Többnyire a visszafogottság, egyszerűség és megbízhatóság jut eszébe az embereknek a Toyotáról, ám néha a japán gyártó mérnökei is elengedik magukat, és olyenkor valami egészen szokatlan születik. Például egy fura egyterű: Az 1990-ben bemutatott Toyota Previa (Japánban Estima néven futott) volt a válasz a Chrysler egyterűire( Town & Country, Dodge Caravan, Plymouth Voyager). A Toyota teljesen újragondolta, mit jelent a családi kisbusz fogalma, és az volt a célja, hogy a lehető legjobb úttartást, legnagyobb belső teret és legmegbízhatóbb hajtásláncot kínálja – és ennek eléréshez merőben szokatlan műszaki megoldásokat választott.
Középmotoros kisbusz? Nem a szó sportautós értelmében, de a Previa legkülönlegesebb tulajdonsága a hajtáslánc elrendezése: a motor nem elöl volt, hanem középen a vezető és az első utas ülése alatt, hosszában beépítve. A középmotoros egyterű szokatlan ötlet volt, de nem véletlenül döntöttek mellette. A motort erősen megdöntötték, (75 fokban), így az utastér padlója lejjebb kerülhetett, amely tágasabb kabint és a sokkal kényelmesebb ki- és beszállást eredményezett. Továbbá alacsony tömegközéppontot, ebből adódóan kitűnő stabilitást és a jó úttartás. Sikerült optimalizálni a súlyelosztást is, ami szintén jobb vezethetőséget jelentett. Az alumíniumblokkos, 2,4 literes soros négyhengeres motor 138 lóerőt adott le, és hátsó- vagy összkerékhajtással dolgozott együtt. Viszont a szerelhetőség macerásabbá vált, hiszen a motor karbantartásához a vezetőülés alatti burkolatot kellett felnyitni.
A szokatlan ötletek ezzel nem értek véget, mert a Previa a formatervével is kitűnt a tömegből. A légellenállásra optimalizált formaterv inkább emlékeztetett futurisztikus vonatra vagy űrhajóra, mint családi autóra – bár az egyterűkön kötelező tolóajtó csak az egyik oldalon volt megtalálható. A hatalmas üvegfelületek, a rövid orr, az erősen megdöntött méretes szélvédő és a minimális túlnyúlások különleges látvánnyá tették a Previát – nem véletlen, hogy a Toyota egyik kultikus modelljévé vált, s rajongói szinte vadásznak a megmaradt példányokra.
A belső tér szintén tele volt meglepetésekkel. Az utastér padlója alacsonyra került, a középen elfektetett motor miatt több hely jutott a csomagtérnek és az üléseknek. A levegősebb kabint szolgálta az is, hogy a váltókart a padlóról a kormányoszlopra helyezték át. A kivehető vagy ledönthető hátsó üléssor sínen csúsztatható és forgatható volt, míg a középső ülések dönthetők, sőt egyes piacokon akár kis asztalka is járt hozzájuk. Az utastér variálhatósága messze meghaladta az amerikai riválisokat.
A Toyota Previa 1994-től néhány piacon elérhető volt kompresszoros változatban is, amely már 160 lóerőt tudott. Ez orvosolta az autó talán egyetlen valódi hiányosságát, a lomhaságot és a visszafogott dinamikát. A Previa gyártása 1997-ig tartott, majd az Egyesült Államokban leváltotta a sokkal hagyományosabb, elöl keresztmotoros Sienna. Ám más kontinenseken a Previa kapott még egy generációt. Európában ezt még dízelmotorral is forgalmazták, ám miközben megőrizte praktikumát és megbízhatóságát, kevésbé volt forradalmi a felépítése, hiszen a korabeli Camry padlólemezére épült. A hazai használtautós oldalakon is utóbbiakból látható több, habár összesen körülbelül egy tucatnyi autóról van csak szó. Közülük még a legöregebbeket is egymillió forint felett hirdetik és csak az első generációból találni egymillió forint alatt, de ahhoz közeli áron kínált példányt.
