Te miért vezetsz rosszul?

Ami a vezetésoktatásból kimaradt - I. rész: Bevezetés

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Találkozott már valaki saját bevallása szerint rosszul vezető emberrel? Ugye, nem nagyon? 10 millió Schumacher országában élünk, mégis, ha kimegyünk az utakra, akár percenként láthatunk közel végzetes baklövéseket. Kezdjünk már ezzel valamit!


Rosszul vezetünk, ez mindennap látható, ha az ember rendszeresen közlekedik a városban, országban. Türelmetlenek, feszültek, udvariatlanok, figyelmetlenek is vagyunk, de nagyon sok autós mozgásán látszik, hogy nem testi-lelki okok miatt csinál hibákat, hanem azért, mert fogalma sincs, hogyan lehetne jól megoldani az adott helyzetet. Elvileg ugye az lenne az ideális, ha a vezetésoktatók mindent elmagyaráznának szépen növendékeiknek, de ez még akkor sem lenne lehetséges, ha az oktatás időtartama alatt erre lenne idejük, erejük, szándékuk. Ezért most útnak indítunk egy cikksorozatot, melyet amellett, hogy szeretnénk rengeteg praktikus, mindenki számára értelmezhető, majd a későbbiekben alkalmazható tanáccsal teletömni, egyfajta vitaindítónak is szánunk: beszéljük meg, hogy kit, mi zavar legjobban a forgalmi viszonyokból, hol, milyen helyzetekben bátortalanodik el, mikor érzi úgy az autóban, hogy elveszett.

Hirdetés
Először is szeretnénk leszögezni, hogy autót vezetni nem muszáj. Persze, ha a munkahely és a lakhely között nagy a távolság, ha a gyerekeket minden nap kell vinni és hozni iskolába és -ból, ha állandóan sok cuccal kell mászkálnunk, akkor érezhetjük úgy, hogy autó és annak vezetése nélkül nagyon nehéz lenne az élet. Pedig vannak alternatívák. Lehet kerékpározni és tömegközlekedni, alkalmazhatunk sofőrt - ha telik rá, számtalan különféle méretű taxi áll rendelkezésünkre az ország legkülönfélébb pontjain, sőt telefonhívásra is érkeznek. Ha csak időnként kell autóznunk, akkor a sofőrös bérlés is alternatíva lehet, szóval vannak lehetőségek azok számára is, akik berzenkedésük, aggodalmaik, bizonytalanságuk ellenére mégis autóba ülnek időről időre, rosszabb esetben nap, mint nap.

Ezzel csak annyi a probléma, hogy - teljesen mindegy, hogy milyen indíttatású - szerencsétlenkedésükkel rengeteg bosszúságot okoznak közlekedőtársaiknak, főleg azoknak, akik igyekeznek a többiek szándékának figyelembevételével a lehető leggyorsabban eljutni célállomásukra. Mert időnk, az nincs. Aki autóba ül, az csak a legritkább esetben fog biztonsági 10-20-30 percet rászámolni menetidejére, hiszen az autó egyik nagyszerű tulajdonsága pont a sebessége és - ideális esetben - körülményektől független használhatósága. Nincs még egy ennyire egyszerű közlekedési forma, mint az autózás, csak beülünk, megyünk, és élvezzük a járulékos előnyöket. Azt csinálunk benne, amit akarunkamit nem tiltanak a szabályok, nem kell másokkal megosztani zenehallgatásunkat, fáradtságunkat, testszagunkat, csomagokat is cipelhetünk, véd az időjárási viszontagságoktól, tehát abszolút érthető népszerűsége. Mégsem való mindenkinek.

Az autóvezetés ugyanis, versenypályán kívül - de valamennyire még ott is - nem egyéni műfaj, hanem társasjáték. Keresztezzük egymás útját, elsőbbséget adunk, előzünk, elengedünk, besorolunk, de mindezeket csak akkor tudjuk probléma-, azaz balesetmentesen megtenni, ha játszótársaink is úgy akarják. Sajnos rengetegen vagyunk, akik nem így gondolkodunk. Nyomulunk ész nélkül, vagy vacakolunk még inkább ész nélkül, s nem vagyunk hajlandók belátni, hogy a többiek figyelembevételével mennyivel gördülékenyebben, simábban haladhatnánk mindannyian.

Ebben a sorozatban megpróbálunk számot adni azokról az évek-évtizedek alatt összegyűjtött megfigyeléseinkről, melyek szélesebb körben való elterjedésével megjavíthatnánk a hazai, igencsak megtépázott, közlekedési morált. Mivel az autózás/közlekedés folyamatos tevékenység, és minden pillanatban új kihívás elé állítja az autósokat, nem lesz minden helyzetre univerzális megoldásunk. Az autó kezelésén és a KRESZ betűjén túlmutató alapelveket, törvényszerűségeket, irányokat próbálunk mutatni, s még inkább elfogadtatni. Kezelheti valaki mesteri módon az autót, lehet gyors a pályán, rajzolhat tökéletes fánkokat hátsó kerekekkel: ha nincs meg benne a hajlam, hogy forgalomban együttműködjön a többiekkel, akkor nem jó sofőr lesz, hanem idegesítő fráter.

Heti rendszerességgel lesz itt szó vezetéstechnikáról, városi közlekedésről, autópályás haladásról, a közlekedés lélektanáról, gyalogosokról, kerékpárosokról, konkrét szituációkról és általános fogalmakról, és ha csak egyetlen embernek sikerül a közlekedésébe beépíthető, hasznos tanácsot adni, s ő ennek nyomán jobb sofőrré válik, már úgy fogjuk érezni, hogy nyertünk. Nem állítjuk, hogy mi mindig mindent tökéletesen csinálunk. Talán nem is lehet. De ha valakiben legalább a szándéka kicsírázik annak, hogy ne egyedként, hanem egy összetett rendszer egyik apró alkotóelemeként tekintsen önmaga közlekedésben elfoglalt helyére, akkor úgy véljük, jó úton jár(unk).
Egy fecske nem csinál nyarat, de ők legalább figyelnek egymásra, s ezzel biztosítják, hogy évente kétszer mindannyian elérjék céljukat. Ha nekik megy, nekünk is sikerülhet, ellenkező esetben felejtsük el azt a balga gondolatot, hogy mi vagyunk a teremtés koronái.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Hülyeség,hogy egy kis autó keveset eszik. A 2,2-es 2002-es Vito simán eljár 6 liter környékén gázolajból. Átlag sofőr alatt,egy kis autó simán eszik ennyi benzint. Vito egy 9 személyes kisbusz,tény,hogy nehéz vele parkolni,de egy kis szüttyögővel sem jobb,nincs jó első futómű,mint egy régi zöldséges Mercin,és nehéz vele párhuzamosan parkolni.

    Aki teheti,ilyen dumáknak ne higgyen.

    Másik halálom,mikor egy 12 méter hosszú szerelvénnyel akarok egy mellékútra bekanyarodni,de az onnan kihajtónak villogok,hogy kiengedem,mert kell a hely. Erre mit csinál,ott áll,és csak akkor mozdul meg,hogyha 30 centire állok meg a kocsijától. Erre figyeljünk oda,ha villantanak,és meg van a szemkontakt,akkor indulás.

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Szerintem mi mindannyian egyetértünk. (Nem általánosítani akartam én sem, bocsánat, ha félreérthető volt!) Hogy is van a régi szlogen? “Az úton társak vagyunk … !”

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Hugoval teljesen egyetértek!
    Amikor az Audi A6-osom szervízben van, akkor rá vagyok kényszerülve egy 25 éves Passatra amit nagyapám birtokol, amúgy meg én szoktam olyankor járni vele, mikor terepre megyek, vagy nagyon muszáj….
    Ha az embernek régi és olcsó autója van akkor “csak hülye lehet”, legalábbis a többi autós viselkedése ezt mutatja….
    Továbbá nem gondolnak bele, hogy nekem küzdenem kell a szervó mentes kormánnyal az abs nélküli fékkel és azzal a 45 lóerővel, ami még maradt az autóban, hogy néha be tudjak sorolni, vagy meg tudjak oldani olyan forgalmi helyzeteket ami egy újabb autóval (A6) egyébként gyerekjáték….

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Láttam én már nagyautóst is szerencsétlenkedni, a kisautó meg többnyire alkalmasabb városban, főleg, ha valaki egymaga használja, kevesebb fogyasztás, meg ilyenek. Abszolút nem autófüggő, ki mennyire ismeri a KRESZT, sokszor még abban az esetben is, ha egyértelműen táblák jelzik a tennivalót… Vagyis a tudás és intelligencia nagysága nem egyenesen arányos az autó nagyságával.

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Szerintem örüljünk annak, hogy van aki veszi a fáradtságot, hogy valami jót tegyen értünk és ne legyen az, hogy a cikk hatására megint összeveszik mindenki mindenkivel…..

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Tessék… Alig látott napvilágot a cikk, a kisautós, csak szerencsétlenkedő lehet, a nagyautós, meg csak tahó????
    NA ITT VAN AZ ELSŐ PROBLÉMA!!!!!!….:(

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Sajnos a cikksorozatot azok nem fogják elolvasni, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá: a “kisautós”, meg a “nagyautós”!
    (Vagy nekünk lenne szükségünk rá, hogy ők elolvassák? 🙂 )

  • 2017.10.30. at 13:11
    Permalink

    Sajnos ezt a cikksorozatot azok nem fogják elolvasni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá:
    A szerencsétlenkedö “kisautós”, a tahó “nagyautós”, stb.

Vélemény, hozzászólás?