Fekete gyémánt – használt Suzuki Splash 1.2 GS

Suzuki Splash 1.2 GS használtautó teszt

Tényleg annyira megbízhatóak a Suzukik, mint ahogy a városi legenda tartja, vagy akad azért velük is bosszúság? Egy 10 éves Splashre bizony kell költeni, de így is kedvelhető autó.

A maga nemében zseniális szlogennel hirdették anno a Suzuki Wagon R+ helyére érkező Splash modellt. „Szebb és csobb!” – hangzott sűrűn a reklámokban, bár mélyebb értelme nincs, alkotásánál úgy tűnik jelentős költői szabadság érvényesült, ám még most is ez a mondat jut eszünkbe, ha meglátunk egyet az utakon. Habár az tény, hogy csinosabb, mint a Wagon R+, amelyet nyugdíjba küldött, sajnos pont a gazdasági válság idején érkezet, ezért 6 év után Európában is elbúcsúztak tőle, hogy a jóval megosztóbb, de olcsó Celerio vegye át a helyét. Az Esztergomban gyártott autó a negyedik generációs Swift alapjaira épül, azonban az egyterűek és a japán kei car kategória jellemzői keverednek génjeiben. A Swift rokonság okán az egyszerű technika és a végtelen megbízhatóság aurája lengi körbe a Splash modelleket is, de valóban oly végtelenül megbízahtó? Erről a most bemutatott, közel 12 éves példány árulkodik. A 2008 októberében forgalomba helyezett Splash tavaly került a jelenlegi tulajdonos kezei közé 149 ezer kilométerrel, amelyből azóta kicsit több mint 160 ezer lett.
Hirdetés
A fekete „csobbanás” egy GS felszereltségű változat az 1,2 literes, 86 lóerős motorral, szóval aki járatos a Suzuki jelöléseiben, már tudja is, hogy gazdagon felszerelt változatról van szó. A GS ugyanis a legmagasabb szint. Ebben már megtalálható a függönylégzsák, az elektronikus menetstabilizáló rendszer, az első ködfényszórók, és az első ülések fűtése. Ezzel el is jutottunk az első kényes ponthoz, ugyanis a vezetőülés esetében kapitulált a fűtés. Ezt természetesen cserélte a gondos tulaj, ám sajnos ezzel nem ért véget a nem várt hibák listája. Természetesen mint minden autón, a kopó alkatrészek előbb-utóbb cserére szorulnak. Viszont utolérte a fekete Splasht is a váltóhiba, amiről sok Suzuki tulaj tudna mesélni. Pontosabban a nyelestengely csapágy idő előtti elhasználódásáról van szó, ami komolyabb gondot is tud okozni. A Suzuki szakik szerint a probléma már régóta ismert, ám visszahívás soha nem volt emiatt a márka részéről. Szóval erre ügyeljenek az 1,2-es motorral felszerelt Splash tulajok, mert jellemzően ennél a modellnél fordul elő. Az egyliteres változatokkal már jóval kevesebbszer fordult elő ilyesmi. A „fekete gyémánt” azonban megszívta, jöhetett a váltófelújítás. Szintén figyelnie kell a Splash tulajoknak az első rugókra, mivel a tulaj kutatása alapján az is gyári hibás, nem kerülhette el a cserét. A nem egész egy év alatt, amióta megvásárolta az autót, cserélni kellett még a lengőkarokat, toronycsapágyakat, a kuplungot, illetve elrepedt a termosztát háza, amit csak gyári alkatrésszel lehetett pótolni. Továbbá a generátorszíj hamar visítani kezd, akkor is, ha gyári alkatrészt kap a cserénél. Eddig összesen 600 ezer forintot kellett az autóra költeni a vásárlás óta, ami jól mutatja, hogy amikor valaki használtautó vásárlásra adja a fejét, mindig kalkuláljon bele a vásárlásra szánt összegbe némi pluszt a nem várt hibák esetére. Persze nem szeretnék csak a negatívumokról írni, hiszen a tulajdonos imádja az autóját, annak ellenére is, hogy mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, a hibák eltüntetéséhez. Amit igazából meg is tudok érteni, mert kellemes kisautó a Splash. A karosszérián egyelőre nyoma sincs rozsdának. Többnyire vidámabb színekben látni az utakon a típust, ám kimondottan jól áll neki a fekete is, ami egy kicsit komolyabb megjelenéssel ruházza fel, viszont a szennyeződések hamarabb meglátszanak rajta. Nem mattulnak a fényszórók és a 15 colos könnyűfém keréktárcsák is nagyobb sérülések nélkül úszták meg a 12 évnyi használatot. Ha a színe nem is a legvidámabb, az utastér igazi felüdülés, ami nagyban köszönhető a különálló fordulatszámmérőnek, amely a műszerfal tetejéből nő ki. A hangulatot az üléshuzatok kék betétjei, dobják fel, amelyekből az ajtóburkolatokra is jutott. Az anyaghasználat átlagos, sok a kemény, kopogós műanyag, de mégsem rázták még szét a rossz utak, nincsenek zavaró recsegések az utastérben. A váltógomb alig kopott meg, a kormánykerék karimáján látszik jobban a mindennapos használat, de ott sem vészesen. Külön örvendetes, hogy a hátsó ülések elfektetésével teljesen sík rakodófelület alakul ki, így az alaphelyzetben csupán 175 literes, valóban pici csomagtérből egy köbméteres tér alakítható ki. Ráadásul a padló alatt a kalaptartónak is szépen kialakított hely jár, hogy ne legyen útban. Vezetni egyszerűen jó ezt a kisautót. Az 1,2 literes motor 86 lóereje elég az üresen 1065 kilogrammos autó mozgatásához, a 118 Nm forgatónyomaték persze jól jönne előbb is, mint 4800-as fordulatnál, de a városban simán felveszi a ritmust, ha kell, ügyes váltásokkal diktálja is. Habár a kuplungpedál megszokást igényel, a fogáspontra ráérezni kicsit tovább tart az átlagosnál, viszont a váltókar jól megvezetett, könnyű kezelni. A magas építésmódból adódóan a tempósabb kanyarokban jól érezhetően dől a kasztni, viszont a kormány megfelelő visszajelzést ad, a futómű pedig feszes, szóval így semmi ijesztő nincs benne. Jelenleg városban 7,5 literes a fogyasztása, autópályatempónál pedig 6,5 liter benzint iszik meg százon. A fentebb említett gyári hibákra számítva, ha lehet az azokból származó problémákat megelőzve, nagyon kellemes társ lehet a Splash, leginkább városban.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?