Az első F1 verseny győztese Nino Farina és egy Alfa Romeo
Az 1946-ban alapított Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) egyik olasz delegáltja, Antonio Brivio nevéhez fűződik az ötlet, hogy a Grand Prix versenyeket szervezzék egy bajnokság alá. Pontos szabálykerettel, pontozással, a végén pedig a világbajnok felavatásával, az akkor már világbajnokságként működő motorversenyek mintájára.
[BANNER type="1"]
A versenyt a háború előttről maradt, 1937-es évjáratú Alfa Romeo Tipo 158-as versenyautók uralták
Így jött létre az a formula, avagy szabályrendszer, amelyről aztán a sorozat nevét is kapta. Persze 1950-ben még nem bonyolították túl a dolgot. A technikai szabályzat nagyvonalakban annyit határozott meg, hogy 4,5 literes szívómotoros, vagy 1,5 literes kompresszoros motorral épített autók versenyezhetnek. Az első szezon 7 futamból állt. Nagy-Britannia, Monaco, Indianapolis, Svájc, Belgium, Franciaország és Olaszország szerepelt a naptárban. Persze Indianapolis kakukktojásnak számított. Nélküle nem nyilváníthatták volna világbajnokságnak az F1-et, ezért szerepelt a versenyek között, ám aki indulni akart ott, természetesen az 1911 óta létező Indy 500 szabályainak megfelelő autóval kellett beneveznie.
[BANNER type="2"]
Farina 2,6 másodperccel előzte meg Fagiolit, és 52 másodperccel Parnellt
1950. május 13-án tehát megrendezték a silverstone-i versenyt, Európa Nagydíjként. Összesen 21 nevezés érkezett, amelyeknek díja fejenként 95 font volt, a mezőny átlagéletkora pedig 36,74 év. A pályára 60 ezer néző látogatott ki. A versenyt 2 óra 13 perc és 23,6 másodperc alatt teljesítették, elsőként Giuseppe „Nino” Farina látta meg a kockás zászlót egy Alfa Romeóval, őt pedig két másik Alfa követte, Luigi Fagioli és Reg Parnell vezetésével.
-Hirdetés -