Indián nyár a télben – Opel Insignia 4×4 teszt

Legerősebb dízelmotorjával, összkerékhajtásával, és igényes bőrkárpittal feldobott utasterével egyértelműen a prémiumautók vásárlóit célozza meg az általunk tesztelt Insignia, de vajon milyen eséllyel? A turbómotoros, E85 üzemre is alkalmas változat után elsősorban erre a kérdésre kerestük a választ a 2.0 CDTI Sport 4×4 próbája során.

Az Insignia volt az első olyan újdonság az Opeltől, amelynél érezhető volt egy határozott, és nagyon komoly szándékú változás a gyártól. A körbe zárt villámosok valószínűleg már unhatták, hogy a Vectra az unalmas cégautó szinonimája lett az évek során, így aztán minden területen egészpályás letámadást indítottak. A dögös formájú karosszériát háromféle kivitelben álmodták meg (4 és 5 ajtós, valamint kombi), és a tervezői lendület szerencsére kitartott a belső tér megrajzolásánál is. Mindent egybevetve, az Insignia nem említhető egy lapon a korábbi középkategóriás Opelekkel, sem formai, sem műszaki téren, és önmagában már ez is dicséretes – lenne. Ám a kínálat valósággal kényeztet, a karosszériákon kívül bőséges az opciós választék, sok innovatív, nem csak biztonság- és komfortfokozó, de egyben presztízsnövelő tétel sorakozik a listán (táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztető, aktív lengéscsillapító szabályozás, stb.), és hab a tortán az OPC Line lehetősége, amely külön tartozékokkal – lökhárítókkal, küszöbökkel, akár 19 vagy 20 colos könnyűfém felnikkel – látvány szempontjából is megvillantja az Insigniában rejlő lehetőségeket.

A formán tehát nem érdemes vitatkozni, az Opel személyautós kínálatának jelenlegi zászlóshajója tekintélyt parancsoló jelenség, a belső tér azonban közel sem kompromisszummentes. Kezdjük az örömteli dolgokkal. Kidolgozott részleteivel nyoma sincs a korábban megszokott elnagyoltságnak, sematikusságnak, az első utasok szép vonalú műszerfal mögött ülnek, férőhely minden irányban van, így az összkép nagyon tetszetős. Az OPC csomagból nem csak kívülre jutottak alkatrészek, a vastag, jó fogású kormány, a combtámaszos ülés sportos húrokat penget, és akárcsak az Astránál, a FlexRide futómű állítás függvényében itt is fehérről pirosra vált a műszerfal megvilágítása – akinek persze ez nem tetszik, kikapcsolhatja. Meggyőző az összeszerelési minőség, döntően kellemesek az anyagok, ráadásul a tesztautót 850 ezer forintos, Indian Summer névre hallgató prémium bőrkárpittal látták el, amely remekül passzolt a karosszéria sötét Mahagóni gyöngyház dukkójához. Ettől függetlenül nem fenékig tejfel az élet. Akárcsak a 2.0 Turbo esetében, itt is nyöszörgött a volán műanyag betétje, a középső, állíthatatlan kartámasz kialakítása nem szerencsés, ráadásul a váltókart kicsit lezserebbül mozgató kézzel könnyű a két ülés közé tett menürendszer nagy gombjának a véletlenszerű nyomogatása. A hátsó fejtér a forma áldozata, a valóban szépen ívelő kupés tetővonal miatt maximum átlagos, 170-175 centis alkattal lehet úgy elférni, hogy a frizura ne érjen hozzá a plafonhoz.

A 2.0 CDTI dízelmotor 110, 130 és 160 lóerővel választható, a két erősebbik hatgangos automataváltóval is párosítható, ám a 4×4 hajtás csak a legcombosabb verzió privilégiuma – akár manuális, akár automata sebességváltóval. A Haldex-rendszerű, hivatalos Opel elnevezéssel adaptív összkerékhajtás elsősorban a biztonság növelését szolgálja. A gyári anyagok szerint „A stabil gyorsulás és a maximális tapadás érdekében a nyomatékátviteli berendezés (TTD) mind a négy kereket meghajtja, míg normál körülmények között – az üzemanyag-takarékos működés érdekében – a meghajtás nagyobb része az első tengelyre jut. Gyorsításkor vagy kanyarokban azonban a változó, első és hátsó tengely közötti nyomatékelosztás már inkább a hátsókerék-meghajtás érzetét kelti, a részlegesen önzáró, elektronikus differenciálmű (eLSD) a hátsó tengelyhez irányított nyomatékot ahhoz a kerékhez továbbítja, amelynél arra a leginkább szükség van. Mi ebből a hókuszpókuszból annyit éreztünk, hogy az Insignia 4×4 kanyarról kanyarra ugyan magabiztosan terelgethető, és ez bizalomgerjesztő, de valahogy eszünkbe sem jutott az a jelző, hogy könnyedség. Persze, alaphelyzetben is másfél tonnás autóról beszélünk, hatalmas, jelen konfigurációban 19 colos kerekekkel.
A menetteljesítményeken alig, a fogyasztáson már komolyabban tetten érhető az összkerékhajtás, amelynek felára egyébként 520 ezer forint. Konkrét számokkal, a 0-100-ig tartó gyorsulásban hét tizeddel lomhább a 4×4-es, ám városi fogyasztása akár egy literrel is megfejelheti a normál kivitel étvágyát. A hihetetlen hosszú hatodik fokozattal, bekapcsolt tempomattal szinte ideálisan lehet autópályázni, és tartva a szabályos 130 km/órás tempót, 6,5 liter gázolajjal suhan az Insignia 100 kilométerenként. A futómű hangolása jó, a széria FlexRide a szokásos Tour és Sport üzemmódokkal dolgozhat, ám egy tőről metszett prémiumautóval közvetlenül összehasonlítva azért alul marad az Opel, a rugózás és a csillapítás összhangja nem tökéletes. És akkor a prémiumautók említésével vissza is térhetünk a cikk elején feltett alapkérdéshez. Az alapáron 8,63 millió forintos Insignia 2.0 CDTI bizony egészen más ársávba kúszik fel, ha mind a négy kereke részesül a motor 350 newtonméteres nyomatékából, ha OPC Line csomaggal van megspékelve a karosszéria és a belső, ha a különleges bőrkárpittal kényeztetnek az ülések, és ha nagyvonalúan pipálgatjuk a megrendeléskor az olyan opciókat, mint az Infinity hangrendszer, vagy éppen a DVD lejátszós, színes navigációs multimédiás berendezés. Ezzel a gazdag és látványos stafírunggal cirka 11,5 millió forintnál kattan a pénztárgép, és itt már képbe kerülnek a legveszélyesebb ellenfelek.

A 170 lóerős Audi A4 2.0 TDI quattro ára hajszállal 10 millió felett kezdődik, míg a 184 lovas BMW 320d xDrive ugyancsak minimálisan kerül többe 11 millió forintnál, és ezek is 4×4-esek. A Mercedes-Benz C 220 CDI BlueEfficiency szinte jutányos áron, 10,4 millióért adja a 170 lóerőt, igaz, a 4MATIC összkerékhajtás ehhez nem elérhető. A mérleg nyelve mégis billeg, és aki nem szenved sznobizmusban, akár az Opel mellett is voksolhat, hiszen ne feledjük: az Insignia extrákkal kitömve kelleti magát, az Audi-BMW-Mercedes trió tagjai viszont ennyiért szigorúan alapárasak. Ha a 4×4 hajtás nem létszükséglet, még a Lexus is képbe kerül, mert a 177 lóerős IS 220d bőrrel és navigációval kerül 11,1 millió forintba, ami szintén nem rossz ajánlat. Az Opel Insignia 2.0 CDTI Sport 4×4 voltaképpen azoknak érheti meg, akik egy jó kiállású – mondhatni prémiumos hangulatú -, tetszetős, nagy csomagterű (530 liter) autóra vágynak, tisztességes kidolgozással, helyenként igényes részletmegoldásokkal; és nem kívánnak horribilis összegeket kiadni tankolásra, ha például télen külföldre megy síelni a család, vagy olyan helyen laknak, ahol télen az összkerékhajtás hóbort helyett biztonságot jelentő tényező.