Alapmotorjával is meggyőző – Suzuki Vitara 1.0 teszt

Először az 1,4 literes, négyhengeres motorral debütált a felfrissített Suzuki Vitara a piacon, amelyekből két változatot mi is kipróbáltunk már. Az egyik összkerékhajtással érkezett a szerkesztőségbe, a másik pedig fronthajtással. Nagyon megkedveltük őket, ezért kíváncsian vártuk, milyen lesz az egyliteres belépőmodell. Dízel már nincs a palettán, így a Vitarára vágyóknak a két benzinmotor közül kell választani, de előre lelőve a poént, ez nem tűnik negatívumnak.

Természetesen a frissítés során nem hagyták érintetlenül a karosszériát, viszont óriási változásokra nem kell számítani. De, miért is kellene? A Vitara formatervére eddig sem lehetett panasz, és most tovább csinosítottak rajta. Mindenképp jó döntésnek bizonyult az alapáras nappali LED-es menetfények krómkeretbe foglalása, valamint a hűtőrácson feszítő függőleges krómdíszek is csinosak, bár csak a bázisverzió felett járnak. Hátul a tolatólámpa a lökhárító alsó részére került és kicsit átszabták az immár szintén alapáron LED-es hátsó lámpákat, valamint a diffúzorszerű betétet is. A karosszéria érdekességei közé tartozik még, hogy rendelhető kéttónusú fényezéssel is a Vitara, bár ez 180 ezer forintos extra. A tesztautó türkizkék színe a fekete tetővel szerintem az egyik legjobb kombináció a színpalettáról, bár a „Napszélsárga” szorosan követi a dobogón. Viszont utóbbit kizárólag kéttónusúként lehet kapni, ellentétben a türkizkékkel. [BANNER type="1"]
Az utastérben még ennyi sem történt, hiszen, ami jól bevált, azon ugye ne változtass. Új kárpitokat kaptak az ülések, ám az ajtóburkolatok még mindig kopogósak, viszont a műszerfal többi része igényesebb és puhább műanyagból készült, valamint a világosabb szürke betét oldja az egyhangúságot. A középkonzol tetején trónoló három körből a két szélső szellőzőnyílás, középre pedig óra kerülhet a magasabb felszereltség esetén, azonban a GL+ változatban sem volt zavaró a szimpla Suzuki felirat.

Kész felüdülés volt átülni a Vitarába egy prémium márka hatalmas szabadidő-autójából. Bármiféle fészkelődés nélkül egyből kényelmesnek éreztem a vezetői pozíciót. Az autó elejét, végét és sarkait tökéletesen láttam és éreztem. A fejtér pedig elöl és hátul egyaránt elegendő az átlagos termetűek számára. Szintén a Suzuki rántott vissza a gyönyörű „valóságba”, megmutatva, hogy nincs szükség olyan infotainment rendszerre, amelynek hatszáz funkcióját napokig tart felfedezni. A Vitarában van egy hétcolos érintőképernyős kijelző, amelyen pofonegyszerűen megtalálhatók a fő funkciók. A tesztautóban még navigáció sem volt, de nem is hiányzott, hiszen a MirrorLink funkcióval és az Apple CarPlay, illetve az Android Auto kompatibilis rendszerrel könnyedén megjeleníthető telefonról is a térkép. Az érintőképernyő alatt pedig a digitális klíma kezelőpanelje szintén egyszerűen kezelhető.

Minden logikus, egyszerű, szerethető. Akárcsak az egész autó, és ebbe az egyliteres, háromhengeres motor is beleértendő.

Tudom, hogy sokan félnek a kis „kávédarálóktól”, ám a Suzuki motorja kellemes meglepetés. Egyrészt csendesen, selymesen jár. Nem kell megszakadnia az erőlködéstől, mert az autó üres tömege csupán 1085 kilogramm. A 112 lóerő tehát kompromisszumok nélkül elegendő a mozgatásához, hacsak nem tekintjük kompromisszumnak, hogy olykor azért pörgetni kell. A 170 Nm forgatónyomatéka 2000 és 3500-as fordulat között áll rendelkezésre, és érdemes is elforgatni 3000-ig egy-egy lendületesebb manőverhez. Az ötfokozatú sebességváltótól is féltem kicsit először, ám végül nem hiányzott különösebben a hatodik fokozat. A váltókar könnyen jár a kulisszában és a kuplung is könnyen kiismerhető, szóval végtelenül kényelmes a Vitara vezetése. Ereje még három utassal és az alaphelyzetben 375 literes csomagteret telepakolva is meggyőző volt egy vidéki utazás során.

Az 1,4-es előnye, ezzel szemben, hogy kevésbé kell forgatni, ezért a fogyasztási értékei jobbak lehetnek, ugyanakkor az egyliteresnek sincs ezen a téren szégyenkezni valója. Érdekes módon a fedélzeti számítógép úgy csalt a fogyasztási értékekkel, hogy többet mutatott a valós értéknél, pedig általában kevesebbet szoktak. Egy kizárólag városi körön 7,7 litert mutatott, ám valójában csak 7,23 litert fogyasztott az autó. Az országutas használat során 6,2 litert mutatott, de a tankolásnál kiderült, hogy csak 5,9 litert ivott. A vegyes fogyasztása végül 6,5 liter lett a tesztidőszak végére, amiben már volt autópályázás és egy kis terepezés is.

Itt hozzá kell tennem, hogy fronthajtású változatról van szó, mégis magabiztosan küzdötte le a hóval borított domboldalakat, ami bebizonyította, hogy – az évszaknak megfelelő abronccsal – nem életbevágó a 4×4 megléte. Az összkerékhajtás felára 650 ezer forint (de ebben már más extrák is vannak, ezt majd lejjebb kifejtem), az egyliteres és az 1,4 literes motor között pedig 300 ezer forint a különbség GL+ felszereltség esetén.

Nem szeretnék kardoskodni egyik vagy másik változat mellett, hiszen az egyedi igényektől függ, hogy szükséges-e beikszelni valamelyiket. Csupán szeretném megnyugtatni azokat az érdeklődőket, akik nem szeretnének még ennyi felárat sem fizetni: biztos vagyok benne, hogy elégedettek lesznek a három hengerrel és az elsőkerék-meghajtással is.

A futómű egyébként kényelemre hangolt, de nyoma sincs ijesztő dőlésnek. Emellett a kormányzás közvetlen, kimondottan élvezetes vezetni a „kis” SUV-t. Ráadásul a parkolás sem jelent gondot, hiszen a tolatókamera segít benne.

Fantasztikus, hogy egy ennyire könnyen vezethető és jól használható, ráadásul divatos autót ilyen kedvező áron kínálnak. Persze az eladási statisztikákon látszik, hogy a vásárlók azért nem döbbentek meg annyira, hogy elfelejtsenek benézni a kereskedésekbe. És a legtöbb látogatás vásárlással végződik, hiszen masszívan vezeti az eladásokat itthon a Vitara.

Az egyliteres motorral, fronthajtással és GL+ felszereltséggel 5 200 000 forint az indulóár, amihez hozzácsaptak egy nem is kicsi kedvezményt, amelynek köszönhetően 4 470 000 forintról startol ez a konfiguráció. Benne többek között a tempomattal, automata légkondival, tolatómakerával, visszagurulásgátlóval, fékasszisztenssel, ülésfűtéssel, illetve multifunkciós és bőrborítású kormánykerékkel.

Az igazság az, hogy ennél több nem is kell a hétköznapi vezetéshez. Aki mégis feljebb teszi a lécet, kérheti az összkerékhajtást és akkor sem ugrik 5 850 000 fölé a listaár, ráadásul a 4×4-hez jár még a távolságtartós tempomat, a sávtartó és a holttérfigyelő is. Mindez a kedvezménnyel csak 5 120 000 forint! Viszont az 1,4-es motorral és elsőkerék-meghajtással is csak 5 500 000 forint a listaár (kedvezménnyel 4 770 000 forint). Ja, és a 7+3 év garanciát még nem is említettem. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy viszik mint a cukrot a Vitarákat?