50 éve debütált a Kispolszki, avagy a Fiat 126

Tökéletesen időzítették annak idején a Fiat 126 piacra dobását

Fél évszázad eltelte után még mindig egy kis tünemény az egérkamion, magyarán a Kispolszki. Pedig nem jósoltak neki nagy jövőt, de már tudjuk, hogy a legjobbkor rukkoltak elő vele. Mutatjuk, hogy miért!

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Fiat 126 formájáért nem rajonganak olyan sokan, mint az 500-asért, amelynek reinkarnációi még ma is futnak, retro köntösükkel meglovagolva az 1957-től gyártott elődjük népszerűségét. Ám akkor sem szabad elmenni szó nélkül a Fiat 126 mellett, főleg úgy nem, hogy idén ünnepli bemutatásának ötvenedik évfordulóját, hiszen 1972-ben debütált a Torinói Autószalonon és nyugdíjazásakor elmondhatta magáról, hogy többet gyártottak belőle, mint elődjéből. Ugyanakkor az is igaz, hogy forgalmazásának kezdete már 1973-ra nyúlt. Ráadásul az 500-as annyira népszerűnek bizonyult, hogy nem állították le a gyártását még akkor sem, amikor az utódjának szánt 126-os termelése elkezdődött. Körülbelül két évig párhuzamosan gyártásban maradtak, az 500-astól 1975-ben búcsúztak összesen 3,6 millió legyártott példány után. Persze a futószalag mellett már 1972-ben elkezdődött a munka, szóval az első példányok már ebben az évben kigördültek a gyárkapun az aprócska, 594 köbcentis, kéthengeres 23 lóerős és 39 Nm forgatónyomatékú motorocskáikkal. 23 lóerő! Szinte elképzelhetetlen a manapság látott „lóerőkánaánban” ugye? Hogy ekkora teljesítménnyel is lehet autózni. Pedig lehet, persze lomhán, de a városi forgatagba tökéletesen alkalmas volt az 580 kilogrammos, 3105 milliméter hosszú jószág.
Hirdetés
Aztán jött az olajválság 1973-ban és máris felértékelődtek ezek a csöppségek, amelyekkel jóval gazdaságosabban lehetett közlekedni. Bár Olaszországtól nyugatra azért nem aratott olyan átütő sikert. Azonban a lengyel autógyártásnak kapóra jött az újabb olasz modell, hiszen a Fiat 125-tel, avagy a Nagypolszkival már bizonyították, milyen ügyesen tudnak Fiatokat gyártani licenc alapján. A Bielsoko-Bialában felépült FSM gyár (Fabryka Samochodów Małolitrażowy) kapta a feladatot, hogy 1973-tól a Polski-Fiatot, a 126p-t is felvegye a palettára. Sőt, ekkor már elkezdték építeni az új gyáregységet is Tichyben. Azért néhány ponton különbözött az eredeti Fiat modelltől a Kispolszki, hiszen kicsit nagyobb hasmagassággal, illetve sárga első indexekkel (a fehér helyett) készültek a lengyel Fiatok. Az eredetileg olasz beszállítóktól érkező alkatrészeket is lecserélték idővel a lengyel beszállítóktól beszerzettekre. Az FSM még Ausztráliába is exportálta a 126-ost FSM Niki 650 néven 1989 és 1992 között.
Hirdetés
1976-ban érkezett az első frissítés, ekkor vette fel a 126 Personal nevet az autó, amely többek között műanyag lökhárítókat, műanyag védőcsíkokat és új keréktárcsákat kapott. Egy évvel később pedig erősebb motorral is felvértezték, a 652 köbcentis egység már kőkemény 24 lóerőt tudott. Nyugatabbra továbbra sem lépte át az emberek ingerküszöbét, vagyis a vágyküszöbét a 126-os, ám Lengyelországban és Magyarországon is igencsak kedveltté vált. Olaszországban le is állt a gyártása 1979-ben, azonban Lengyelország ontotta a csöppségeket. Az évek múltával folyamatosan fejlesztgettek az autón, a ’80-as években módosítottak a hengerfejen és a vezérműtengelyen, új karburátort kapott a modell, illetve a karosszériát is az európai biztonsági előírásokhoz igazították. Az újabb igazán jelentős változásra azonban 1987-ig kellett várni. Akkor viszont teljesen új motort kapott az autó, méghozzá egy 704 köbcentis, vízhűtéses egységet, amelyet vízszintesen építettek be az 126-os farába, így maradt még hely felette öblösebb csomagtérnek. Ezeket a modelleket könnyű felismerni egyébként a felfelé nyíló csomagtér-ajtóról. Aztán az 1990-es évek elejére a Fiat már érezte, hogy nem sokáig húzza már a piacon a 126 (egyébként de, még elég sokáig gyártásban maradt) szóval elkezdtek dolgozni a pótlásán, így született meg az orrmotoros, elsőkerék-hajtású Fiat Cinquecento, ami 1993-ban került piacra, ám annak ellenére, hogy jóval kifinomultabb autó volt, soha nem érte el a 126-oshoz hasonló népszerűséget. Bár a Fiat 126-os név hivatalosan 1993-ban vonult nyugdíjba, FSM-ként 2000-ig élt, számos kelet-európai országban sikeresen értékesítették. 1994-ben még utoljára frissítettek rajta, díszítőelemeket kapott a Cinquecentóról, majd 1997-ben katalizátorral is felszerelték.
Hirdetés
A gyártását végül 2000-ben fejezték be, közel 4,7 millió példány született az 1972-es bemutatása óta. Ebből 1 352 912 darabot Olaszországban készítettek, 3 318 674 darabot pedig Lengyelországban. Összesen 4 673 655 darab készült. Bizony, aki leellenőrizte a végső számot, már rájött, hogy hiányzik 2069 darab. Nos, ők a Steyr modellek, amelyekbe boxermotort építettek, de a többi modellhez képest jóval drágábban adták őket, ezért nem volt hosszú életű a próbálkozás. És, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a Jugoszláviában, licenc alapján, Zastava néven összeszerelt példányokat is meg kell említeni, ám ezek pontos számáról nincs adat.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.05.01. at 08:06
    Permalink

    Nem sok Fiat modell mondhatja el magáról, hogy külföldön több talált gazdára belőle, mint Olaszországban. A gyártási számok mellé hozzá lehetett volna tenni a politikai helyzetet is. 1990-es keleti blokk függetlenedéséig a nyugati autókat nem nagyon engedték be a hazai piacokra. Így a 126p nagy mértékben el tudott terjedni, mivel igény lett volna az új autókra, csak nem tudtak megfelelő mennyiséget gyártani. Továbbá nem volt konkurenciája sem méretéből és árából kifolyólag.
    A Cinquecento nem tudom mennyire tekinthető a 126 utódjának, mivel 1979-1980 körül befejeződött az olaszországi gyártása a 126-os Fiatnak. 1980-ban érkezett a Fiat Panda mely kezdetben még elérhető volt a 126-ból ismert erőforrással. 1980 után nem hiszem, hogy Lengyelországból rengeteg 126-os importáltak Olaszországba.

Vélemény, hozzászólás?