenon fényszórókat és LED-es hátsó lámpákat is. A légkondicionáló kétzónás, az alapból nagyon kényelmes első ülések részben bőrkárpitozásúak, fűthetőek és masszírozni is tudnak. A navigáció nem a legügyesebb, de a nagyképernyős rendszer egész használható és a felár nélküli audiorendszer kifejezetten szépen szól.
Szeressem vagy ne szeressem? A mai gazdasági helyzetben az ár dönt, és a DS4 áráért van jobb ajánlat a kategóriában
Kéne? A futómű szerény képességein viszont egyértelműen ront a 18 colos felniszett, így emiatt a külső dizájncsomagot én nem rendelném meg. Ha valakinek a fent leírtak szerint megfelel a DS4 utastere és tetszik a forma, én nem beszélném le róla, de ennyi pénzért nem ő a legjobb választás. Ki tudja, majd talán az átdolgozott részletekkel és Citroën DS4 helyett DS 4 névvel levesz a lábamról. Vagy a pár év múlva esedékes következő generáció. A Peugeot 308 futóműve sokkal összeszedettebb, belseje sem rosszabb, pedig arra is lehet mondani kígyót-békát. Majd a következő DS, a Peugeot 308 kombi hosszú padlóvázán jobb autó lesz.
Nem kell elbújnia, csak kár őt prémiumautónak nevezni és eszerint árazni is
Végre egy cikk ami kimondja a lényeget és nem kelt felesleges illúziókat, marketinges maszlagokat!
[i] „Véleményem szerint prémium márkáktól pont az alsóbb kategóriát nem érdemes megvenni a tömeggyártók csúcsfelszereltségű modelljei simán verik őket minőségben és felszereltségben, jóval kedvezőbb áron. [/i]
Felszereltségben maximum.
Az ár többnyire egyáltalán nem lesz kedvezőbb.
A minőség szinte biztosan nem, ha túllépsz a plüss kárpiton és benézel a lemez alá.
Kedves Superdry!
Egyrészt nem tudom mióta lehet reklámfelületnek használni a fórumot…
Másrészt a GLA pont nem jó példa. Ha valaki bekötött szemmel beleülne a DS4-be és a GLA-ba, az anyagminőség és a kényelem alapján szinte biztosan a DS4-est mondaná prémium autónak. Ehhez jön, hogy azonos áron újonnan egy DS felszereltsége jóval gazdagabb. Ha pedig használt autót ajánlasz, akkor nézz meg egy hasonló futású fiatal DS4-est (ha találsz), az megállna 6 millióból, ami ugyebár nem 8,8!
Véleményem szerint prémium márkáktól pont az alsóbb kategóriát nem érdemes megvenni mert a tömeggyártók csúcsfelszereltségű modelljei simán verik őket minőségben és felszereltségben, jóval kedvezőbb áron. Tudom ezzel, nem leszek népszerű, de volt már szerencsém jópár „fapadosabb” prémiumhoz, hát nem egy felemelő élmény. Persze ha valaki csak az emblémáért és a presztízsért vásárolja, akkor hajrá!
Ha AUTÓT! akarna valaki ennyi pénzért akkor inkább ez jobb választás:
http://www.hasznaltauto.hu/auto/mercedes-benz/gla_200/mercedes-benz_gla_200_cdi_d_style_4matic_7g-dct-9448377
Egyetértek. Jó a törekvés a prémiumság felé, de azt úgy kell megvalósítani, hogy figyelembe veszik a prémium szegmens igényeit. Erre ez a 3 modell valóban kevés. A dizájn nem rossz, de tartalomból sokkal több kellene. Ha a DS9 nem csak tanulmány lett, volna, hanem meg is valósítják, akkor már lenne mit keresni. De az is halott ügy, ha csak 4 hengeresek és 6 hengeresek mozgatják. Ebbe a kategóriába kell a nagyobb teljesítmény, V8, V10, akár V12 és nem csak 2 kerékhajtás. Eleve nem értem, hogy a rallyban oly sikeres Citroennek miért nincsenek saját fejelsztésü 4×4 hajtású autói. (A C-Crosser nem Citroen!)
Frankfurtban nagyon fura volt a konszern standja. Kapott a DS egy külön sarkot egyedi fekete díszlettel. Nagyon hangulatos igényes stand volt, egyedül az autók hiányoztak róla. 3iylen modellre nem lehet prémiummárkát építeni, sem a méret sem a tartalom alapján…
Csalfaromeo! Végre egy értelmes ember! Bárcsak mindenki így gondolkozna a sok értelmetlen fikázódás helyett! Én sok év francia prémium (de eleinte nem prémium) használat után átültem egy német prémiumba, majd nagyon rövid idő után ültem vissza franciába. Nyilván nem azért, mert megbolondultam, hanem mert a „fűszerezés” számomra többet ért, mint a jelvény az autó elején. 🙂
tetszik ez a gép (a belseje már kevésbé, de elmegy), egy normálisabb lökővel már tetszetős (na meg ültetéssel nyilván)
http://www.blogcdn.com/www.autoblog.com/media/2012/03/citroen-ds4-racing-conceptgeneva201227.jpg
egyel nagyobb felni is kellene rá, (de rugót nem vágunk!!! 🙂 vagy új állítható futómű, vagy 3 centi ültetés)
Ennyi pénzért ez nevetséges. A DS vonalat nem kellene eröltetni, vagy ez mehetne alap áron és ennyike.
Valóban elbírna az autó egy ültetést…A „prémium” szó használatáról: kötelező azt minden gyártónak úgy értelmeznie, mint a szó szülőatyjainak, a germánoknak? Látjuk, hogy más a japán prémium, a brit prémium, a francia prémium, a svéd és az amerikai prémium. Mindben van szerethető és kevésbé szerethető, de a lényeg az, hogy mindenki megtalálhatja a saját szája ízének megfelelőt. Ha mindenki „német prémiumot” akarna gyártani, fel kéne adniuk azt a „fűszerezést”, amitől az adott típus magán hordozza a gyártó ország autógyártási tapasztalatait, ínyencségeit, csemegéit. Nem lenne brit arisztokrácia-hangulat az utastérben, franciás lágyság, olaszos temperamentum, amerikaias bazáriság, japános műszerszerűség…nem is folytatom, kár minden szóért.