Gyerekülés tévhitek: te biztonságosan szállítod a gyermekeidet?

Rengeteg autóvásárlóval találkozom mostanában, akik az elsődleges szempontok közé sorolják használtautó-vásárláskor a gyermekbiztonságot még a legalacsonyabb árkategóriában is. Ezzel természetesen semmi gond sincs. Sőt, kimondottan jó dolog, hogy a mai szülők erre már külön figyelmet fordítanak. A problémát inkább az alapvető információk hiánya és a különböző fogalmak teljes félreértelmezése jelenti egy olyan piacon, ahol a marketingsallang és a szájhagyomány útján terjedő információk vegyülnek a magyar autópiac tizen-huszonéves valóságával. Egy korábbi cikkünk a témában részletesen foglalkozik a szabályozással és az alapokkal, amelyek alig változtak, így amennyiben kizárólag a szabályozásra vagy kíváncsi, arról ide kattintva olvashatsz. Akad azonban rengeteg olyan, az alapokon túlmutató részlet, amelyet rendszeresen félreértenek az emberek. Ez gyakran vezet téves anyagi döntésekhez mondjuk egy gyerekülés, de akár egy használt autó megvásárlásakor is, esetenként pedig akár szabálytalan megoldásokat is eredményezhet.

Isofix nélkül nincs élet? Ugyan már!

Az első tévhitekkel tarkított téma az isofix kérdésköre. Félreértés ne essék, az isofix egy kimondottan jó és biztonságos dolog, ám nem kell túlmisztifikálni sem. Ez egy "egységes gyerekülésrögzítő rendszer", amelynek a feladata, hogy könnyebb legyen szabályosan és biztonságosan berakni egy gyerekülést az autóba. És ennyi. Konkrétan két fém kampóról beszélünk egymástól 28 centiméterre. Ennek ellenére tömegével találkozom olyan fiatal autóvásárlókkal, aki kétmillió, vagy akár egymillió forint alatt keresnek autót, és nem hajlandóak isofix nélküli járművet választani. Egy extrém esetben olyan is előfordult, hogy a szinte hibátlan műszaki állapotú, átvizsgáltatott autó helyett egy ugyanolyan típusú, ám láthatóan rozsdás, más téren is rosszabb műszaki állapotú, mégis drágább autó felé hajlott a vásárló, csak mert abban volt isofix.

Az isofix túlmisztifikálásának alapja az a tévhit, hogy az így rögzített gyerekülés biztonságosabb, ám ez nem feltétlenül igaz.

Az adott ülésnek ugyanis pontosan ugyanazokat a biztonsági követelményeket kell tudnia az összes szabályos rögzítési móddal. Tehát amennyiben az adott ülést rögzítheted szabályosan a biztonsági övvel, isofix nélkül is, úgy a gyermeked közel ugyanannyira van biztonságban, mintha a csodakampókhoz rögzítetted volna a fotelét. A rögzítés módjánál sokkal fontosabb tehát, hogy az ülés ne tudjon elmozdulni egyik irányba sem, illetve hogy az az ülés kialakítása kellő védelmet nyújtson és megfeleljen a gyermeked aktuális magasságához és tömegéhez. A tévhit leginkább onnan ered, hogy egy gyerekülést biztonsági övvel szabályosan bekötni sokkal bonyolultabb, így jóval nagyobb az esélye, hogy szabálytalanul rögzített ülésben utazzon a gyerek, ekkor pedig valóban nincs kellő biztonságban egy kiváló ülésben sem. A biztonságos rögzítést azonban minden üléshez egyszer kell megtanulni, ráadásul akkor is érdemes tudni, ha egyébként isofix segítségével szoktad rögzíteni az ülést. Mi van akkor, ha mondjuk egy ismerős isofix nélküli autójában utaznátok, vagy esetleg egy nagyobb csomag szállításához le kell döntened a hátsó üléssort, így a gyermek az isofix nélküli első ülésre kényszerül? Jobban jársz, ha előre megtanulod szabályosan és biztonságosan rögzíteni az ülést isofix nélkül is, és nem a sürgős helyzetben kell vele bajlódni. Kivétel persze ez alól, ha olyan autós babahordozót vásároltál, amelyet kizárólag isofix csatlakozóval rögzíthetsz, ám ez közel sem annyira kardinális kérdés a biztonság szempontjából, mint azt a legtöbben gondolják.

A 2014 előtti autókban nincs isofix? Hogyne lenne!

A következő jellegzetes eset, amikor a használtautó-vásárló röhejesen alacsony keretből kizárólag 2012 vagy 2014 utáni autót keres, éppen ezért csak az életveszélyes roncsokat böngészi a kínálat leges-legaljából. Majd amikor hosszasan sem sikerül erről lebeszélnem, akkor végre kiböki, hogy azért keres ilyen fiatal autót, hogy legyen benne isofix. Általánosságban igaz az ilyen vásárlóra, hogy az előző fejezet tartalmával sincs tisztában, ahogy azzal sem, hogy az első isofix kampókkal rendelkező személyautó az 1997-ben bemutatott Volkswagen Golf IV volt. A tévhit alapja, hogy 2014-ben vált kötelezővé minden új autóban az isofix rendszer, így amennyiben egy új autó ennél fiatalabb, akkor biztosan megtalálod benne a kampókat. A valóság azonban ennél jóval derűsebb: szinte minden, az ezredforduló után gyártott autóban megvan az esély rá, hogy legyen isofix az ülés mögött, ezt ráadásul sokszor felirat sem jelzi, így rengeteg esetben maga az eladó sem tudja.

Ha egy autóban gyárilag nincs isofix, akkor abba nem is lehet szerelni? Dehogynem!

Szinte minden, az ezredforduló után gyártott autóba lehet utólag isofix rögzítési pontokat szerelni. Ismét emlékeztetnék mindenkit: az isofix nem atomfizika, hanem két fém kampó egymástól 28 centiméterre. Ráadásul ezeket a kampókat mindösszesen két csavarral rögzítették a karosszériához a legtöbb olyan típusban, amely feláras extraként kínálta ezt a rögzítési módot. Ezek a típusok azonban nem kaptak külön gyártósort azért, mert két extra csavarmenetet bele kellett fúrni a padlóba, tehát a legtöbb autóban akkor is ott a csavarok helye, ha nem kerültek bele a kampók. Ettől a ponttól kezdve pedig egy kellemes séta a bontóban, vagy nagyjából 10 perc keresés az interneten, és már találtál is isofix alkatrészeket az autóba, amelyeket egy megfelelő csavarhúzóval és némi menetrögzítő ragasztóval magadnak is beszerelhetsz a hátsó ülések kibontása után. Az alábbi videóban egy öreg Ford Focusba szerelnek utólag isofix ülésrögzítési pontokat. Akadnak azonban olyan típusok is, ahol a hátsó üléseket is cserélni kell az isofix-rendszerhez, így az utánanézés mindenképp fontos, ám aki vásárolt már valaha ülésgarnitúrát bármilyen autóba, az pontosan tudja, hogy hátsó padot és jobb első fotelt gyerekjáték találni, mert az óratekerés álcázásához legtöbbször csak a hibátlan bal első ülés kell. Emlékeztek még a korábbi sztorimra a vásárlóval, aki a rozsdás autót akarta megvenni, mert abban megvolt a két kampó? Végül úgy beszéltem rá a másik, jobb állapotú példányra, hogy megmutattam neki a csavarhelyeket, illetve a jelenlétében felhívtam egy szerelőt, aki vállalta, hogy 25 ezer forintból gyári, bontott isofixet, 50 ezer forintból pedig szintén gyári, de új kampókat szerel az autóba.

Mikortól kapjon előre néző ülést a gyerek? A legfontosabb kérdés, mégis rosszul tudják a legtöbben!

Most, hogy kiveséztük az isofix rendszert, jöjjön a biztonság szempontjából legfontosabb kérdéskör, hogy merre nézzen a gyerek. Gyakran látom, hogy a gyermek a babahordozóból azonnal az előre néző gyerekülésbe kerül át, már akár fél éves korában. Az indoklás, hogy "kinőtte" a menetiránynak háttal fordítandó csecsemőhordozót a baba, és "arra a néhány hónapra" nem akartak neki egy kisebb vagyonért nagyobb, de még menetiránnyal szemben használható ülést venni. Mindezt olyan szülőktől akik a gyermek vélt biztonsága miatt csak isofix ülésbe hajlandóak betenni a gyereket, ráadásul csak jobb hátra, mert (szintén tévesen) azt vélik a legbiztonságosabbnak. Rosszabb esetekben még maga az ülés is összeegyeztethető papíron a gyermek adataival, ami tovább erősíti a szülők tévképzetét, hogy mindent megtesznek a gyermek biztonságáért. Ám itt ismét csak azt tudom mondani, hogy próbáljunk meg a miértekre is rendszerszinten választ keresni, ne ragadjunk le egyetlen tényezőnél.

A gyermeknek ugyanis azért kell menetiránynak háttal utaznia, mert így van nagyobb biztonságban.

Az egész problémakör onnan indul, hogy a kisgyermekek feje a testükhöz képest arányaiban sokkal nagyobb és nehezebb, miközben a nyakuk, a nyakizmaik, illetve a gerincük közel sem elég erős egy balesetben az arányaiban nehezebb fej megtartásához. Ne feledjük, az emberi szervezet természetes környezetében sohasem találkozna az autóbalesetek során felmerülő erőhatások töredékével sem. Még a légzsák nélkül utazó felnőttek is rendszeresen szenvednek nyaki sérüléseket egy balesetben, amikor a frontális ütközés hatására előrecsapódik a fejük. A gyerekek esetében pedig érdemes megnézni a törésteszt-bábukat az alábbi videóban: A modern autót úgy találták ki, hogy a biztonsági öv az ülésben tartsa az ember testét, a légzsák pedig ne engedje előrecsapódni a fejet. Egy kisgyermek esetében azonban nincs megfelelő helyen a légzsák, hiszen nem az ő méreteire tervezték, így a fej előrecsapódását semmi sem akadályozza meg. Éppen ezért egy frontális ütközés már akár városi tempónál is halálos kimenetelű, vagy maradandó károsodást eredményező lehet, ha a baba előre nézve utazik. A hátrafelé fordított babaülésekben azonban egy frontális ütközésnél a gyerek fejét támasztani fogja az ülés, az erőhatás csak jobban beleszorítja a párnába, így nem tud elmozdulni a fej, az ütközés ereje pedig sokkal nagyobb területre oszlik el. Magyarra fordítva amíg támasztani tudja a baba fejét a kisebb hordozó, illetve a súlyhatárát nem lépi át a gyerkőc, addig biztonságosabb marad, mint az előre néző ülés. Ha pedig már nem lehet szabályosan és biztonságosan beültetni a gyermeket a már meglévő hordozóba, akkor igenis meg kell venni a nagyobb méretű, hátrafelé néző ülést.

A babaülést nem szabad az anyósülésre rakni? Miért ne szabadna?

Gyakori, ám jóval kevésbé kardinális kérdés az ülés pozíciója az autón belül. Több ismerősöm is meglepődött, hogy a jobb első ülésen hordom a babát, mert azt hitték, hogy ez szabálytalan. Arra azonban már egyikőjük sem tudott helyes választ adni, amikor visszakérdeztem, hogy miért lenne ez szabálytalan szerintük. Ilyen kresz-szabály ugyanis nem létezik, a gyerekülést a jobb első ülésre is be lehet tenni. Az egyik leggyakoribb helytelen válasz a visszakérdésemre, hogy a légzsák miatt veszélyben van a baba. Mindez azonban csak akkor igaz, ha a légzsák működőképes. A legtöbb autóban ugyanis éppen emiatt az utasoldali légzsákot gyorsan és könnyedén ki lehet kapcsolni, ami a kresz szerint is kötelező, ha babaülés kerül erre az ülőhelyre. A biztonság szempontjából tehát kizárólag annyi a lényeg, hogy ne nyílhasson neki a légzsák a gyerekülés háttámlájának. Ha tehát nincs légzsák jobb elöl, esetleg a légzsák kikapcsolható (és ki is van kapcsolva), netán más okból nem működik, akkor a gyermek teljes biztonságban utazik a jobb első ülésen a menetiránynak háttal.

Az anyósülésen a nagyobb gyerek sincs biztonságban? Ismét tévedés!

Érdekesség, hogy a fizika törvényei szerint az autóban a gyerek hátul középen lenne a legnagyobb biztonságban, mégis alig akad olyan jármű, amely rendelkezik isofix rögzítési pontokkal ezen az ülőhelyen. Sőt, rengeteg járműbe az övvel sem lehet szabályosan bekötni egy gyerekülést a hátsó pad közepére. Ezt követően statisztikai szempontból (az út menetirány szerinti jobb oldalán közlekedő országokban) a jobb hátsó ülőhely a legbiztonságosabb. Ezután a bal hátsó ülőhely következik, majd a jobb első. A statisztikai sorrend azonban nem jelenti, hogy a gyermek nincs biztonságban jobb elöl, sőt, még azt sem jelenti, hogy ne lenne nagyobb biztonságban egy-egy adott helyzetben az anyósülésen, mintha hátra ültettük volna.

Itt is az a probléma, hogy az emberek hajlamosak egy tényezőre koncentrálni, ahelyett, hogy rendszerekben gondolkoznának, és minden tényezőt számításba vennének.

Ha ugyanis egyetlen felnőtt utazik egy önmagát lefoglalni még csak nehezen (vagy egyáltalán nem) képes gyermekkel, akkor azonnal a jobb első ülőhelyre bekötött gyerekülés válik a legbiztonságosabbá mindkettőjük számára. Innen ugyanis a gyermek látja a vele utazó szülőt, így kisebb eséllyel ordítja végig az utat, ezáltal rengeteg stressztől és zavaró tényezőtől kíméli meg a sofőrt. A stressz és a figyelem elterelődése pedig egyértelműen összefüggésben állnak a figyelmetlenségből vagy rossz döntések matt bekövetkező balesetek gyakoriságával. Továbbá, hogyha valami azonnali probléma akad a gyerekkel, akkor a sofőr sokkal gyorsabban tudja felmérni a helyzetet, kideríteni, hogy valóban veszélyben van-e a gyermek, illetve akár segíthet is neki anélkül, hogy veszélybe sodorná mindkettőjüket. Napi szinten látok olyat, hogy a sofőr a hátsó ülésen utazó gyermeket babrálja a pirosnál, vagy akár menet közben is tartósan hátra néz és beszél a gyermekéhez, mindezt olyan autókban, amelyekről tudom, hogy kikapcsolható utasoldali légzsákkal rendelkeznek. Konkrétan baleset is történt már emiatt a családban: egy kereszteződésben az elsőbbségadási kötelezettségét elmulasztva belehajtott édesanyám autójába egy anyuka, aki épp a hátsó ülésen ordító gyermekét próbálta menet közben megnyugtatni. Vajon nagyobb biztonságban volt jobb hátul a balesetben részt vevő gyermek, mintha jobb elöl ült volna, de emiatt nem szenvednek balesetet? Ezt mindenki döntse el magának. A téma zárásaképp még visszautalnék az isofix kérdéskörére: bár akadnak olyan autók, amelyekben csak hátul van isofix csatlakozó, ettől még biztonsági övvel ugyanúgy szabályosan és biztonságosan rögzítheted az ülések jelentős részét előre is. Én ezért sem tartom jó ötletnek ha a gyereknek egyetlen kijelölt helye van az autóban: nálunk egy felnőttel jobb elöl, két vagy három felnőttel jobb hátul, négy felnőttel pedig hátul középen utazik a baba az ötszemélyes autóban, mindig ott, ahol kényelmesen, biztonságosan és gyorsan megoldható az összes utas igényeit figyelembe véve.

A használt gyerekülés veszélyes? Közel sem annyira, mint hinnéd!

Vannak dolgok, amelyekből nem veszünk használtat. Ilyen például a bukósisak és a fehérnemű, ám a gyerekülés szerintem nem tartozik ebbe a csoportba. Tagadhatatlan, hogy öregszenek a műanyagok, kényelmetlenebbé válhat a szivacs a babának, illetve kifakulnak a kárpitok, de attól még a félelmetesen öreg gyerekülés is minden esetben biztonságosabb - és szabályosabb - lesz, mintha nem használnál gyerekülést. A gyerekülés elsődleges feladata ugyanis, hogy az ütközés esetén a gyermek a korához és testtömegéhez mérten a lehető legbiztonságosabb pozícióban legyen és ott is maradjon. A legtöbb esetben azonban fillérekért, vagy ingyen is kaphatunk alig néhány éves gyereküléseket bármilyen méretben, amelyek még további évekig teljesen biztonságosak maradnak. Az igazán öreg példányokat pedig tényleg nem lehet probléma kifizetni egy olyan családnak, akinek volt pénze autóra. A gyerekülés nem bukósisak, ahol a műanyag héjnak ki kell bírnia egy külső tárgy becsapódását, sőt, a legtöbb esetben az ütközés erejéből is csak viszonylag keveset kell elnyelnie, ha megfelelően rögzítették.

Ha pedig lenne pénzed a legolcsóbb, új gyerekülések egyikére, akkor az sem kizárt, hogy használtan ugyanannyiért sokkal biztonságosabb modellt vásárolhatsz.

Bizony, a gyerekülések piacán is hatalmas a szórás, így egy minőségi, de használt példány helyett szerintem vitatható döntés egy filléres, kérdéses eredetű, de új ülést választani. Az egyetlen dolog, amire nagyon fontos figyelni, hogy a használt gyerekülés se legyen sérült, vagy balesetes, mert ebben az esetben egy újabb ütközés során már jó eséllyel nem fog tudni ugyanúgy teljesíteni. Egy ideális világban feltételezhetnénk, hogy nem is árul senki balesetes gyerekülést, főleg nem úgy, hogy ezt eltitkolná, de azért nem árt résen lenni, és az összes rögzítési pontot, illetve az ülés vázát és erőelnyelő rétegeit is ellenőrizni vásárlás előtt.

A használt gyerekülés nem kompatibilis az új autókkal? Ha igaz lenne, akkor sem lenne probléma!

Ebben a kérdéskörben a kedvenc hamis állításomat nem csak rengeteg szülőtől hallottam már, hanem néhány népszerű, egyébként gyerekülések árusításával is foglalkozó gyűjtőoldalon is megtaláltam. A megtévesztő marketingszövegek esetenként arra is felhívják a figyelmet, hogy a régi gyerekülések sokszor a régebbi járművek elavult biztonsági rendszereihez alkalmazkodnak, azokkal működnek összhangban, ezért kell mindenképpen (lehetőleg tőlük) új ülést vásárolni. A valóság ezt az állítást két okból is megcáfolja, szerencsére a tisztességesebb oldalakon szó sincs ilyesmiről, helyette a helyes választ részletezik. Egyrészt 2013 óta ugyanaz az ECE R-129 szabvány van érvényben, a korábbi ECE R44/04-es szabvány pedig egy 1982-ben létrehozott szabályrendszer 2005-ös frissítése. Az utóbbi minősítéssel rendelkező gyerekülések 2032 szeptemberéig szabályosan használhatók, ám újonnan 2024 szeptembere óta nem árusítják őket Magyarországon. Tehát a 2005 óta létező szabvány még a mai napig használható, a 2012 utáni, tehát akár 13(!) éves ülések pedig már az új szabvány szerint vizsgáztak, így semmi értelme a fenti állításnak, mert egyiket sem tervezték a legmodernebb új autók biztonsági rendszereihez. Másrészt a legtöbb hazai gyerekülés-vásárlónak nincs új autója, ezért egyenesen komikus azzal érvelni, hogy az új ülés való az új autóba. Ne feledjük, a hazai autópark átlagéletkora 16 év, amelyben benne van a több százezer céges, új autó is. Magyarra fordítva az átlagos magánszemély autója közel 20 éves, éppen annyi idős, mint a jelenleg kivezetésre kerülő ECE R44/04-es szabvány. Mindez persze még véletlenül sem jelenti, hogy a régi autóban jobban teljesítene egy 20 éves ülés, hiszen ez egyszerűen nem igaz. Valójában az autó életkorától függetlenül az új és minőségi ülés a legbiztonságosabb, de a fenti indoklás, főleg a hazai viszonyokra tekintettel teljesen értelmetlenné válik.

A drágább mindig jobb? Nem feltétlenül!

A legnagyobb probléma a gyerekülésekről szóló diskurzussal szerintem, hogy a szülők, illetve a gyártók jelentős többsége sem autós kellékként, hanem babatermékként kategorizálja őket. A babatermékek piacán pedig hatalmas a fejetlenség, hiszen a legtöbb szülőről az utolsó utáni bőrt is le lehet húzni, ha elhitetik velük, hogy jót tesznek a gyereküknek. Egyes gyártók pedig ezt pofátlanul kihasználják. Árak terén ezért is hatalmas a szórás, 20 ezer forinttól egészen 300 ezer forint felettig találhatunk új gyereküléseket a hazai webshopokban, ám még 100 ezer forint környékén is tömegével találni olyan üléseket, amelyek nem tudják bizonyítani, hogy bármivel is biztonságosabbak lennének a legolcsóbb árkategóriánál. De persze a marketing sallangtól majdhogynem túlcsordul a weboldal, ami az avatatlan szemeket könnyedén megtévesztheti. Itt jönnek képbe ismét a tények: a szabvány, ami szerint gyártják és tesztelik őket, csak egy minimum elvárást biztosít, amit mindenkinek teljesítenie kell. Akadnak persze olyan ülések, amelyek valóban a kiemelkedő biztonsági színvonaluk miatt drágábbak, manapság például már beépített légzsákos gyerekülést is kapni, erről láthattok egy videót alább. A legtöbb esetben azonban nagyon nehéz laikusként megállapítani, hogy melyik gyerekülés a legbiztonságosabb mondjuk egy alacsonyabb keretből. Léteznek persze független minősítő tesztek, amelyeknek az eredményét figyelembe lehet venni, ám ezeken a legtöbb esetben olyan árkategóriás ülések szoktak kiemelkedő eredményeket elérni, amelyeket az átlagos magyar család nem tud, vagy nem szeretne megfizetni. A végső döntést mindig a szülőnek kell meghozni, ám álszentség lenne részemről bűntudatot kelteni azokban, akik költséghatékony megoldást keresnek. Hosszas utánajárást követően szerintem a legfontosabb biztonsági tényező, hogy ameddig csak lehet, menetiránynak háttal utazzon a gyermek, a többi mind másodlagos. Éppen ezért ebben a kérdéskörben is az észszerű ár-érték bajnok utat választottam: egy használt, de már az ECE R-129 szabványnak megfelelő, menetiránnyal szemben használatos gyerekülés mellett döntöttem, amelyet isofix csatlakozóval és biztonsági övvel is rögzíthetek. Ezt legtöbbször a biztonsági övvel, de szabályosan bekötve használjuk, és ami talán még a gyerekülésnél is fontosabb: óvatosan, körültekintően és szabályosan közlekedünk, ha a gyermek is velünk utazik.